Budapesten szájról szájra terjed a hír: egy srác egy szál zongorával szórakoztatja a nagyérdeműt, teltházas bulikat csinál, és igazán megéri ellátogatni egy-egy estjére.
Ismerős az arc, a név és a hang is: ő Rakonczai Imre, a ’90-es évek VIP zenekarának, majd az R-Port nevű formációnak tagja, focista, zeneszerző, szövegíró. Karrierjének új szakasza 2007-ben kezdődött, meséljen ő a zenéről, a budapesti éjszakákról, és a zongora hangulatteremtő hatalmáról.
Hogy, és mikor jött az ötlet, hogy egy szál zongorával elvarázsold Budapest zenekedvelő, elitebb rétegét?
Mindig a Viktor bátyjaként, focistaként emlegettek, mint zenész nem mondanám, hogy nagyon elismertek volna. A testvérem nagyon sikeres a szakmájában, nem nagyon érhettem fel hozzá. A VIP és az R-Port után jött egy nagyobb kihagyás is. 2007-ben, egy éjszaka betévedtem a Kis Pipacs nevű klasszikus piano bárba, és ott Fűzy Gábor megkért, hogy játsszak egy pár dalt. Néhány hét múlva ismét ott ültem a zongora mögött néhány dal erejéig. Kisvártatva megkérdezte tőlem, hogy nincs-e kedvem elvállalni egy napot itt a Kis Pipacsban? Nem értettem a kérést, pláne, hogy nem volt nagy repertoárom, csak néhány nóta volt a tarsolyomban. Három hónapig húztuk, mígnem egy csütörtöki napot elvállaltam. Hajnal 1-től 4-ig játszottam, kis sajtpapírokra írt kottákkal, szövegekkel. Volt 20-30 dal, amit régi füzetekből összeollóztam, és azokból tudtam gazdálkodni. Egyre sikeresebbek lettek a csütörtökök, át is vettem teljesen. Aztán jött mellé a szombat is, és a növekvő repertoár. Jelenleg olyan 15 órányi anyagom van: 600 dal körülbelül.
Nem féltél komolyabban belevágni? Mégiscsak a tehetségkutatók és playbacksztárok idejét éljük…
Sosem gondoltam, hogy ennek ekkora sikere lesz, bár mikor baráti, vagy családi körben leültem a zongora mellé, azért meglepően mindig szerették az élő zenét. Más azért testközelben hallgatni a kedvenceidet, mint CD-ről.
Nem vagyok egy virtuóz zongorista, sem és nagy hangterjedelemmel rendelkező énekes, de mégis működik, amit csinálok. Sokszor mondják, hogy a kevesebb néha több, ebben a műfajban ez nagyon igaz. Érzelmileg, hangulatilag kell kiszolgálnom a közönségemet. Ha elmennék egy másik vonal felé, azt az én kis hallgatótáborom lehet, hogy nem tudná befogadni.
Hogy, és mikor jött az ötlet, hogy egy szál zongorával elvarázsold Budapest zenekedvelő, elitebb rétegét?
Mindig a Viktor bátyjaként, focistaként emlegettek, mint zenész nem mondanám, hogy nagyon elismertek volna. A testvérem nagyon sikeres a szakmájában, nem nagyon érhettem fel hozzá. A VIP és az R-Port után jött egy nagyobb kihagyás is. 2007-ben, egy éjszaka betévedtem a Kis Pipacs nevű klasszikus piano bárba, és ott Fűzy Gábor megkért, hogy játsszak egy pár dalt. Néhány hét múlva ismét ott ültem a zongora mögött néhány dal erejéig. Kisvártatva megkérdezte tőlem, hogy nincs-e kedvem elvállalni egy napot itt a Kis Pipacsban? Nem értettem a kérést, pláne, hogy nem volt nagy repertoárom, csak néhány nóta volt a tarsolyomban. Három hónapig húztuk, mígnem egy csütörtöki napot elvállaltam. Hajnal 1-től 4-ig játszottam, kis sajtpapírokra írt kottákkal, szövegekkel. Volt 20-30 dal, amit régi füzetekből összeollóztam, és azokból tudtam gazdálkodni. Egyre sikeresebbek lettek a csütörtökök, át is vettem teljesen. Aztán jött mellé a szombat is, és a növekvő repertoár. Jelenleg olyan 15 órányi anyagom van: 600 dal körülbelül.
Nem féltél komolyabban belevágni? Mégiscsak a tehetségkutatók és playbacksztárok idejét éljük…
Sosem gondoltam, hogy ennek ekkora sikere lesz, bár mikor baráti, vagy családi körben leültem a zongora mellé, azért meglepően mindig szerették az élő zenét. Más azért testközelben hallgatni a kedvenceidet, mint CD-ről.
Nem vagyok egy virtuóz zongorista, sem és nagy hangterjedelemmel rendelkező énekes, de mégis működik, amit csinálok. Sokszor mondják, hogy a kevesebb néha több, ebben a műfajban ez nagyon igaz. Érzelmileg, hangulatilag kell kiszolgálnom a közönségemet. Ha elmennék egy másik vonal felé, azt az én kis hallgatótáborom lehet, hogy nem tudná befogadni.
Egyszerű, de nagyszerű stílusra törekszel?
Volt olyan hazai, elismert és előtérben lévő énekes, aki meghallgatott, és számára túl egyszerűnek tűnt az én előadásmódom, és emiatt nem is értette, hogy ez miért működik ilyen jól. Ő úgy gondolta, hogy ebben a műfajban csűrni-csavarni kell az akkordokat, cifrázni az énekhangokat, én pedig azt gondolom, hogy ő ebben tévedett nagyot. Úgy hiszem, minden előadónak meg kell találnia a maga hangtartományában azt, ahol a legszebben szólnak az általa előadott dalok. Nem feltétlenül kell tudni ehhez 4 oktávot énekelni.
Az attitűdöd, stílusod sem éppen popsztáros, vagy túl elegáns, esetleg túl művészi…
Farmeros, inges, sportosan elegáns fickó vagyok. Frakkban nem ülnék le a zongora mellé: sem hozzám, sem a zenémhez nem illik. A közönségem is hasonló stílusú : így azonosulni tudnak velem. Ez is szerencsés találkozás, hogy a stílusom ilyen volt, és meg is tartottam, nem kellett magam megerőszakolni, hogy kompatibilis legyek a közönségemmel, a helyekkel, ahol fellépek.
Hogy képzeljünk el egy fellépésed? Milyen zenéket játszol?
Világ életemben hallgatói füllel zenéltem, ami fontos dolog. Azt játszom, amit, ha a közönségben ülnék, én is szeretnék hallani. Nem szeretem a jazz zenét. Ezen sokan meg szoktak lepődni, de van ilyen, ráadásul szerintem a jazzt az élvezi a legjobban, aki játssza. Én szórakoztatni szeretnék, és elsősorban nem magamat. (Persze én is élvezem) Populáris zenéket játszom, egyszerűen. Ez lehet az egész siker titka: nem mutogatok ilyen, meg olyan akkordokat, nem viszem el olyan irányba a számot, ami már felismerhetetlen. Versenyt énekelni sem fogok, meg olyan tartományokban mozogni, ami bántja a fület. Azt szeretném, hogy kellemes legyen a zeném.
Szerintem az igazán jó dalok azok, amelyek egy szál zongorával, és énekkel is jól interpretálhatóak. Általában ilyen dalokhoz nyúlok. Az a vicc, hogy lehet, ha még egy hangszert „bevennék a buliba”, nem működne ilyen jól ez az egész. A Sinatra Bárban például van egy dob automatika: néha elszórakozgatok vele, de előjön a lagzis feeling, ami nem mindig jó.
Néhány példát, ha említenél, melyek a kedvenc nótáid? Miket játszol?
Máté Péter, Cserháti Zsuzsa, Demjén…megvannak a klasszikusok persze. Amikor az alapokat megtanultam, különlegesebb darabokkal, újdonságokkal is elkezdtem készülni. Megfér egymás mellett a „Boldogság, gyere haza” a „Mizu” és a „My way” is. Folyamatosan bővítem a repertoárt, elhagyni nem szoktam zenéket, lehet, hogy egy keddi napon olyan számot kérnek tőlem, amit 2 éve nem játszottam, de újra előveszem.
Volt olyan hazai, elismert és előtérben lévő énekes, aki meghallgatott, és számára túl egyszerűnek tűnt az én előadásmódom, és emiatt nem is értette, hogy ez miért működik ilyen jól. Ő úgy gondolta, hogy ebben a műfajban csűrni-csavarni kell az akkordokat, cifrázni az énekhangokat, én pedig azt gondolom, hogy ő ebben tévedett nagyot. Úgy hiszem, minden előadónak meg kell találnia a maga hangtartományában azt, ahol a legszebben szólnak az általa előadott dalok. Nem feltétlenül kell tudni ehhez 4 oktávot énekelni.
Az attitűdöd, stílusod sem éppen popsztáros, vagy túl elegáns, esetleg túl művészi…
Farmeros, inges, sportosan elegáns fickó vagyok. Frakkban nem ülnék le a zongora mellé: sem hozzám, sem a zenémhez nem illik. A közönségem is hasonló stílusú : így azonosulni tudnak velem. Ez is szerencsés találkozás, hogy a stílusom ilyen volt, és meg is tartottam, nem kellett magam megerőszakolni, hogy kompatibilis legyek a közönségemmel, a helyekkel, ahol fellépek.
Hogy képzeljünk el egy fellépésed? Milyen zenéket játszol?
Világ életemben hallgatói füllel zenéltem, ami fontos dolog. Azt játszom, amit, ha a közönségben ülnék, én is szeretnék hallani. Nem szeretem a jazz zenét. Ezen sokan meg szoktak lepődni, de van ilyen, ráadásul szerintem a jazzt az élvezi a legjobban, aki játssza. Én szórakoztatni szeretnék, és elsősorban nem magamat. (Persze én is élvezem) Populáris zenéket játszom, egyszerűen. Ez lehet az egész siker titka: nem mutogatok ilyen, meg olyan akkordokat, nem viszem el olyan irányba a számot, ami már felismerhetetlen. Versenyt énekelni sem fogok, meg olyan tartományokban mozogni, ami bántja a fület. Azt szeretném, hogy kellemes legyen a zeném.
Szerintem az igazán jó dalok azok, amelyek egy szál zongorával, és énekkel is jól interpretálhatóak. Általában ilyen dalokhoz nyúlok. Az a vicc, hogy lehet, ha még egy hangszert „bevennék a buliba”, nem működne ilyen jól ez az egész. A Sinatra Bárban például van egy dob automatika: néha elszórakozgatok vele, de előjön a lagzis feeling, ami nem mindig jó.
Néhány példát, ha említenél, melyek a kedvenc nótáid? Miket játszol?
Máté Péter, Cserháti Zsuzsa, Demjén…megvannak a klasszikusok persze. Amikor az alapokat megtanultam, különlegesebb darabokkal, újdonságokkal is elkezdtem készülni. Megfér egymás mellett a „Boldogság, gyere haza” a „Mizu” és a „My way” is. Folyamatosan bővítem a repertoárt, elhagyni nem szoktam zenéket, lehet, hogy egy keddi napon olyan számot kérnek tőlem, amit 2 éve nem játszottam, de újra előveszem.
Minden helyen, minden közönségnek ugyan azt játszod?
Vannak alapdalok, amik kihagyhatatlanok, de egész este figyelem a vendégeket: magyarok, külföldiek aránya, a korosztály is fontos. Úgy kell viselkednem, mint anno a klasszikus értelemben vett disc jockey-nak: figyelni az embereket, a hangulat alakulását, a reakciókat.
Az estek felépítése, a hangulati fonal elkapása nagyon fontos. A táncos részek közben olykor jól jön egy szerelmes zene: lassúzás a szó klasszikus értelemben, éneklés, megpihenés, vagy éppen ezek után egy mulatós blokk.
Tánc? Tehát szó sincs üldögélős, eszegetős közönségről?
Hogyne, a tánc alap! Persze kell egy kis idő amíg a vacsorától a táncig fokozódik a hangulat, bár nem egy fellépésemen már a leves szürcsölése közben eldobták a kanalat. Ez a háttérzene és a koncert között van félúton. Arra nem vagyok alkalmas, hogy egy étteremben a háttérben „zörögjek”, mert nem lesz elég szuggesszív a dolog.
Csak budapesti bárokban, kávézókban, kisebb, hangulatos szórakozóhelyeken játszol?
Eléggé Budapest orientált amit csinálok, hiszen itt vannak a fix helyeim. Szeretnék havonta egy-egy vidéki nagyvárosban is fellépni, mert, ha ez itt működik, akkor miért ne működne a fővároson kívül? A harmadik nyár lesz az idei, hogy csinálom Balatonfüreden a Karolinát is. Játszottam Lellén a Mango Caféban , de persze a legtöbb fellépés még mindig budapesti. Vállalok céges bulikat, szülinapokat, esküvőket is természetesen. Olyannyira megsokszorozódtak a rendezvények, hogy igyekszem kevesebb fix helyet bevállalni, és inkább ezekre a különleges alkalmakra koncentrálni.
Év elején járunk, mik a terveid 2012-re?
Azt hiszem mostanra stabil pilléreken állok: van egy széles repertoárom és egy szuper közönségem is. Nincs menedzserem, tudatos promótálás sosem volt. „Megölné” az egészet, úgy gondolom, ha minden lehetséges fórumon nyomulnék. Egy önálló sláger, egy klip segíthetne rá a mostani sikerekre. Színházas koncert is jó lenne a jövőben.
Valamint sokan kérnek tőlem hanghordozót, ami még nincsen, ezért a 2012-es terveim közt szerepel egy album is: cover zenékkel és saját számokkal.
Fellépések:
Csütörtök, szombat: 24:00 @ Sinatra
Minden második kedd @ Mini
Minden második péntek @ Cotton Club
Minden hónap első pénteke @ Symbol
Vannak alapdalok, amik kihagyhatatlanok, de egész este figyelem a vendégeket: magyarok, külföldiek aránya, a korosztály is fontos. Úgy kell viselkednem, mint anno a klasszikus értelemben vett disc jockey-nak: figyelni az embereket, a hangulat alakulását, a reakciókat.
Az estek felépítése, a hangulati fonal elkapása nagyon fontos. A táncos részek közben olykor jól jön egy szerelmes zene: lassúzás a szó klasszikus értelemben, éneklés, megpihenés, vagy éppen ezek után egy mulatós blokk.
Tánc? Tehát szó sincs üldögélős, eszegetős közönségről?
Hogyne, a tánc alap! Persze kell egy kis idő amíg a vacsorától a táncig fokozódik a hangulat, bár nem egy fellépésemen már a leves szürcsölése közben eldobták a kanalat. Ez a háttérzene és a koncert között van félúton. Arra nem vagyok alkalmas, hogy egy étteremben a háttérben „zörögjek”, mert nem lesz elég szuggesszív a dolog.
Csak budapesti bárokban, kávézókban, kisebb, hangulatos szórakozóhelyeken játszol?
Eléggé Budapest orientált amit csinálok, hiszen itt vannak a fix helyeim. Szeretnék havonta egy-egy vidéki nagyvárosban is fellépni, mert, ha ez itt működik, akkor miért ne működne a fővároson kívül? A harmadik nyár lesz az idei, hogy csinálom Balatonfüreden a Karolinát is. Játszottam Lellén a Mango Caféban , de persze a legtöbb fellépés még mindig budapesti. Vállalok céges bulikat, szülinapokat, esküvőket is természetesen. Olyannyira megsokszorozódtak a rendezvények, hogy igyekszem kevesebb fix helyet bevállalni, és inkább ezekre a különleges alkalmakra koncentrálni.
Év elején járunk, mik a terveid 2012-re?
Azt hiszem mostanra stabil pilléreken állok: van egy széles repertoárom és egy szuper közönségem is. Nincs menedzserem, tudatos promótálás sosem volt. „Megölné” az egészet, úgy gondolom, ha minden lehetséges fórumon nyomulnék. Egy önálló sláger, egy klip segíthetne rá a mostani sikerekre. Színházas koncert is jó lenne a jövőben.
Valamint sokan kérnek tőlem hanghordozót, ami még nincsen, ezért a 2012-es terveim közt szerepel egy album is: cover zenékkel és saját számokkal.
Fellépések:
Csütörtök, szombat: 24:00 @ Sinatra
Minden második kedd @ Mini
Minden második péntek @ Cotton Club
Minden hónap első pénteke @ Symbol
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez