Az októberi andalúz körutam egy régi álom megvalósulása volt, évek óta tervezgettem, hogy ebbe a régióba utazzak – végül úgy valósítottam meg, hogy első körben Budapestről Barcelonába repültem, ahol két éjszakát töltöttem, és innen egy gyors kis belföldi reppenéssel Sevilla fele vettem az irányt.
/Fanni blogját itt tudod követni. Valamint az instagrammon itt!/
Ez nem feltétlenül a legegyszerűbb vagy legköltséghatékonyabb módja Andalúzia megközelítésének (a Ryanairnek például májustól indulnak a közvetlen járatai Budapest és Sevilla között), de ennek a döntésnek az volt az oka, hogy egyrészt Barcelona az egyik legkedvesebb városom a világon, ahol évek óta nem jártam, másrészt egy közeli barátnőm is a városban lakik, akit így módom volt újra látni, harmadrészt pedig időm, hát az volt bőven, több mint egy hétnyi szabival (eredetileg standby jegyes tengerentúli utazást szerettem volna nyomni azzal a légitársasággal, ahol dolgozom, de az ő járataik az október 23-i hétvége miatt tele voltak ezekben a napokban teljes árú jegyet fizető utasokkal, így én ezzel a típusú kedvezményes jeggyel nem fértem volna fel a budapesti járatukra).
Barcelonáról és az ottani legkedvesebb helyeimről inkább írnék majd külön bejegyzést, szóval tekerjük előre a történetet odáig, hogy a Vueling légitársaság Barcelona-Sevilla járatával megérkeztem Andalúziába. Először is összedobnék itt néhány praktikus infót:
Reptéri transzferek: ami a világ többi részében az Über (vagy Magyarországon az utóbbi években a Taxify), az latin-amerikai, portugál és spanyol nagyvárosokban a Cabify nevű applikáció. Spanyolországban e cikk írásakor Barcelonában, Madridban, Sevillában, Valenciában, Malagában és Alicantéban érhető el, lehet rendelni adott időpontra is (a reptéri transzfereket így oldottam meg ezen az úton végig, Barcelonában és Sevillában is, hazafele pedig Malagából repültem, úgyhogy ott szintén), és nagyon jó minőségű a szolgáltatás, szuper kocsik, kis cabify márkajelzésű vizes-palackkal fogadnak a sofőrök beszálláskor, meg csomó ilyen kis apró “extra touch”, amit például a többi szolgáltatónál még nem nagyon láttam.
Közlekedés a városokon belül: egyedül Granadában nyomtam egy kis helyi tömegközlekedést, ahol a szállásom baromi messze volt a pályaudvartól, azon kívül ezek az andalúz városkák nagyon jól “sétálhatók”, és szerintem ez nem csak a legolcsóbb, de a legélvezetesebb módja is a felderítésüknek.
Közlekedés a városok között: Spanyolországban óriási kultusza van a BlaBlaCar nevű szolgáltatásnak, az összes helyi barátom így szokott utazgatni az országon belül. Amúgy a távolsági buszok sem drágák, ráadásul gyakoriak és pontosak is voltak, úgyhogy én Sevilla-Cordóba, Cordóba-Granada és Granada-Malaga között helyi buszokkal utazgattam, méghozzá az ALSA nevű társasággal. A jegyeket nem vettem meg előre online, mindig csak az indulás napján a busz-pályaudvaron.
Szállások: Kiemelném a sevillai szállásomat, mint az új kedvenc hosztelem, ahol valaha megszálltam, mind ár-érték arányban, mind helyszín, tisztaság, kényelem, személyzet, egyszerűen minden szempontból: ez volt a For You Hostel Sevilla. Cordóbában egy ilyen apartman-szerű házban szálltam meg, La Casa del Rió volt a neve, ez elhelyezkedés szempontjából volt óriási aduász, szó szerint egy köpésre az óvárostól (amúgy tiszta és kényelmes volt maga a szoba is, jól felszerelt, minden oké, bár így különösebben extrán emlékezetesnek vagy sármosnak nem mondanám). Granadában a Hotel Mirador Arabeluj nevű szállodában töltöttem két éjszakát, ahol a szobák picik és semmiextrák voltak, viszont itt a kilátás olyan tízpontos, amihez hasonlót még sosem láttam (lásd: fenti kép). Mindet booking.com-on találtam, Barcelonában és Malagában pedig barátnőknél hesszeltem:)
Na és akkor lássuk, melyik városban mik voltak a legkiemelkedőbb élmények!
SEVILLA
Plaza de Espana – talán a város leghíresebb nevezetessége ez a csodás, kerámiacsempével borított kis hidakkal és padokkal körülvett tér, ami építészetileg teljesen levett a lábamról. Amúgy amit még imádtam Sevillában, hogy olyan érzésem volt, mindenhol szól valami kellemes kis zene és az emberek mindenhol táncoltak az utcán, és én a Plaza de Espanán a kis rögtönzött flamenco táncos performanszoktól a random kis utcákon a random kortárs-tánc előadókig, odavoltam meg vissza mindannyiukért.
Metropol Parasol – Ez a (szerintem elképesztő) modern építészeti alkotás Sevilla belvárosának kellős közepén található. A világ legnagyobb “fa-struktúrájának” szokták nevezni, egyesek szerint óriási gombákra emlékeztet az alakjuk, és fel lehet menni a tetejükre, ahonnan elképesztő kilátás nyílik az óvárosra.
Edificio la Adriatica – Ez csak egy random épület a város főterén, ami szerintem gyönyörű, úgyhogy gondoltam megemlítem itt.
Jester Coffee & Juice – Ha napközben bedobnál egy frissen facsart dzsúzt vagy iszonyú jó kávét, esetleg valami egészséges nasit, akkor ez egy szupercuki kis hely.
El Pintón – Ha valami gurmébb gasztro-élményre vágysz, akkor ez volt a kedvenc éttermem Sevillában. Elképesztő a menüjük, és a hely hangulata is. Foglalni érdemes előre, én besétáltam első napomon ebédelni, és aznapra nem tudtak már asztalt adni, de másnap vacsira adtak simán egy időpontot a felszolgálók.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez