Az Ősember a mosás, berakás, szárítás gondolatára valószínűleg csak hangos morgással válaszolt volna. De amikor elkezdett járni es a felesleges szőrzetét elvesztette, rájött arra, hogy a fején lévő szőrös valami bizony ápolásra szorul.
Történeti Írások es köbe vésett képek bizonyítják, hogy a régi egyiptomiak nagy hangsúlyt fektettek külsejükre, megjelenésükre. Kleopátra legendás kecsketejes fürdőjének híre napjainkig fennmaradt. A hajápolás igazán ekkor kapott nagyobb figyelmet, hiszen a fodrász volt az egyik legfontosabb háziszolga. Időszámításunk előtt 5000-ben az apródfrizura vagy a hosszú loknikba rendezett haj volt a divatos. Ekkor késztitek el az első parókák is.
A görögök az istenek ajándékának tekintették a hosszú hajat, melyben a férfiak erejét és lelkét vélték felfedezni. A határozott megkülönböztetés érdekében a rabszolgáknak nagyon rövidre kellett nyírni a hajukat. A hölgyek hajpompájukat szalagokkal copfba vagy kontyba kötötték.
A római császárok idején a gyengébbik nem körében a szőke hajárnyalat volt divatos. De vajon hogyan érték el, hogy szőkék legyenek az amúgy fekete és barna hajú dél európai hölgyek? A világi hölgyek a következővel próbálkoztak: tojássárgáját kamillával és sáfránnyal keverték össze, majd sós tengervízzel hígították, és ezzel mosták meg hajukat. A ragacsos massza megszáradva es kifakulva a deli napvakító fényét kölcsönözte a hajnak. Legtöbbször ez a pakolás sem változtatott a sötét hajukon, éppen ezért a harcos kedvű férfiúk a Germániából behurcolt rabszolgák szőke hajából készítettek parókát kedvesüknek. Germánjában a férfiak állig érő sörényt viseltek, a homlokot frufru díszítette. A fiatal lányok általában szabadjára engedték tincseiket, de tiszteletre méltó házas nőknek fel kellett tűzni hajukat.
A frankoknál a hosszú haj a királyok előjoga volt. A középkorban a teremtés koronái túlnyomórészt hosszú, göndör hajat viseltek, a XIV. századtól kezdődően pedig rövidet. Szüzességük jeleként a meg nem házas nők szabadon vagy hosszú fonott copfokban hordták hajukat. Házasságban élőknek a hajat kis sapka vagy más fejfedő alá illett rejteni.
A romantika és a gótika, valamint a reneszánsz korában a fonott copfok, a művészi fejfedők, és a borotvált homlokok, loknik, puha kontyok jöttek divatba. A barokk korban gyöngyökkel díszített és brokátokba kötött, fésűkkel, hajékekkel díszítették a frizurákat.
A frizurák szépen lassan elkezdtek hihetetlen magasságokat ölteni. A legdivatosabbak a toronymagas parókák voltak.
A haj- és testápolás a középkorban idegenül hangzott. Az átható bűzt erős illatú parfümökkel ellensúlyozták. A magas haj érdekében a hölgyek nagy ünnepek előtt ülve aludtak, nehogy kár érje a frizurájukat. Néhány királyi vendéglátónak meg az ajtónyílásokat is meg kellett magasítani, hogy a hajból épített tornyok épségben bejussanak a bálterembe. Rögzítéshez búzát és rizsport használtak. Az első por alakú sampont Hans Schwarzkopf fejlesztette ki 1903-ban. Ezt megelőzően — bar robbanásveszélyes volt - benzint, színszappant, citromot, kamillát vagy ecetet használtak a hajpompa tisztítására. Csak 1927-ben jelent meg az első folyékony sampon.
A XX. század kezdetén a frizuradivatban is bekövetkezett a szabadság. Az emancipáció színre lépésével a nők végleg levágták régi copfjaikat. Szabad volt azt hordani, ami tetszett. Mégis léteztek trendek! A 20-as években az apródfrizura. A harmadik birodalom is megkövetelte a maga hajdivatját. Jólfésült, tisztességes és hagyománytisztelő frizura illet a német nőkhöz. A férfi, ha kicsit is adott magára, a tarkóját rövidre nyíratta a felső haj lehetett kicsit puhább esésű. A háború után a hullámos lett a divat az ismert hollywoodi dívák által viselt frizurák hatására.
Az Ötvenes években nemcsak Marylin Monroe kavarta fel a kedélyeket és változtatta meg az addig divatos,,haj” —irányzatokat, hiszen a férfiak körében is hódított egy új frizura: ez volt az ún. Elvis-frizura. Majd a 60-as években új stílus jelent meg: ez volt a gombafej Beatles-módra. A 70-es évek a háború ellenzőit késztették protestálásra. Ellenzéki beállítottságot jelentett az ápolatlan bozont, az afro-kinézetü hajzuhatag. A hippi-korszak után a 80-as évek ápolt frizurái következtek: a brit hajfodrász, Vidal Sasson szerint a haj hulljon úgy, ahogy nő. Az ötpontos hajvágás után a hajat megrázva mar készen is volt a frizura. Emellett azonban az brit újhullám hatása is jelen volt, a punkról nem is beszélve. A kilencvenes években volt minden: fényesre polírozott férfikoponyáktól kezdve az aszimmetrikusan vágott női frizuráig.
Mi a 21. század divatja? Agyonlakkozott hajak, loknik, színek, természetes kinézet — egyszóval: minden lehetséges, ami elképzelhető és megvalósítható.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez