Kulcsszó keresés /


Az elvárások szinte mindig csalódással járnak

  • 2020. augusztus 06.

Sajnos az elvárások bizonyulnak a legtöbb csalódásunk gyökerének. Az igazság ugyanis az, hogy az élet és az emberek kiszámíthatatlanok, így a dolgok sokszor nem pontosan úgy alakulnak, ahogyan azt elterveztük. Ilyenkor csalódunk, és ez pontosan amiatt van, mert már eleve elvárásokkal indultunk neki.

olvass tovább

Én és az önbecsülésem

Önmagam megbecsülése elsősorban az én érdekem, egyben érdemem. Ha csalódottságomban magamra öltöm az áldozat szerepét, legjobb esetben is csak egy csinos kis mártír leszek, a világ áldozata; de életem teljes egységét nem élhetem meg. A tökéletes felszín mögött mindnyájunknak megvan a saját küzdelme.

olvass tovább

Az arckifejezésünk nem az érzelmeinket tükrözik, hanem a szándékainkat

Te és a barátod elindultok vacsorázni és már alig várod, hogy elfogyaszd a finom pepperónis pizzádat, azonban amikor felveszed a barátodat, nem úgy tűnik, hogy ő is olyan lelkes lenne, mint te és rögtön magadban keresed a hibát. Aztán felveted neki, hogy mi lenne, ha inkább ő választaná ki a helyet és máris mosolyra húzódik a szája, majd elvezet téged a kedvenc hamburgereséhez. Szóval megállapítod, hogy nem neked nem örült és csalódottsága nem az érzelmeit tükrözte, hanem a szándékait. Csupán pizza helyett, egy jó hamburgerre vágyott.

olvass tovább

A csalódás után fel kell épülni

  • 2020. február 19.

Kevés dolog képes annyira megtörni egy emberi szívet, mint a viszonzatlan szerelem. A csalódottság sokszor egy nagyon mély és rossz lelki állapothoz vezethet. Azonban fontos tudni, hogy ezek a szívleckék is kellenek ahhoz, hogy erősebbé váljunk. Nézzük meg, mit is tehetünk abban az esetben, ha éppen nehéz időszakot vészelünk át érzelmi téren.

olvass tovább

Felejteni akarlak, örökre!

Akkor ott, olyan könnyű volt kimondani, hogy vége, elég volt, nem bírom tovább, nem akarok szenvedni. Felálltam a padlóról, és emelt fővel távoztam. Kitépett szívvel, patakokban folyó könnyzuhataggal rohantam haza. Majd, mintha mi sem történt volna egyszer csak jobban lettem…vagyis azt hittem…azt akartam hinni…de nem lettem…

olvass tovább

Mi lett volna,ha…?

Ezerszer elképzeltem, mit tennék, mit mondanék neked, ha csak utoljára is, de a szemedbe tudnék nézni. Megtörtént. Ott álltam előtted, vártam a pillanatot, hogy a szemedbe tudjak nézni, de ehelyett, a lehajtott fejeddel tudtam csak kommunikálni. Bár ez sem tartott vissza abban a percben…

olvass tovább

Herceg voltál, majd szörny lettél

Hol volt, hol nem volt. Az Óperenciás tengeren is túl, élt egy herceg. A herceg egy csodaszép palotában lakott. A palotának hatalmas nagy ablakai voltak, de sajnos egyiken sem tudott bejutni a ragyogóan fénylő napsugár, mert mindenhol a sötétség uralkodott, ahogy a herceg szívében is. Magányos volt, de egyben makacs is.

olvass tovább

Elfáradtam

A lelkem nehéz, mázsás súlyként nehezedik a mellkasomra, félig töltött poharam az asztalon pihen. Már megint ide vezetett az életem útja. Egy újabb kapcsolat, ami az örökké helyett csak évekre szólt, egy újabb távozó, egy újabb lehetséges jövő és egy újabb koppanás a földön.

olvass tovább