Nemsokára jön a nyár, irány a Velencei tó és a Balaton. Ugye, milyen jó volt tavaly, mennyit nevettünk azon a vacsin és milyen jót táncoltunk az új helyen a füredi Sundance-ben?
Ha viszont unjuk már a szokásos programokat és befásultunk a rutinszerű rendszerbe, tekintsünk ki egy kicsit és frissítsük fel a repertoárt, fűszerezzük meg a megszokott eseményeket egy kis újdonsággal és az alapprogramokhoz rendeljük hozzá az extrákat.
Órákig tartó, reggelizésnek csúfolt józanodás a Karolinában a habos kávé és a felejthetetlen méteres kalács felett, az előző napi fergeteges buli emlékeinek felelevenítése a Tagore sétányon az új, különleges fagyikölteményt fogyasztva, a délutáni rozéfröccsös vitorlázás természetesen saját, privát DJ-vel, és az esti fülledt nyári party-k a sétálóutca legújabb szórakozóhelyein vagy a „görög faluban”. Balatonfüred megunhatatlan és sohasem elég belőle. A strandok, a jachtklubos ebédek, a gyönyörű, kiépített vízpart, a szállodák kávézói, és még hosszasan lehetne sorolni a jobbnál jobb helyeket. Néha, egy-egy őrült pillanatunkban még kitaláljuk, hogy elinduljunk Badacsonyba egy Szeremley borkóstolóra, vagy megnézzük huszadszorra is a tihanyi apátságot, de ezzel véget is ért a nagy felfedezőkörút, maradunk a megszokott helyeken. Pedig nem sokan tudják, de 10 perces autótávolságban sok új látnivalót fedezhetnénk fel a magyar tenger kínálatából. Ott van mindjárt például Balatonudvari. Ezerszer hajtottunk el már mellette, de csak egy jelentéktelen vízparti falunak tűnik a sok közül. Ám ha megállunk egy pihenőre és körbenézünk, egy elvarázsolt, igazi kis ékszerdobozban találjuk magunkat.
Balatonudvari strandja már évekkel ezelőtt fel lett újítva, de az egész településen látszik, hogy folyamatosan karbantartják, ami főleg a polgármesternek és az önkormányzat dolgozóinak köszönhető. A bejárat virágba borulva üdvözli a fürdőruhában sétáló nyaralókat, akik gumimatraccal és a kis családjukkal a nyakukban érkeznek a partra, miközben gofri és főtt kukorica illat száll a levegőben. Deja Vu, pont, mint kiskorunkban. Ez a kis falu megőrizte ezeket az értékeket, egy csöppet megújult ugyan, de a hagyományok semmit sem változtak. Itt még mindig a sült hekk és a kolbász, a sör és málnaszörp, a lángos és a hamburger a menü. Hátul a füves részen található egy strandröplabda pálya, de ez egy olyan fajta, amelyiken bárki tud játszani, és nem kell ahhoz megnyernünk a World Tournament-et, hogy odaengedjenek. Nem kell bekönyörögnünk magunkat egy-egy mérkőzésre az ál „vérprofi” sportolók közé, mert itt mindenkit szívesen látnak. Itt valahogy mindenki sokkal emberibb, kedvesebb, a pénztáros nénitől kezdve az úszómesterig, de még a vízparton álló félmeztelen szörfös fiút látva sincs az az érzésünk, hogy biztosan a Baywatch-ból jött és még saját magával sem áll szóba. Ez a hangulat járja át ezt a kis strandocskát, itt mindenki otthon van, együtt van, de mégis megtarthatjuk az intim szféránkat és elbújhatunk szerelmünkkel egy fűzfa alá, jégkrémet eszegetve. Estére ez a kis hely átváltozik a börtön ablakává, legalábbis ezt éneklik a helyi fiatalok a tábortűz mellett, vagy a szinte minden pénteken és szombaton megrendezett nosztalgia bulin. Kucorogjunk le egy vízpart melletti padra az aranyhídban gyönyörködve, hallgatva az élőzene foszlányait és a tó hulláminak előadását, és visszakapunk egy kicsit az igazi balatoni nyárból, a régi érzésekből, a tóparti sétákból, a nyári flörtökből, az első csókból, a tiniszerelemből. Zene nélkül mit érek én, Ciao Marina és az Óhájó - Udvariban ezek a dalok határozzák meg az esti buli alaphangulatát.
Ezután felmehetünk a szőlőhegyre is, ha sétálunk, akkor jó kis túrázásnak nézünk elébe. Rengeteg igazi vincellérházat és borpincét találunk majd útközben, de nem azt a bizonyos felkapott „turista” fajtát, amin már szinte villog a reklámfelirat, hanem az igazi, tradicionális kőépületet, és az épp kacsózásból visszajött, lopótököt szorongató parasztbácsit, aki útközben megkínál minket a saját borából. Mondanom sem kell, hogy ezt tessék illendően elfogadni, és nagyon megdicsérni.
A parthoz közeli részen meglátogathatjuk a Balaton első, mediterrán hangulatú, nemzetközi versenyek lebonyolítására is alkalmas, 18 lyukú golfpályáját, mely csodálatos, páratlan természeti környezetben várja a golf szerelmeseit. A 67 ha-on, 30 000 m2 vízfelület kialakításával épített pálya lélegzetelállító panorámát nyújt a tóra, ami egyedülállóvá teszi ezt az élményt. Ebédeljünk a parton lévő nádfedeles Zsindelyes csárdában, vagy a hegyen lévő Lacipincében, élvezzük a csodálatos kilátást és nyugalmat a hegedűszó mellett elfogyasztott magyaros táj-jelegű ételek, a híres pincepörkölt, a finom helyi borok és pálinkák elfogyasztása közben. Ha már megnyertük a halászléfőző versenyt és kigyönyörködtük magunkat a virágokkal borított kis faluban, visszafelé látogassuk meg a 71-es út mellett felállított lakókocsis Varga büfé-t, és garantáltan az Üvegtigris c. filmben fogjuk magunkat érezni, vagy megállhatunk az örvényesi Huszár vendéglőben is, ha épp egy tejfölös paprikás csirkéhez támad kedvünk a „Jó ebédhez szól a nóta” dalait hallgatva.
A Balatonnak minden évszakban megvan a hangulata, éppen ezért nincs időjáráshoz kötve az, hogy mikor ugrunk le oda egy hosszú hétvégére. Mégis több lehetőségünk van a szabadtéri programokra így a tavasz beköszöntével, most már bármikor elindulhatunk egy kis nosztalgiázásra a kedves kis Balatonudvariba, amiben biztosan nem fogunk csalódni.
Ábrahám Erika
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez