PUBLiCUM PORTRAIT - BLR

„Rohanok, hogy a nevem egy olvadó jéghegybe véssem, félek nem érem el.”

A Follow The Flow „Nem tudja senki” című dalából való idézet már önmagában elég lenne egy beszélgetéshez. A slágerlisták élén található felvétel a látszólagos könnyedség mellett egészen mély rétegeket tartalmaz, éppen úgy, mint egy, az óceánból kiemelkedő jéghegy. Kíváncsi voltam, hogy BLR most éppen merre jár, és arra is, hogy vajon mi lesz azzal a bizonyos jégheggyel. A PUBLiCUM fűtött teraszán ültünk le beszélgetni.

2014-ben találkoztunk utoljára. Azóta sok minden történt.

Nagyon sok minden. Sok új ember lépett be az életembe, és sok lépett ki belőle. Viszont páran végig kitartottak, mint Fura Csé, vagy Dj Gem-B, az R’n’B All Stars megalapítója. Ő pl. barátom lett az évek alatt, és ő szokta mondani, hogy én kétszer csináltam meg az életemben ugyanazt, és azt is, hogy ez milyen ritka. Jó tőle ilyet hallani ha néha magam alatt vagyok.

A Belehalok és a Nem tudja senki sikere nagyon hasonlít egymásra. Hárman vagytok mindkét dalban, Tiéd az első verse.

Azt gondolom, hogy nekem sorsfeladatom, hogy elfogadjam, hogy ezt egyedül nem tudom megcsinálni. Csapatjátékosnak tanulok ebben az életben. Ami ismétlődik, arra oda kell figyelni. Majka-Curtis-BLR: Belehalok, azután Furacsé-BLR-Szakács Gergő: Nem tudja senki. Valószínű, hogy a sors nem véletlenül rendezte így a dolgokat. Meg kell élnem, hogy tessék, itt a siker, de nem csak a tiéd! Azt utólag nem lehet megmondani, hogy kinek mekkora szerepe van benne. Mindkét dalban van egy erős bekezdésem a refrén után, nem lehet tudni utólag, hogy mi lett volna, ha nem vagyok ott, lehet azt mondani, hogy ugyanilyen sikeres lett volna, de az ellenkezője éppen így igaz lehet. Erre valószínűleg soha nem kapok választ. De ez így van rendben.

Lesz időd odaérni a jéghegyhez?

Nagyon nagy Müller Péter rajongó vagyok. Ő szerette ezt a hasonlatot. Az ő írásaiból merítettem ezt a dumát. Az a lényege, hogy a pénzhajhászatot választjuk, közben pedig elmegy mellettünk az élet. Viszont ha úgy olvassuk a sorokat, hogy mi a helyzet a Földünkkel, akkor nagyon is aggasztó a helyzet. Igyekszem én is megtenni amit lehet, a legújabb heppem, hogy hétfőnként nem eszem húst. Olvastam egy cikkben, hogy ha nyolcezer ember hétfőnkeént nem enne húst, az olyan eredménnyel járna, mintha fél évre leállna kétszázezer autó. Már négy hete tartom, szerencsére nagyon szeretem körözöttet. És a rántott sajtot is. Ha ez elég ideig tart, akkor szeretnék majd erre bíztatni mindenkit. Úgyis annyian mondjuk, hogy szar nap a hétfő, akkor belefér, hogy nem eszünk húst!

Vannak olyan pillanatok, amikor mintha föntről kaput nyitnának. Akik nyitottak erre, azoknak segítenek. 2014 is ilyen év volt. De nem egyértelműen csak kellemes dolgok érkeznek.

Akkor a Viszlát című dallal elindult a szólókarrierem, szerettem volna lemezt csinálni, dalokat írni. Volt egy kis albérletem, barátnőm, de ekkor jött egy hatalmas pofon. Elveszítettem édesanyámat két hét alatt. Akkor a homokba dugtam a fejem. Anyám hiába mondta korábban, hogy beteg. Mondta mindig viccesen, hogy „majd megtudjátok, milyen a krumplilevesem nélkül”. Nem tudtam feldolgozni. Rámentem egy nagyon komoly ópiát-tartalmú gyógyszerre, és másfél évig voltam gyógyszerfüggő. Ez átrendezte az agyamat kívül-belül, közben pedig a szőnyeg alá söpörtem minden problémámat. Szépen lassan ez a dolog teljesen leépített. A külvilág felé azt mutattam, hogy minden rendben, de abszolút nem volt így. A barátnőm is elhagyott, a dalok sem készültek a megfelelő ütemben, vagy nem úgy sikerültek, ahogyan szerettem volna. Másfél év után 2016-ban azt mondtam, hogy „állj, a zenét nem adom!”, és elmentem rehabra Szegedre két hétre.

Az nem is sok.

Nagyon erős elhatározásom volt, így nekem akkor már csak a fizikai tünetekkel kellett megbirkózni. Ott mosolyogtak, hogy úgyis vissza fogok szokni. Én úgy mentem be, hogy a gyógyult függők táborát szeretném erősíteni egy fővel statisztikailag. Amikor bementem, már tudtam, hogy amikor kijövök, akkor Fura Csével éőzenekart szeretnénk alapítani. Már korábban is készítettünk közös dalokat, a Szabadnap-ot, valamint Rapostolban is részt vettem. Untuk már a haknizást, a discozást, úgy gondoltuk, ennek nincsen hosszú távú jövője. Szerettünk volna bekerülni a fesztiválokra, de ez félplaybackkel lehetetlen. Így alakítottuk meg a Follow The Flow zenekart. Tatabányai zenészekkel kezdtünk. Gitárosssal, basszerossal, dobossal, valamint velünk volt DJ Kispeppino is. Elkezdtünk dolgozni. Az első dalunk a Valami baj van éggel volt, amelyet Fura Csé a nagymamájának írt én pedig az anyukámnak. Jött egy énekes lány, Stepa Erika, és elkezdtünk dolgozni. Én már akkor is nagyon szerettem volna billentyűst. A megoldást tulajdonképpen Majkának köszönhetem. Eszenyi Enikő elakadt ugyanis az egyik dalával, és Majka azt javasolta, hogy vegyem fel a gépemet, és segítsek neki. Eszenyi Enikő nagyon kedves volt azalatt a két hét alatt, ameddig a Vígszínházban voltam. Legalábbis velem... Többnyire... Láttam sok mindent, megéreztem sokfajta hangulatot, és mivel külsősként dolgozhattam ott, nagyon pozitív élményekkel gazdagodtam. Ott ismertem meg Furák Pétert, aki a darab zenei részéért volt felelős. Mondtam neki, hogy nem játszom hangszeren, de jó fülem van.. .Ott kb. sokkot kapott, hogy ki ez a suttyó, (nevet) később egyébként elismerte, és hamar jó haverok lettünk, mára pedig azt hiszem barátomnak mondhatom. Neki ekkor már sok volt a Vígszínház, szeretett volna több időt tölteni a családjával. Szerencsénkre elvállalta a billentyűs szerepét, ezzel párhuzamosan történt az első énekesváltás. Ekkor érkezett Simon Bogi, így jött a Nem fogadok szót. Az első dal, amelyik milliós nézettségű lett. Az ebből készült klip a mai napig nagyon nagy kedvencem. Szépen lépkedtünk előre, egyetlen lépcsőt sem hagytunk ki. Minden egyes lépcsőn felléptünk, és így jutottunk el a mai szintre. Ahhoz, hogy a legsikeresebb zenekarok közé kerüljünk, kellett még egy énekesváltás. Ugyanis téves volt a nézet, hogy két fiú mellé egy nő kell. Boginál azt tapasztaltam, hogy neki mindig a színház lesz az első. Ezt általában érzi az ember. Tudtam, hogy a színház egy szerelemszakma. Ezért megváltunk a Bogitól, és ekkor választottuk Szakács Gergőt, aki amellett, hogy sármos, jóképű és jó hangú srác, a sikert illetően kimeríthetetlen ambícióval rendelkezik. Vámos Andris barátom (NAZ beat) írta a Nem tudja senki zenei alapját a Fura Csabival közös instrukcióink, és saját elképzelései alapján. Az utóbbi időben viszont már Somogyvári Danival dolgozunk,aki szerintem az egyik legtehetségesebb és legelismertebb zeneszerző a szakmában. A refréneket egyébként Csabi írja, a saját részét mindenki magának.

Ekkor érkeznek a fogások, az energikusa vidám és udvarias pincérhölgy jóvoltából. BLR jércemellet választott rizzsel én pedig a szokásos bécsiszeletet.

Úgy gondolom, hogy nagyon sok munka vár ránk ebben az évben. A tavalyi év nehéz volt, elkezdődött a siker a Nem tudja senki-vel és folytatódott a Maradok távol-lal. Viszont a Maradok távol munkálataiból nem tudtam úgy kivenni a részem, ahogyan szerettem volna, mert közben édesapámat is elvesztettem, így megörököltem az újpesti lakást a Víztoronynál, de úgy gondoltam, hogy tovább kell lépnem. A költözés mellett jóval nehezebb volt a feladataimra koncentrálni de szerencsére Csabi és Gergő megértő volt. Már gyerekként is az volt az álmom, hogy legyen egy kertes házam, a kertben egy rohangáló kutyával. Nagy nehezen találtam egy kis házat, éppen olyat, amilyet szerettem volna, és időközben kutyám is lett. Szabadidőmben őt tanítgatom, hogy hogyan ne menjen az idegeimre, és hogyan legyen jó kutya. Bár inkább ő tanít engem, hogy én hogyan legyek jó gazdi, illetve hogyan tartsak rendben mindent, ugyanis, ha nem tartom, akkor ő segít, hogy ne legyen rend. Öt hónapos, és amikor nem a zenével foglalkozom, akkor vele. Mindent megtanul, amikor viszont beindul, akkor kiront a kertbe ezer fokon pörög. Dehát boxer. Azt mondják, a kutya olyan, mint a gazdája. Nekem sem sikerült felnőni.

Azt mondják, akit Isten szeret, azt megtartja gyereknek.

Azt olvastam, hogy a nagyobb lelkek alapvetően derűsek. Szeretik a viccet és a mókát. A boxerrel pont beválasztottam. Be is léptem a „Boxer az örök gyerek” csoportba.

Ha öt év múlva beszélgetünk, mikor lennél boldog?

A párkapcsolati része nincs még rendben az életemnek. Azt szeretném, ha öt év múlva lenne egy kis utódom. Van egy nézet, hogy erre a világra veszélyes dolog gyereket nemzeni, de szerintem ezt döntsék el odafent. Azt szeretném, ha lenne egy olyan stabil párkapcsolatom, amelyben a párom mellett nem leszek egy zsörtölődős, magának való kisöreg, aki papuccsal dobálja a szórólaposokat. Nehéz ügy, mert csak felszínes kapcsolataim vannak. Azt mondják, nem szabad nagyon akarni, és keresni, de próbálom nyitva tartani a szemem. Bízom benne, hogy a Follow The Flow sokáig fog működni. Emellett szeretnék újra szólóban is tevékenykedni, akár csak saját magam és a fentiek szórakoztatására.

A természetesség jutott eszembe a beszélgetés végére. A természet és a természetesség, hogy egészen pontosan fogalmazzak. A jéghegy olvadását megállítani csak és kizárólag akarat kérdése. Ha nem figyelünk, majd megoldja más helyettünk, de annak nem fogunk örülni. BLR-re és a Follow The Flow-ra mindenképpen érdemes odafigyelni. Ugyanis a siker sohasem a véletlen műve.

Bokros László