We Plants Are Happy Plants, avagy Electronic Classical Music

A képzeletbeli zenekar valójában egyetlen ember, aki először külföldön, majd a modern logika szabályainak megfelelően itthon is ismertté vált. Bolygókról, zenehallgatási és letöltési szokásokról is sok mindent megtudhattunk Bergmann Pétertől, aki huszonegyedik századi módon közvetíti a nagyvilágnak szóló üzeneteit.

Ha lenne korlátlan űrutazás, melyik bolygóra mennél szívesen?

Valószínűleg a Jupitert választanám, mert a bolygó mellett több mint 60 holdat tudnék megnézni, azok közül is az Europé érdekelne a leginkább.

Miért más zenekarban zenélni, mint egyedül dalokat alkotni? Mitől nehezebb, illetve könnyebb egyik és másik?

Bármilyen új zenei project hamarabb és könnyebben befuttatható szerintem, hogyha több ember közös munkájáról van szó. Ahány tagja van, annyiszor lehet szinte megszorozni a kezdeti rajongótábort. De egy együttes magával hordozza a fellépésekre való állandó igényt, próbaterem használatot... egyfajta nyomást, hogy mindig legyen kihívás, mert anélkül megszűnhet a momentum és akkor jön a pánik. Egyedül nincs ezzel gondom, sokkal egyértelműbb céljaim vannak, és hosszútávon gondolkozhatok, stressz nélkül. Ami a kezdetekben hiányzott, mint fellépő és dalszerző, hogy nem tudtam kivel megosztani a felelősséget: ez az én zeném, így hangzik, ez az üzenete, így gondolkozom hangulatilag a világról...
De az, hogy a dalokat úgy készíthetem el, ahogy megálmodom őket, mindent megér.

Itthon, vagy külföldön értik jobban a zenédet?

Külföldön. Ez abból ered, hogy angolul írom a dalokat. Mivel a kezdetektől külföld felé nyomtam a remixeket, és a saját szerzeményeket, azon lepődtem meg, hogy itthon is van rám igény.

Miben más a hazai elektronikus zenei közeg, mint a nyugati?

Azt hiszem, itthon nincs elválasztva az elektronikus zene a többitől, inkább kollektívan kizártuk a koncerteket, helyszín vagy pénz hiányában és így ez teljesen kimarad. Mindig azt emlegetem, hogy amikor Skóciában voltam, egy hét alatt egy The Streets és egy The Hives koncert is lezajlott egy néhány százfős helyszínen, kitudja hány elektronikus buli lehetőség mellett. Ez Amerikában is így van, az elektronikus zene, legtöbb vállfajával együtt el van határolva az érzelmesebb, hangulatokra építő fellépőktől. Tehát külföldön

rögtön az utóbbi csoportba helyezném magamat, nem a hajnalig bulizni és minél ütősebb zenére ugrálni/lépegetni vágyóknak játszanék, hanem azoknak, akik ha csak egy órára, de szeretnének érzelmileg azonosulni a zenével. Erre egy house, techno, electro vagy hasonló címke nem biztos, hogy feljogosít.

Ha egy szóval kellene, hogyan jellemeznéd a zenei stílusodat?

Electronic Classical Music (egy szóval nem megy, hát… electronic?)
általánosítva persze, főleg az albumokra vonatkozik, az egész zenémre maximum egy 'pozitív' jelzőt tudnék mondani

Költenek-e egyáltalán a mai zenehallgatók, vagy csak és kizárólag az ingyen letöltés a szokás?

Külföldről abszolút látszik, hogy a zenevásárláson keresztül szeretnék támogatni az előadót.

Mivel az új albumom kizárólag az iTunes-on előrendelhető, készítettem egy listát a legfontosabb információkról melyeket érdemes tudnia bárkinek, aki támogatni szeretné a zenészeket a mai digitális korban:

Az adatok azon előadókra vonatkoznak, akik nem egy különálló kiadón keresztül jelennek meg a nemzetközi zeneboltokban, hanem függetlenül, önállóan adnak ki zenéket ezeken a csatornákon.

1. A jogdíjakon túl, melyeket a rádiókban és televízióban lejátszott számok után kap a zeneszerző (itthon az Artisjus osztja ki), a legfontosabb bevételi forrást az eladott (iTunes, Amazon.com) és streaming szolgáltatókon (Spotify, Deezer) keresztül lejátszott zeneszámok jelentik.

2. Egy iTunes-on keresztül megvásárolt zeneszám összegének, mely itthon 0,99 Euró, az előadó két hónap után megkapja a körülbelül 70%-át. Ha dalszerzői szerződése is van, a világban minden eladott száma után jár még neki néhány százalék, így azt lehet mondani: a kifizetett összeg legnagyobb százaléka előbb-utóbb eljut a zeneszerzőhöz, de cserébe nem áll mögötte az a média gépezet, amely még mindig a kiadók birtokában van.

3. Minden jobb, mint a torrent. Bár sokan védik az ingyen zene letöltésének jogát, a folyamatosan változó zenei világban mindig érkeznek olyan megoldások, amelyek a zenészeket is szolgálják. A Youtube, Vimeo, Facebook, SoundCloud lejátszások, feliratkozások és like-ok kiváló útjai a promóciónak egy zenész számára, én például a számaim legjavát feltöltöttem a Youtube-ra és SoundCloud-ra, ha valaki ott játssza le őket, még mindig többet segít, mint ha ingyen letölti az egészet.

Az elmúlt években rengeteg streaming szolgáltató jelent meg, itthon a leghíresebb talán a Deezer, melyet ingyen használhatunk idő limittel vagy néhány ezer forintért korlátlanul hallgatható szinte minden zene a világon, köztük az enyém is. A letorrentelt albumok meghallgatása nem mutatkozik sehol és nem teszi lehetővé a kommunikációt a zenész és hallgatója között.

A Deezer-en, Spotify-on való lejátszások után viszont fizetnek a zeneszerzőnek ezek a szolgáltatók és ugyanúgy követhető a tevékenysége, mint más social site-okon.

+1

Az iTunes zenebolthoz nem szükséges Apple készülék. Bár rengetegen hallanak állandóan az iTunes-ról, itthon nagyon kevés ember vásárol ezen a digitális csatornán keresztül. Ez véleményem szerint az előző rendszer megszokása és az új rendszer megismerésének hiánya miatt van, de ideje belátni, hogy a fizikai CD-k korának vége és, hogy az alternatív digitális zeneáruházak soha nem tudtak elég pluszt felmutatni a nemzetköziekhez képest.
Tehát ha valakinek a számítógépén már megvan a szoftver, mindössze egy e-mail és bankkártya regisztrálás szükséges, hogy a világ összes zeneszáma között válogathasson, ahol egy átlagos albumért 9.99 Eurót, egy single-ért pedig 0.99 Eurót kell fizetni.

Amelynek, ismétlem, legnagyobb része a zeneszerzőhöz jut.

Mivel lennél elégedett 5 év múlva?

Teljesen elégedett vagyok erre az életre, ráadásul ekkora távlatokban nem gondolkoztam még, de szeretném, ha a legújabb munkámat rengetegen hallanák, még ha addigra megjelenik több másik is. Koncept-albumokban gondolkodom, szeretnék egy életérzést átadni velük, a legutóbbira 18 hónapot szántam, hogy létrejöjjön, így a jövő felé tekintve annyit szeretnék, hogy aki a megfelelő hangulat-hullámhosszon van, megtalálja. Elégedett és boldog vagyok, a fontosabb, hogy ez továbbra is így legyen.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!