József Attila huszadik századi posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja, ma pedig halálának évfordulója alkalmából emlékezünk rá. József Attilának azonban nehéz élete volt, félárvaként nőtt fel, felnőttként szerelmi csalódások érték, majd az idegrendszere felmondta a szolgálatot, és 32 évesen a balatonszárszói vasútállomáson egy vonat elé vetette magát. Életműve a mai napig lenyűgöző, így az emléke előtt tisztelegve egy csokorba gyűjtöttük a legszebb idézeteit, versrészleteit. Isten nyugosztalja!
“A világ is több sokkal, ha kinyujtózunk, nagy hegyekre mászunk.”
“Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkan fuvoláz a vágy.”
“Halál, terítsd rám köntösöd, hisz fázom,
Gonosz szélvész s vihar dúl bennem és süvölt,
A vágy-sakálsereg az égre fölüvölt
S bus esten meztelen bőrig megázom.”
“Mert kétféle bűn van. Az egyik fajta bűn csak azért bűn, mert büntetés jár érte az uralkodó földi hatalmak különös gondoskodása folytán. (...) A másik fajta az a bűn, melyet akaratlanul elkövet az ember, és akkor is megbán elkövetője, ha nem büntetik érte. Ez az eredendő bűn. Bűn az ellen, akit szeretünk.”
“A földön semmi nem örök...
A fákon árnyak nőnek este,
A félhomály is nyöszörög.”
“Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz.”
“Ha víz volnék, hát volnék pocsolya.
Ha tűz volnék, hát volnék hamuja.”
“Amióta megláttalak,
Illatosabb a mező
És azóta tövis nélkül
Áll a büszke rózsatő.”
“
Légy egy fűszálon a pici él,
s nagyobb leszel a világ tengelyénél.”
“Tudom, hogy most már nem szeretsz, írod is, hogy nagyon-nagyon végtelenül szerettél - így mondod, múlt időben. Én nagyon szeretlek most is, minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek, ahol, ahogyan hagysz.”
“Az árnyékok kinyúlanak,
a csillagok kigyúlanak,
föllobognak a lángok
s megbonthatatlan rend szerint,
mint űrben égitest, kering
a lelkemben hiányod.”
“Jogállamban a pénz a fegyver.”
“Boldog hazug, kinek van Istene,
ki rettenetes, de maga a jóság;
kinek sebet kap reszkető keze,
ha leszakítja a tilalmas rózsát.”
“Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva!”
“Sokat szenvedtem, hát sovány vagyok,
elszállok, mint a köznapi bajok -
áttetszel rajtam, égi hűvösség.”
“Én se hinném el talán,
ha nem tenéked mondanám.”
“Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én ugy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok.”
“Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk,
ha már szétesett.”
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez