Küzdesz, hogy megtaláld azt a titokzatos dolgot, amit "boldogságnak" neveznek. A legtöbb ember a nap végén mégis úgy érzi, hogy túlterhelt, szorongó, dühös legrosszabb esetben depressziós. Talán te is gyors hangulatváltozásokon mész keresztül. Emlékszel még arra az időre, amikor boldog voltál, de már olyan távolinak tűnik, mert a mostani életkörülményeid, messzire visznek ettől az állapottól. Valójában tiéd a választás, hogy a boldogság újra az életed része legyen.

Ha azt mondanám, hogy a boldogság, igazából minden sarkon megtalálható, hinnél nekem? Valószínűleg nem. Nem, mert az elméd, jelen pillanatban, nem nyitott arra az egyszerű tényre, hogy tényleg, tőled függ, mire nyitod meg magad.

Nem is szeretnélek meggyőzni erről, de azt engedd meg, hogy kinyissam az észlelésed ablakát.

Figyeld meg, hogy az elmúlt időszakod tapasztalatai, mennyire rántottak be magukkal. Lehetséges, hogy sok minden összejött az életedben vagy úgy érzed, hogy hosszú ideje olyan, mintha ugyanazokat a negatív eseményeket, helyzeteket ismételnéd, csak más szereplőkkel. Ismerős?

Amikor ilyen állapotban vagy, akkor érzések, lelki állapotok szintjén, arról beszélhetünk, hogy egy mintát ismételsz, már nem látod a fától az erdőt. Belekerültél egy örvénybe és saját magadat is benne tartod.

Mire gondolok pontosan, amikor azt állítom, hogy te tartod magad egy boldogtalan állapotban?

Az élet egy állandó változás, nem szükségszerű, hogy egy ponton megrekedj, ha mégis, akkor nagy valószínűséggel, te adsz ennek teret, figyelmet. Életed hajóján, jelen pillanatban te csak egy utas vagy, aki belemerült a táj „szépségébe” és nem a kapitánya vagy, aki megadja az irányt.

Jó dolog, amikor képesek vagyunk elmerülni és élvezni azt, ami elénk tárul, de tudni kell nem bele ragadni az érzéseinkbe, különösen akkor, ha ezek az érzések negatívak. Meg kell tanulnunk nyitott szemmel, szívvel létezni, mert minden percben tiszta lapot kapunk, csak élnünk kell ezzel az ajándékkal. Ha az elmédet hagyod beszűkíteni és egyedül csak a problémáidra, a keserűségedre, a bánatodra koncentrálsz, akkor te vagy, aki önként elutasítja a boldogságnak a lehetőségét.

Rengeteg olyan embert ismerek, akik szeretnek szenvedni. Sokáig a részem volt nekem is, én is éltem azt, hogy dagonyáztam abban, hogy mennyire rossz nekem. Hogy az élet sivár, hogy semmi sem jött úgy össze, ahogyan szerettem volna, hogy már nem érdekelt igazán semmi és egyébként is, úgy rossz ez az élet, ahogy van - gondoltam. Saját magamat húztam le és mérgeztem. Választottam. Az én felelősségem volt a boldogtalanság is. Ma már nem is értem, hogy miért ragaszkodtam ahhoz az állapothoz, ami nem volt jó nekem. Ha nehézségeim vannak, akkor már nem esik nehezemre tudatosan keresni és megadni magamnak azokat az élményeket, tevékenységeket, amik újra feltöltenek.

Nincs semmi baj azzal, ha az ember néha ennyire leereszt, van ilyen, érző lények vagyunk és nem robotok. Egészségtelen bármilyen érzést megpróbálni elfojtani, engedd meg, de tudd, hogy ez csak egy érzés, egy ok-okozati végeredmény, megtapasztalás. Más az, amikor egy rossz napod végén megengeded magadnak, hogy felszínre törjenek az ilyen érzéseid, aztán kifújod magad, nem azonosulsz velük, okulsz belőlük és a megoldást keresed. Emeled magad tudatosan vagy továbbra is az önsajnálat mocsarában vergődsz napokig, hetekig, hónapokig? Óriási a különbség! Utóbbival programozod és benne tartod magad az állandó boldogtalan állapotban.

• boldogság

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!