Elsiklunk egymás mellett
Csalódott vagyok, mert az emberek már nem őszinték egymáshoz. Csalódott amiatt, mert kezdünk elveszíteni valamit, ami még igazi értékeket hordozott magában. A tiszteletet, a figyelmet, a szeretetet.
olvass továbbCsalódott vagyok, mert az emberek már nem őszinték egymáshoz. Csalódott amiatt, mert kezdünk elveszíteni valamit, ami még igazi értékeket hordozott magában. A tiszteletet, a figyelmet, a szeretetet.
olvass továbbA vágy testet keres, a szeretet lelket. A szerelem pedig szeretné összehozni a kettőt, azonban rossz alapanyagból egy mesterszakács se tud jó ételt készíteni.
olvass továbbNem csapod be az ajtót egy jelentéktelen vita után, azt kiáltva az érzelmeidnek, hogy „gyertek srácok, költözünk!”. Ha szeretsz valakit, nem sétálsz el az első konfliktusnál, mondván te nem erre fizettél be.
olvass továbbVan az a bizonyos tükör, ami nagyon fontos egy egyén számára gyermekkorában. Ez nem más, mint a szülő tükör. Itt a gyermek elsősorban saját magát látja, ezért nagyon fontos a szeretet neki. Azonban ami ennél is fontosabb, hogy amikor a gyerek ránéz a szülőre, mit is lát valójában. Megláthatja-e, hogy ki is ő valójában, milyen ember is válhat majd belőle.
olvass továbbVannak, akik túlsúllyal küzdenek, és bármit tesznek, nem tudják leadni a felesleget. Sokaknál az evés egyfajta önnyugatás, stresszlevezetés. És van olyan is, aki nem élvezi igazán az ízeket, számára az evés csak „tankolás”.
olvass továbbMindenhol azt hangsúlyozzák, hogy milyen fontos, hogy elfogadd magad, elégedett legyél mindazzal, ami megadatott és amit elértél az életben, azonban ilyenkor joggal merülhet fel benned a kérdés, hogy miből is érezheted mindezt? Vajon miben mutatkozik meg, ha valóban szereted magadat és igazán magabiztos vagy? Tényleg képes vagy arra, hogy magadról is szeretettel és tisztelettel beszélj?
olvass tovább“Könnyebb utálni, mint szeretni” - hangzott el Jake Paulról a Netflix dokumentumfilmjében. Mit mond el a világról az a tény, hogy az utálattal, a negatív ellenszenvvel sokkal több embert érhetünk el? Miért van az, hogyha azt szeretnénk, hogy minél többen ránk figyeljenek, akkor botrányt kell keltenünk?
olvass továbbŐszintén és megfelelően bocsánatot kérni egy mentálisan erős jellem képes. Csak teljes szívvel, odaforduló szeretettel, a másik fél hibáztatása, kibúvók keresése, a felelősség áthárítása nélkül lehetséges valaki bocsánatát kérni.
olvass továbbTermészetes, hogy ha szeretünk valakit, akkor próbáljuk elárasztani az érzéseinkkel. Azonban előfordul, hogy ez a szeretet kissé túlcsordul, és már-már fojtogatás lesz belőle. Arról nem is beszélve, ha emellett még túlságosan sokat aggódik is az illető, így képes a partnere életét sokkal inkább megkeseríteni, mintsem szebbé és boldogabbá tenni.
olvass továbbHa kioktatnak, megszégyenítenek, kisebbítenek, visszahúznak, kinevetnek, beléd rúgnak, neked esnek, az nem szeretet.
olvass továbbFeltűnt az, hogy többségében azok szoktak bocsánatot kérni, azok szoktak - képletesen értve - lehajtott fejjel olykor járkálni, akiknek a szíve nincs teljesen tele negatív érzelemmel? Akiknek nem az az első gondolatuk, hogy ki és micsoda a másik, hogy mennyire csúnya, buta, szerencsétlen, egoista, önző, érthetetlen, hanem akik igyekeznek mindenkivel szemben szeretettel fellépni, mert már tisztában vannak azzal, hogy egyetlen egy szó is mennyi bajt tud okozni a másikban.
olvass tovább„Minden ember annyit ér, amennyire tartja magát” – szokták mondani. Ez így igaz, ezért jó dolog, ha az tisztában vagyunk önmagunkkal, pozitív és negatív tulajdonságainkkal egyaránt. Akik nincsenek rendben önmagukkal, azok egy nehéz időszakban könnyen meginoghatnak. Ez egy ördögi kör: minél több a rossz hatás, annál több az önostorozás és persze annál kevesebb lesz az önszeretet. Néhány ilyen, ártatlannak tűnő önsanyargató mondat pedig észrevétlenül mérgezheti az életedet.
olvass továbbSok olyan ember fordul meg nálam, akiknek a lételeme az alkalmazkodás. Amint valakivel együtt vannak, az az első gondolatuk, hogy a másiknak hogyan lenne jó. Mire lenne neki szüksége? És miközben mindenki más igényeit nagyon is szem előtt tartják, a sajátjukról gyakran fogalmuk sincs. A kényszerű alkalmazkodás is az önszeretethiány egyik jele. Azt jelzi, hogy eltávolodtunk magunktól, a legbelső szükségleteinktől. Persze ez is egy tanult minta, amit gyerekkorban sajátítunk el.
olvass továbbAzt mondják, a bánat színpadiasan jön, de én úgy érzem, inkább hullámokban. A bánat sok arcot ölthet magára, megjelenhet dühként, szomorúságként és félelemként is, de formájától függetlenül nehéz lehet rajta túl lépni. A fájdalom gyakran a veszteség után következő érzelem, ez lehet a szeretett személy elvesztése, kapcsolat / házasság, álom, karrier vagy akár életünk válsága. Nagy veszteség esetén általában a bánat változó intenzitásban és szintekben következik be.
olvass továbbKevés annál frusztrálóbb érzés van a világon, mint amikor szükségünk lenne valakire, de senki sincs mellettünk. Keresztülmenni nehéz helyzeteken teljesen egyedül nagyon nehéz és lélekőrlő. Ugyanakkor sajnos szembe kell néznünk azzal az igazsággal, hogy ebben az életben csak magunkra számíthatunk.
olvass továbbA lelki társad, az ikerlángod, a szeretőd, az egyetlen igaz szerelmed, a barátod, bárhogy is nevezzük, de ő úgy fog szeretni téged, ahogy vagy. Nem fogják zavarni a tökéletlenségeid. Ez a személy elfogadja majd, aki vagy. Beleszeret a vad, páratlan oldaladba.
olvass továbbGyermekként részese lehettem egy melegséggel teli nagyszülők szeretetének. Igaz, már az egyik nagyszülőm nincsen közöttünk, de mindig emlékezni fogok azokra az időkre, amikor biciklivel értem jött az óvodába. Soha nem fogom elfeledni, a nagyival gyúrt tésztákat, amiket a babáimnak készítettünk. Még mindig, emlékszem rá.
olvass továbbEltelt annyi idő, hogy tisztábban lássam a képet. Eltelt annyi idő, hogy megértsem, az életben nem mindig azt kapjuk, amit remélünk. És főleg eltelt annyi idő, hogy azt is tudjam, ami igazán fontos volt, az akkor is az marad, ha már nincs velünk.
olvass továbbSzeretni vagy félni: melyik legyen? Muszáj dönteni? Miért kell e kettő közül választani? Lehetne szeretve félni, vagy félve szeretni – szeretni és félni. Persze jó volna nem félni, de ha egyszer tétje van! Akkor sem kötelező félni, mégis megtesszük szorgalmasan. Igazad van.
olvass továbbAbban a pillanatban, amikor először meglátott téged, beléd szeretett. A második pillanatban, amikor rámosolyogtál, tudta, hogy te vagy az a férfi, akit keresett. Tudta, hogy te vagy az, akivel szeretné leélni az életét.
olvass tovább