A kiteljesedett élethez szövetség kell. A szövetség iránti igazi vágy akkor jön létre, amikor már ezer éve járod az éjszakában üresre égett lelkek sivatagát. Nem alakul ki egyhamar. Hosszú az út a ráncos kezek egymásba kapaszkodó érintéséig.

A kapcsolatunkból lehet igazi szövetség, de mindkettőnknek akarnunk kell, feltartott kezekkel, önként meg kell adnunk magunkat, pontosan akkor, amikor egyedül utazóként végre döntést hozunk, és véget vetünk magányos vándorlásainknak. Ha az ember szeret valakit, nem elsősorban ő akar boldog akar lenni, hanem inkább boldoggá akar tenni. Minden nap tanulni kell a szeretetet. Idő kell, amíg megtanuljuk, hogy a kedves szavak mit sem érnek, ha nincs mögöttük valódi, önzetlen figyelem. A becéző, cirógató szavak, az ígéretek nem esküszavak, bármikor értelmüket veszíthetik, elfelejtődnek, mintha sosem léteztek volna. A csók semmit nem pecsétel, az érintés nem fogadalom, a vágy nem szerelem.

Egy férfi társasága még nem biztonság, ölelő karja még nem védelem, izzó tekintete még nem elkötelezettség. Pillanatnyi figyelme, érdeklődése csak lehetőség, fogadkozása talán elpukkanó szerelembuborék, és a kialakulóban lévő közös történet talán örökre befejezetlen, három pont csak a vége. Egy ideig még visszatérünk ahhoz a levegőben lógó mondathoz, hogy rendes, tisztességes befejező mondattal lássuk el a szomorú love storyt, aztán egy idő után feladjuk, mert elfáradt, és meghalt a mesénk, mielőtt megszületett volna. Tudni kell, mikor nyissunk szívet, mikor nyerhet oda bebocsájtást bárki halandó. Idő kell, amíg ráébredünk, azzal, ha saját lelkünket díszítgetjük, semmi rosszat nem teszünk. Mindenkinek meg kellene tanulnia önmagával szeretetben, szépségben, törődésben, sőt egészségesen önszerető luxusban élni, és nem felszínes külsőségeket villogtatva, hanem csak úgy egyszer igazán élni, és elfogadni önmagát. Egyáltalán nem tragédia, ha magunknak veszünk virágot.

Idő kell, amíg megtanuljuk, hogy az önbecsülés nem egyenlő az egoval. Az önbecsülés csendes, nyugodt magabiztosság, belső stabilitás, és a megingathatatlan tudat, hogy erősségeimet, és gyengeségeimet tárgyilagosan látom, ki tudok állni az érdekeimért, képes vagyok nemet mondani, és elsétálok onnan, ahol már semmi keresnivalóm. Az önbecsülésem, az alap, a gerinc, a tartás, ami ha nincs, összecsuklok, összeomlok, mint a gyenge tavaszi palánta. Ha van egészséges önbecsülésem, akkor belső szépségem, békém, csendes magabiztosságom ragyog, akkor egy lepedőbe csavarva is gyönyörű leszek. Mindenkinek el kellene jutni erre a tudatossági szintre.

• érett érzelmek érett szerelem szeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!