A giroszkópot, ha nem is vagyunk ennek tudatában, sok helyről ismerhetjük. A legegyszerűbb pörgettyűk, de akár a búgócsiga is ezen elv szerint működnek. Kapható kézi giroszkóp a játékboltokban, de giroszkópot találhatunk a legtöbb mobiltelefonban, amely a helymeghatározás, irányváltás funkciót segíti. A giroszkóp egyébként nem egy új felfedezés, fizikai leírását közel 200 éve egy francia tudósnak Léon Foucault köszönhetjük.
De mi köze is van mindennek a repüléshez? Azt hiszem a mai világban, amikor 10000 forintos eszközök – drónok a levegőbe tudnak repülni, akkor nem az a kérdés, hogy tudunk-e olyan tárgyat találni, ami nem röptethető. A kérdés sokkal inkább az, hogy mennyire lesz biztonságos, relatív egyszerűen kezelhető. Mert ha már lehetőségünk van repülni, akkor azt jó lenne nem egy aranylövés szerű alkalommal megtenni. És itt jön képbe az autogyro vagy más néven gyrocopter. A gép, ami valahol félúton, vagy köztes megállón található a helikopter és a kisrepülő között. Ez a megálló azért különleges, mert gyakorlatilag egyesíti mindazokat a jó tulajdonságokat, mellyel a másik két eszköz rendelkezik, mindezt úgy, hogy lényegesen olcsóbban tudunk repülni. A rotor szabadon futó, az áramlás hajtja meg, a tolócsavar pedig előre mozgatja a gépet az áramlásban. A forgás által pedig a rotorlapátok felfelé hajlanak, ezzel tányér alakú szárnykeresztmetszetet képeznek. Tehát röviden azt mondhatjuk, hogy hasonló az elve a repülésnek, mint a repülőgépeknél. Formailag pedig kísértetiesen hasonlít a gép egy helikopterhez.
A gyrokopter ultrakönnyű gépkategóriába esik (tehát 500kg alatti tömege van). Az árhoz, hogy repülhessünk, persze hozzá tartozik a cca 3M Ft-os költségű jogosítvány megszerzése is, amely a kifizetett forintokon kívül kemény tanulást is követel. 2000 kérdésből álló tesztsorból választanak a vizsgán 300-at, melyet 90% fölött kell teljesíteni annak, aki jogosítványhoz szeretne jutni.
A nyár egyik utolsó napján volt lehetőségem kipróbálni a német AutoGyro által gyártott Cavalon típusú gépet. A mérete és szerkezeti egyszerűsége ellenére a gyrocopter egy hihetetlenül stabil és biztonságos légi jármű, melyet a giroszkópikus mozgású rotor és meghajtás eredményez. Nem kell túloznom ahhoz, ha azt állítom, hogy a felhasznált fizika és technológia által, gyakorlatilag akkor zuhan le egy ilyen gép, ha Mi is akarjuk. Ha leáll a motor, akkor is képes a siklásra és a gép biztonsággal tehető le a földre. Mindez azért fontos, mert ha ezt értjük és tudjuk, akkor rengeteget segít az élményben, ha nem izzadó tenyérrel ülünk be a kétüléses gépbe. Kialakítása révén a pilóta és az utasa egymás mellett foglalhat helyet a gépben és élvezheti a páratlan panorámát. 270m-es kifutóra van szükség, hogy a gép a levegőbe emelkedjen. Az előre való mozgását a gépnek az utasfülke mögött elhelyezett 115LE-s Rotax 914 turbómotor biztosítja. Ha a felhajtóerőt megszereztük, onnantól a rotor már az említett giroszkópikus forgása által a gépet hihetetlenül stabilan a levegőben tartja. Kényelmesen tarja a kis szerkezet a 120-140km/h-s tempót a levegőben és a modern kezelőrendszerek által a legnagyobb biztonság élményét adja. Rendkívül, szinte bármelyik légi járműnél stabilabb repülést ad. Csak példaképpen kiemelem, hogy 60km/h-s oldalszél esetén egy nagygép már nem kap felszállási engedélyt, míg egy autogyro ilyen szélben is probléma nélkül száll fel. Fogyasztása is kitűnő, óránként 18l 95-ös üzemanyaggal beéri, így 5 órára elegendő üzemanyagot tudunk magunkkal vinni.
A felszállást követő élmény minden képzeletet felülmúló módon páratlan. Szinte minden oldalról plexi vesz körül, így a táj, Siófok, a déli part vonala és a lemenő nap fénye olyan arcát mutatja, amit a földről nézve sohasem tapasztalhatunk meg. Mindeközben egy az amatőrök számára a fejhallgatóban megjelenő új világ kezd kibontakozni. Halljuk a légtérbe bejelentkező pilóták hangját, Ferihegy és a különböző repterek irányítóinak instrukcióját. Számomra ez ugyanolyan élmény volt, mint amit mindeközben a szememmel tapasztaltam. Az idő hihetetlen gyorsan telik a levegőben és már a fél órára tervezett utunk vége felé közelítünk. Célba vesszük a repteret, de előtte még „gyakorlás képpen” szimuláltunk egy kényszerleszállást. Pár méterrel egy kis horgásztó felett vitorláztunk, majd megközelítettünk egy learatott búzatáblát pár méterrel a föld fölött. Leírhatatlan és csodálatos érzés így siklani a föld felett. Majd a következő pillanatban a motor újra fölpörög és ott is vagyunk már a reptéri kifutó felett. A pilóta engedélyt kér a toronytól, majd ezt követően megkezdjük a leszállást. A leszállópályából nem sok helyre van szükség. A kis szerkezet mindössze 10m alatt zökkenőmentesen száll le az aszfaltra.
Nagyon sok gépen volt szerencsém már utazni, de képességeiben, technikai lehetőségeiben, és műszaki hátterében ez a gép teljesen meggyőző. A mondás tehát teljesen igaz, aki okos és repülni akar, gyrokoptert vesz. És a végén egy jó tanács: a szélvédőről ne töröljük le a kis kukacot, hiába tűnik nem odaillőnek. Az a szélirányt mutatja.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez