Lassan megtanulok a jelenben élni
Lassan felfogom, hogy több értelme van magamba szívni a pillanatot, hogy több értelme van hátra dőlni és azt hinni, hogy „most jó”, mint hogy folyton a jövőt kutassam.
olvass továbbLassan felfogom, hogy több értelme van magamba szívni a pillanatot, hogy több értelme van hátra dőlni és azt hinni, hogy „most jó”, mint hogy folyton a jövőt kutassam.
olvass továbbKicsit olyan ez, mint mikor hajmosásnál a víz alá merülünk és nem halljuk, ha beszélnek hozzánk. Majd kibukunk és már értjük tisztán. Legalábbis a kimondott szavakat, a hátukra pakolt jelentést nem feltétlen. Hihetnénk akkor, ott, a víz alatt, hogy megsüketültünk. Hihetnénk azt, miután behunyjuk a szemünk, hogy sose látunk újra tisztán. De nem tesszük. Akkor miért van az, hogy az érzésekkel már máshogy bánunk?
olvass továbbArra van igény, hogy precízen, pontosan fogalmazzak, hogy a saját nyakamba címkéket aggassak – mert így emészthető könnyen a legtöbb történet, így érted meg és fogadod el az életvitelem, nézed el nekem. Mintha csak akkor lehetne értékes egy kapcsolat, ha párkapcsolatnak könyvelhetem el.
olvass továbbBetelt a pohár, kész, vége, ennyi volt. Itt vannak a fejemben a gondolatok, a kérdések, amiket szeretnék a szemedbe nézve, neked szegezni. Eldöntöttem, erőt vettem magamon, most végig csinálom, nem lépek vissza. Mert ezt nem lehet tovább csinálni, nincs már erőm, elfogytam, elfáradtam.
olvass továbbVoltál is, meg nem is. Mindvégig ott voltál velünk, de sokszor mégis eltűntél, időről időre kiléptél a mindennapjainkból. Azt hiszem, hamisíthatatlan az az őszinte, gyermeki reakció, amit ezzel kiváltottál belőlem.
olvass továbbEgy hirtelen érzés, ami tudatosítja benned, hogy a szüleidet senki nem fogja pótolni. Mind tudjuk, hogy az elmúlás az élet rendjéhez tartozik, azonban amikor elérkezik a felismerés, hogy soha többé nem tudsz velük beszélni vagy átölelni őket, tudatosul benned, hogy ezen a ponton valami megváltozott. Édesapám elvesztése mélyen bennem van, annak ellenére, hogy már tisztább a fejemben a kép. Megosztom veletek azokat az érzéseket, amelyen én is végigmentem.
olvass továbbA szépséget érzékelő receptorainkat inger éri, stimulálódnak, majd vágyak és érzések formájában megjelennek bennünk. Napjainkban a plakátokon, a tv-ben, a közösségi portálokon egy óra leforgása alatt több szépet látunk, mint akárcsak a száz évvel ezelőtt élt emberek tehették egy teljes emberi élet során.
olvass továbbHa őszinte vagyok, akkor nehezen mondom el, pontosan mi a bajom. Dobálózok nagy szavakkal, amiért képtelen vagy látni engem, egyszerűen nem látod a legbensőbb igazi énem – de persze te látod, hogy értékes, szép és becsülendő vagyok, hát kellhet nekem ennél több?
olvass továbbMegtagadni a megtagadhatatlant és elárulni, ami szent. Ez a mondat önmagában is tartalmaz minden olyan tényezőt, amellyel hosszútávon boldogtalanná tehetjük önmagunkat. De az emberi természet egovezérelt részei nagyon sötétek, és gyakran átláthatatlan sötétséget borítanak az életünkre, arra, amely igyekszik a fényesség és teljesség felé.
olvass továbbIdőnként eltűnődőm, vajon volt-e bármiféle konkrét oka annak, hogy váratlanul belecsöppentél az életembe. Mi emberek állandóan keressük az ok-okozati összefüggéseket, a tényeket, melyek szilárdan támasztják alá a realitást. De az életben vannak találkozások, érzések, amik nem a véletlen művei. Vagy legalábbis, valami egészen különleges atmoszféra lengi körül az életünk ezen szegmenseit. Azt tudom, hogy Te nem voltál véletlen.
olvass továbbBár társadalmunk mindinkább arrafelé igyekszik tolni bennünket, hogy az érzéseinkről tudomást se vegyünk (maximum a pozitívról), érdemesebb e tekintetben búcsút inteni az elfogadott normáknak és jó mélyre ásni az érzelmeink világában. Persze csak akkor tegyünk így, ha jobb párkapcsolatra, családi kötelékekre, összességében minőségibb emberi interakciókra vágyunk. És hát, miért ne vágynánk?
olvass továbbMostanában gyakran elgondolkodom azon, hogy vajon min múlik két ember kapcsolódásának a kimenete. Vajon mi határozza meg azt, hogy ez valódi-e vagy csupán csak egy megálló, ami után felébredünk és rádöbbenünk, hogy a felépített kép csak a mi fejünkben létezett?
olvass továbbNem történik meg egyik napról a másikra. A rossz dolgok, rossz érzések nem szűnnek meg automatikusan. Nem ébredhetsz fel egy nap úgy, hogy minden, ami addig fájt egyszer csak eltűnik a lelkedből. Ez egy lassú folyamat, de meg kell tenned magadért.
olvass továbbAmikor földhöz vágnak a negatív érzések, amikor azt sem tudjuk, hogy merre induljunk az életünkkel, amikor úgy érezzük, hogy a nap se süt ki többé, akkor is van megoldás. Az érzéseink felismerése és tudatosítása, azaz az érzelmi intelligenciánk használata sokat segíthet, hogy ne legyenek sokáig borúsak a napjaink.
olvass továbbCsalódott vagyok, mert az emberek már nem őszinték egymáshoz. Csalódott amiatt, mert kezdünk elveszíteni valamit, ami még igazi értékeket hordozott magában. A tiszteletet, a figyelmet, a szeretetet.
olvass továbbMindig azt gondoltam, a szeretet a baj. Mert olyan helyzetekbe vezet, amik nagyobbak nálam, amik sokszor nehezek és fájdalmasak. Mivel nem láttam a megfelelő megoldást, s elképzelni sem mertem az igazán méltó végkimenetelt, a szeretetet hibáztattam. Bűnös érzés, gondoltam mindig titkon, szótlan. Most bátran mondom: elrontottam.
olvass továbbA párkapcsolat a világ legnagyszerűbb érzéseit adhatja neked: pillangók, szerelem, izgalom. Azonban egyetlen kapcsolat sem tökéletes, és ez okozhat olykor kellemetlen érzéseket, mint például a szorongás és a bizonytalanság.
olvass továbbHajlamosak vagyunk a boldogság szó hallatán nagy dolgokra- érzésekre gondolni. A rohanó hétköznapokban észre sem vesszük azokat az apró pillanatokat, amelyek feltölthetnék a lelkünket, pedig hidd el, hogy számtalan ilyen élményben van részünk nap - mint nap. Megfogalmazhatnám úgy is, hogy pont a saját boldogságunknak vagyunk az ellenségei.
olvass továbbEzt a címet A Döntésből merítettem, amit Edith Éva Eger írt, és a januári kis könyvklubom könyve volt. Amikor elmeséltem x-nek, hogy erről a könyvről fogunk majd beszélgetni január végén többedmagammal együtt, nem értette, hogy lehet egy ilyen durva, Holocaust könyvről beszélgetni, mivel szerinte ez annyira fajsúlyos, hogy a mai ember nem nagyon tudja az ilyesmi történéseket igazán átérezni. Lelkileg megterhelő, olvasni durva, de ennyi. Sosem értem az ilyesmi kifejtést. Szerintem az ember mindent át tud élni, ha engedi magának, hogy átélhesse. Ha nem csak nézi kint az utcán a felkelő napot ahelyett, hogy bemenjen a házba.
olvass továbbIsten megteremtette a férfit és a nőt, ami egyúttal egy éles vonalat is szült a társadalmunkban, mely sok évszázadon át egy téves eszmét szolgált. A nőket a „gyengébbik nemnek" is nevezik, de valahol ez igen degradálóan hathat, hiszen számtalan példa mutatja, hogy időről időre éppen ennek az ellenkezője valósul meg.
olvass tovább