CORDÓBA
Óváros, Calleja de las Flores – Cordóba belvárosa egy mesekönyv. Tele van pici, szűk, macsaköves utcákkal, és bár maguk ezek az utcácskák is elég varázslatosak szerintem, de a sztori ott lesz igazán érdekes, mikor belépsz az egyes épületekbe (szinte minden házba be lehet menni), és kilyukadsz a kis belső udvarukon. Minden kis étterem, kávézó, bár, minden épület azon verseng tavasszal, hogy melyiknek van több cserép virág a falán, melyiküknek díszesebb a kis terasza (és a díszek alatt virágok virágok virágok garmadája értendő). Borzasztó szívesen visszamennék egyszer tavasszal is a városba, bár októberben is egy csoda volt.
Flamenco – Anna, a barcelonai barátnőm javasolta, hogy ha Cordóbában járok, akkor nézzek meg egy élőzenés flamenco előadást ennek a táncműfajnak a hazájában. Számos előadás közül lehet választani, én a Tableo Flamenco Cardenal nevű helyre vettem jegyet egyik este. Imádok mindenféle táncot és a latin táncokat különösen, úgyhogy ez is óriási, örök emlék lett és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy fizessen be egy ilyen előadásra.
Mezquita – A híres cordóbai mecset! Ez az építészeti remek volt az elsődleges oka annak, hogy ebbe a városba vágytam már általános iskolás korom óta, és hát nem okozott csalódást, óriási volt és elképesztő hangulat. Az, hogy mellékesen teljesen beleszerettem az egész városba, csak hab a tortán.
Puente Romano – Erről a hídról nézni Cordóba óvárosát, talán a legjobb látvány.
Jardines de la Victoria – Csodaszép és órási, pálmafákkal, rózsa ágyásokkal és citromfákkal teli park, amibe véletlen botlottam bele a bőröndömmel botladozva a reggeli fényekben a busz pályaudvartól úton a szállásom fele.
La Bicicleta – A kedvenc hangulatú cordóbai éttermem, a folyóparttól egy köpésre.
GRANADA
Alhambra – Egész Spanyolország egyik legnagyobb, ha nem “a” legnagyobb látványossága és nevezetessége az Alhambra, azaz ez a hatalmas és eszméletlenül részletgazdagon megmunkált mór építésű erőd és palota, ami nagyjából az egész utam kiindulópontját adta, hisz emiatt kezdett el eredetileg érdekelni az egész dél-spanyol régió. Anyukám járt itt fiatalkorában és ódákat zengett róla mindig. Azonban, aki követ Instagramon, talán emlékszik, hogy végül pont ide nem jutottam el ezen az úton, ugyanis a hatalmas érdeklődésre való tekintettel limitálniuk kell a napi látogatók számát Alhambrában, és bár direkt két teljes napot szántam Granadára, de egyik alkalommal sem tudtam bejutni sajnos. Pedig ott csöveltem hajnalban, még napkelte előtt a bejáratnál, ilyenkor néha még kiadnak néhány lastminute-jegyet, de nem volt szerencsém ezúttal. Úgyhogy csak annyit tudok javasolni, hogy mindenképp foglaljatok előre jegyet, amint megvannak a dátumaitok, nem hogy napokkal, de sokszor hetekkel előre is lehetetlen már jegyet vásárolni. A térség szuper klímája miatt pedig itt már a március és még az október is főszezonnak számít, tehát a konkrét téli hónapokat leszámítva gyakorlatilag minden.
Granada óvárosa – Ha már úgy alakult, hogy a tervezettnél több időm lett császkálni Granadában, akkor meg is ragadtam az alkalmat, és bár remélem, egyszer visszatérhetek, hogy Alhambrát is lássam, de még így látatlanban is arra tudok biztatni mindenkit, hogy akármilyen szép is maga a palota, szánjon időt arra is, hogy Granada belvárosában lődörögjön, annyira hangulatos kis város ez is, kár lenne csak kipipálni a nagy nevezetességet és a többit figyelmen kívül hagyni.
Wild Food – És végül, egy kis étteremajánló Granadához is, itt a Wild Food nevű helyen ettem a legjobbat:)
Amúgy összegében, ahogy az lenni szokott, és ahogy az szinte minden cikkemben szerepel, a legjobb része ennek az útnak és ezeknek a városoknak is az volt, mikor csak úgy különösebb cél nélkül bóklásztam, főleg Sevillában és Cordóbában, ezek teljesen levettek a lábamról. Nagyon rég nem voltam olyan helyen, ami olyan szinten elvarázsolt, mint Dél-Spanyolország.
Az utat végül Malagában fejeztem be egy spanyol barátnőmnél, Rociónál hesszolva, aki friss virággal várt a malagai állomáson, és tőle repültem visszafele Bécsbe a Level nevű légitársasággal, amit pedig azért említek meg, mert az utóbbi hónapok legkellemesebb európai fapados-légitársaság élménye lett (a nagy kedvenc Norwegian után talán a legjobb a kategóriájában itt Európán belül, amivel utaztam) – annyira alacsony árú repjegyeket lehet náluk találni amúgy, hogyha hozzáadod, hogy ki kell menni a bécsi reptérre, még akkor is könnyen megéri a buli.
Fanni blogját itt tudod követni. Valamint az instagrammon itt!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez