A férfi, aki rossz nőt nem szeretett

Amikor ránéztél arra a képre, még a gyomrod is összeszorult. Volt benne valami olyan nyilvánvaló hazugság, amelyet még a nem értő szemek is észrevesznek. A nő elfojtott dühvel állt a férfi mellett, közben mosolygott, de jobb lett volna, ha sír. Abban legalább lett volna valami érzelem. A ruhájáról sütött, hogy, bár ad magára, annyi benne a reménytelenség, hogy a divat ellenére sem divatos. Eleganciának nem nevezhető rajta semmi, mert, aki a lelkét nem tudja viselni, az a ruháját sem tudja.

olvass tovább

Beteljesületlen

Lapul pár szerelmes levél a fiókodban, cikázik néhány fájdalmasan kimondott, és kegyetlenül kimondatlan gondolatfoszlány a fejedben. Őrződ az emlékeidet. De hogy minek? Mert van egy beteljesületlen a zsebedben? Egy beteljesületlen szerelem?

olvass tovább

Családon belül – dolgok, amikről nem beszélünk

Minden család egyedi a saját módján, mindnek vannak érdekességei, fura szokásai, nem megszokott dolgai. Sok család ezen felül is különleges – nap, mint nap komoly feladattal néz szembe, cipeli valaminek a súlyát, helyt áll, bármilyen körülményről is legyen szó. Nem kell messze menni, hogy ilyen családokat találjunk, mert ott vannak a szomszédban, vagy az utca túloldalán. Mégis annyira természetesek, annyira beletanultak az adott élethelyzet adta feladatokba, hogy egy kívülállónak ezek nehezen szúrnak szemet.

olvass tovább

Magamat láttam meg a szemeidben

Sétáltam az utcán, és én voltam a szerelmes pár velem szemben. Mindkettejük egyszerre. Az, aki kicsit jobban szereti a másikat, és az, aki valójában még magát keresi. Én voltam a kislány a zebránál, aki csillogó szemekkel nézett fel az Édesanyjára. És az Anya, aki látta őt felnőni, aki az egész világot meg akarta neki mutatni. A veszekedő pár a boltban, a sértett és a védekező egyszerre. Én voltam a keservesen síró csecsemő, és a magányosan olvasó, fáradt férfi. Mind én voltam, vagyok, vagy leszek.

olvass tovább

Veled beleugrok

Oh, hányszor láttunk már elhamarkodott kapcsolatokat, amik pár nap esetleg hét után hatalmas lángoló szerelemmé formálódtak aztán pedig darabokra hullottak. Hány ember adja át magát önzetlenül valakinek, akit még csak nem is ismer.

olvass tovább

Amit a másik tesz, az róla szól, amit benned kivált, az rólad

  • 2019. július 16.

A legtöbb kapcsolati kérdésben nagyon gyorsan szinte mindig a másik félre kanyarodik a téma. Elkezdjük szétszedni, szerelni, majd újra összerakni. Mindent megteszünk, hogy megértsük, megváltoztassuk, és ha hoz is megértést és előrejutást ez a fajta cselekedet, a valódi feladat mindezek után Önmagunk felé fordulni. Mert amit a másik tesz, az róla szól. Amit pedig bennünk kivált, az rólunk.

olvass tovább

Kérj és megadatik 

Kérj és megadatik. Biztosan hallottad már ezt a mondatot. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez az egyik legnehezebb. Azt hisszük kérni nem feladat. De, az! Méghozzá nem is olyan kicsi.

olvass tovább

Engedd neki, hogy érezzen irántad

Te is biztos átestél már azokon a bizonyos napokon, amikor az első randevú után már azt várod, hogy hívjon, minden reggel, és este a telefonodat nézed kaptál-e tőle üzenetet, hogy mennyire hiányzol neki. Akkor tegyél fel magadnak egy egyszerű kérdést: azért vagy ilyen, mert te is ugyanazt érzed, mint ő?

olvass tovább