Kulcsszó keresés /


Csak a gyenge ember gyűlölködik

Rengetegszer jött szembe velem mostanában egy örök érvényű igazságnak szánt bölcsesség, mely szerint - és most nem pontosan idézek: aki rendben van önmagával, az másokat sem bánt. Elgondolkodtam kicsit a dolgon (jó szokásomhoz híven), hogy, ha mindez valóban így van, ahogy fentebb írva vagyon, akkor hogyan lehetséges az, hogy kismilliónyian vagyunk, akik napi szinten szorongunk, fájdalmas emlékeket cipelünk, dühösek vagyunk és soha az életben nem voltunk kibékülve önmagukkal, de mindennek ellenére mi mégsem a külvilágon próbáljuk megtorolni a sértettségeinket?

olvass tovább

A férfi, aki rossz nőt nem szeretett

Amikor ránéztél arra a képre, még a gyomrod is összeszorult. Volt benne valami olyan nyilvánvaló hazugság, amelyet még a nem értő szemek is észrevesznek. A nő elfojtott dühvel állt a férfi mellett, közben mosolygott, de jobb lett volna, ha sír. Abban legalább lett volna valami érzelem. A ruhájáról sütött, hogy, bár ad magára, annyi benne a reménytelenség, hogy a divat ellenére sem divatos. Eleganciának nem nevezhető rajta semmi, mert, aki a lelkét nem tudja viselni, az a ruháját sem tudja.

olvass tovább

A fájdalom ambivalenciája

Zaklatottság, félelem, düh – csupán három kiragadott szó megannyi érzés közül, amiket akkor tapasztalhatunk magunkon, ha hatalmába kerít minket a fájdalom. Ugyanakkor ez a testünknek és lelkünknek egyaránt mostoha érzés hasznos is tud lenni nekünk, függetlenül attól, hogy ki vagy mi okozta.

olvass tovább

A harag nemcsak mérgezhet, taníthat is

A negatív érzéseknek manapság elég rossz a marketingje. „A haraggal csak magadnak ártasz.” „Engedd el!” Bocsáss meg!” „Aki haragszik, az két sírt ás egyszerre: a magáét és azét, akire haragszik.” Ilyen bölcsnek hangzó, de valójában rendkívül mérgező „jó tanácsokkal” van tele a közbeszéd.

olvass tovább

A boldogság egy választás

Küzdesz, hogy megtaláld azt a titokzatos dolgot, amit "boldogságnak" neveznek. A legtöbb ember a nap végén mégis úgy érzi, hogy túlterhelt, szorongó, dühös legrosszabb esetben depressziós. Talán te is gyors hangulatváltozásokon mész keresztül. Emlékszel még arra az időre, amikor boldog voltál, de már olyan távolinak tűnik, mert a mostani életkörülményeid, messzire visznek ettől az állapottól. Valójában tiéd a választás, hogy a boldogság újra az életed része legyen.

olvass tovább

Ha idővel úgyis megbocsátasz, miért nem bocsátasz meg azonnal?

Megbántott. Megbántódtál. Dühös vagy. Aztán ellenséges. Hibást keresel. Olyan válaszokra találsz, amitől csak még mérgesebb leszel. Olyan válaszokhoz és olyan emberekhez jutsz, akik pár év múlva, vagy hetek múlva már jelentéktelenek lesznek. Amikor elmúlnak azok az érzések, amiket nem a szíved táplál, mindent máshogy látsz. Mintha egy rossz álomból ébredtél volna.

olvass tovább

ÉS ÚJRA, DIANA...

Nem tudom, hány kilót fogyott Elizabeth Debicki, azt sem, mennyi ideje volt, hogy mindent elolvasson, mindent megnézzen, mindenkivel beszélgessen és alaposan elgondolkodjon Diana hercegnőről, mielőtt „A korona” hatodik évadának kamerája elé állt. De azt tudom, hogy tökéletesen sikerült elkapnia szégyenlősen oldalra biccentett fejét, felhős-félszeg mosolyát, bizonytalan pislogását, sudár-magabiztos lépteit, összeszedett szavait a nyilvánosságnak, elharapott dühét a férjének, olvadó ölelését és önfeledt pajkosságát a gyerekeinek, őzike-szelídségét a reflektorfénynek, pikk-pakk utasításait a paparazziknak és utánozhatatlanul letisztult eleganciáját a nagyvilágnak. Vagyis mindazt, amiért 4O+ éve rajongunk érte, férfiak, nők, fiúk és lányok, életkori, nemzeti, faji, vallási, földrajzi, nemi hovatartozástól függetlenül. 62 éves lett volna idén, 27 éve halott.

olvass tovább