Budapesti Történetek - Körúti séta

Körúti séta

A korabeli Budapest, legalábbis így a "Budapest retrót" ezredszer megnézve egészen más világot tartogatott. A körúti séta, a kirakatok nézegetése sok-sok apróságnak és édesanyjának volt megszokott péntek délutáni programja. Hankiss Elemér az Emberi Kaland című könyvében a bevásárlóközpontokat modern katedrálishoz hasonlítja, a modern világban pedig éppen úgy elhelyezi a klasszikus szimbólumokat, ahogyan azt az emberiség szinte minden történelmi korszakban megtette. A parfümök, vagy az autók, vagy éppen a kulturális univerzálék világa éppen úgy ott van a mindennapjainkban, noha a legkevésbé sem veszünk tudomást arról, honnan is ered vonzalmunk egyes hétköznapi tárgyainkhoz, vagy éppen miért is úgy szeretünk, vagy haragszunk, ahogyan.

Ahogyan egy dal, vagy egy kép mesél szinte minden Földlakónak, úgy hiányzik ma az az élmény, amikor a váratlanságban és a társas kapcsolatban volt az izgalom, valamint éppen abban, hogy nem egy helyen találtunk meg mindent.

Lehet újabb trend a visszafordulás, ami nem feltétlenül visszafejlődés, hanem csak változás. Mintha a kisebb, de valódi közösségek felé tartanánk, amikor a személyes kapcsolat mindennél fontosabb. Amikor a sarki fűszeres éppen úgy ismerős, ahogyan kedvenc játékboltunk eladója, ahol az emberi szó váltja fel az uniformist. Valamiért mintha elfáradt volna a nagy csillogás, és sok kicsi lépne a helyébe, illetve mintha egy kicsit visszavenne mindenki a tempóból.

A kirakatokban éppen a változás és az újdonság, és néhol a kiszámíthatóság, néhol annak ellentéte volt vonzó, meglehet az utca zaja, és hőmérséklete adott alapot, hogy oda menjünk be, ahol, ha hideg volt odakint, melegben éreztük magunkat.

Hol egy jó szótól, hol egy kedves ismerőstől, hol attól a valamitől, amit már régóta megvettünk volna.

Mintha újra erre tartanánk.

Bokros László