Annak ellenére, hogy a whisky egészen egyszerűnek mondható ital meglehetősen rendkívüli és megmagyarázhatatlan érzést kelt. A jó whisky titkát megismerni éppoly nehéz, mint felfedni a szív rejtelmeit. Mégis akad néhány bátor ember aki nem átallja mindkét tan mesterének vallani magát.

A legenda születése

A whisky őse egy Culloden nevű városból származó, bizonyos Forbes család által gyártott, ferintos néven ismerté vált, színes égetett pálinka volt. Amikor a XVIII. Században a Forbesek abbahagyták a ferintos gyártását, a híres költő, Robert Burns a következő könnyes sorokat írta: „ó, ferintos ó, elvesztett”. Nemcsak Burnst fűzték erős érzelmi szálak a találmányhoz, hamarosan ész nélkül beleszerettek a skótok is. Azonban az időkben (és mind a mai napig) Skócia a legegészségesebb és környezetét tekintve a legtisztább helynek számított, az ottani gabona és édesvízi források a legjobb jellemzéssel bírtak az egész szigeten. A skót hegyi lakosok között a whisky eleinte kiváltképp orvosságként tett szolgálatot, ám rövid időn belül bebizonyosodott, hogy egyáltalán nem kell betegnek lenni ahhoz, hogy élvezettel hörpintgessen belőle az ember. És ekkor indult útjára a barna itóka szédületes karrierje. A XV. Században a királyi családban és az arisztokraták körében udvari itallá nyilvánították. John Cor középkori jegyzetei óta a XX. Században már 1182-fajta whisky létezik, amelyek 99 százaléka a nevüket kivéve gyakorlatilag semmiben sem különbözik egymástól. Idővel az amerikaiak és az írek, majd később a japánok is kidolgozták saját szabadalmaikat.

A híres lépegető emberke

A legismertebb whisky kétségkívül a Johnnie Walker, amelyet 1820-ben Kilmarnock helységben bizonyos John Walker találta ki. Walker 1857-ben halt meg. Életében nem futott be különösebb karriert, ám fia, Alexander igazi szerencsére és hírnévre tett szert. 1865-ben „Johnnie Walker’s Old Highland Whisky” néven piacra dobta apja találmányát, és ez ezt követő időkben produktuma megtalálható volt szinte minden nagyobb üzletben, Kilmarnocktól Kapsztadig, Berlintől San Franciscóig. Szintén ebben az időben a gyár áttette székhelyét a Strathspey folyó mentén fekvő Cardu nevű kisvárosba, ahol a mai napig is működik. Alexander utódja, Alexander Walker Junior cége az első világháború alatt Nagy-Britanniának tett szolgálatért a brit udvartól nemesi rangot kapott. 1909 óta a Johnnie Walker szimbóluma az angol sajtó korabeli karikaturista úttörője, Tom Brown által megrajzolt, híres lépegető emberke. A legenda szerint a sétáló ember első változata egy étteremben született meg. Walkerék épp üzleti ebédre hívták meg Brownt, hogy átbeszéljék a reklámterveket. Mielőtt befejezték volna az ebédet, Brown már az étlapra le is  rajzolta vázlatát. A sétáló figura, mint mindkét márka- Red és Black Label- szimbóluma kevés változtatásokkal a mai napig fennmaradt. Az említett keverékeket a Walker legifjabb Alexanderje- az unoka állította össze és mindkét esetben legalább 40-fajta whiskyvel kísérletezett, míg a végtermék megszületett.

Red Label- Black Label

A Red Label esetében az összes összetevőnek, a desztillálástól számított 3 évig állnia kell. A Black Label még nemesebb fajta, komonensei legkevesebb 12 év pihentetést igényelnek. A cég ezenkívül még egy hosszabb- 20 évig pihentetett alkotóelemekből álló variánst is gyárt. Ez a speciális fajta Blue Label néven ismert. A Johnnie Walker mindig is szorosan, kapcsolódott- mind a mai napig- a golfhoz, mivel a cég szerte a világon golfklubokat szponzorál. Formálisan közkeletű, hogy a Johnnie Walker fogyasztása a legjobb kiegészítése ennek a játéknak. A golfklubok segítettek elterjeszteni a „Born 1820-Still Goning Strong”, vagyis az „1820-ban született- tele erővel” jelszót. Az eladott üvegek 65 százaléka bizony a szögletes alakú JW Red Label. Walker egyre nagyobb sikernek örvend, főleg a fiatalabb középosztálybeliek között.

Whisky vagy whisky?

A szeszfőzdék nemzetiségétől és álkémikus beállítottságától függően számos whiskyfajtát különböztetünk meg egymástól. Még ha a nélkülözhetetlen minimumra is szorítkozunk, és ha egészen precízek szeretnénk lenni, megfigyelhetjük, hogy ennek a legendás italnak a tudománya méltó lehetne egy többkötetes enciklopédia betöltésére. A legfontosabb felosztás az írásával kezdődik. Az írek ugyanis WHISKEY-nek írják. A Jack Daniel’st és még jó pár tennessee-i fajtát is. A többiek megmaradtak a normális elnevezésnél, WHISKY. Kiejtésben egyik a másiktól semmiben nem különbözik.

Malátawhisky

Hagyma alakú rézkádban erjesztett árpamagból készül, amelyhez élesztőt adnak hozzá. Ez az eljárás azért aratott osztatlan sikert az egész világon, mert önmaguktól produkálnak etilalkoholt. A malátawhisky hevítéséhez tőzeget használnak, amely kissé kesernyés ízt kölcsönöz neki. Az ír whisky esetében, például ezt az eljárást kihagyják, ezért olyan jellegzetesen édes az íze. A legtisztább malátawhisky a Single-Malt, vagyis olyan ital, amely egyedülállóan ment át a desztillálás teljes procedúráján, és semmivel sem keverték össze. Az összes skót whiskyt minimum három évig tölgyfából készült hordókban pihentetik, ettől lesz barna színű.

Kevert whisky (blendi)

A legpopulárisabb változat számos Single-Malt típus keverésének eredménye. Mielőtt a kész keverék a boltba kerül, legkevesebb három évig pihentetni kell. Minél tovább pihentetik, annál jobb és nemesebb itallá válik. Ezernyi blendmárka létezik, de legismertebb képviselője kétségkívül a Johnnie Walker.

Gabona alapú whisky

Kevésbé nemes változat. Nyersanyaga elsősorban a kukorica. Malátázott árpamaggal, általában 9:1 arányban keverik. Az ily módon kapott elegyet erjesztőkádban, más néven feltalálójáról elnevezett Coffeya-ba helyezik. Az erjesztés során tiszta alkohol képződik, amelyet rendszerint nem kész produktumként árulnak, hanem mint a kevert whiskyk előállításához szükséges alkotóelemet használják fel, hasonlóan, mint a spirituszt az orosz vodkánál.

Bourbon

Az Észak-Amerikában gyártott whisky kukorica, búza és árpa elegyéből készül. Tulajdonképpen nem sokban különbözik az európai whiskytől, nevét pedig bizonyos Aristhopenes Q. Bourbon III.-nak köszönheti, aki a szecessziós háború idején Kentucky államban csokoládét gyártott. A Kentucky Straight Bourbon névvel forgalmazott whisky hihetetlenül népszerű amerikai italnak számít. Legismertebb fajtái a Jem Bean és a Four Roses.

Amerika, Amerika

A hozzáértők szerint a Tennessee-ben gyártott whisky az eredeti európai fajták „tengerentúli posztkoloniális imitációja”…”Sipping whisky” (szürcsölős whisky) kukoricából, rozsból és csírázott árpából készült. Egyes fajtákhoz ecetsavat is adnak. A Tennessee keserű ízéről híres, innen a szürcsölő elnevezés. Ideális megtestesítője a Jack Daniels.

Japán whisky

Úgy látszik, hogy a japán szeszfőzdékben nem csak szaké folyik. A japán mesterek elsajátították a skót nemzeti ital előállításának módját. A kettő desztilláció elvét alkalmazván, az egész mennyiséget tőzeg segítségével felhevítik, majd az így kapott elegyet tölgyfából készült hordókban állni hagyják. Hogy még eredetibb hatását érjenek el, gyakran Skóciából szerzik be ezeket a hordókat. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a japánok némi gabonából készült, íztelen spirituszt is hozzáadnak a keverékhez, de az ő Single-Malt whiskyjük éppoly említésre méltó mint skót társa. Az első japán szeszfőzde már 1923 óta fennáll. Ma a gyár 20 különbözőféle whiskyt gyárt és exportál.

Whisky alapú likőrök

Általános vita tárgyát képezi hosszú idők óta. Elismerjék-e whiskyként vagy csupán a társasági italok közé sorolják. A whiskylikőrök- mint például a Drumbuie, Glayva vagy a Baley’s – olyan italok, amelyek alkotóelemit mézzel, gyümölccsel vagy növénnyel gazdagítják. Állítólag a Drumbuire eredeti receptjének kiagyalója, Karol Edward Steward pap volt. Római szabadsága alatt, tisztázatlan körülmények között, felfedezésből halálra itta magát. Hozzá kell tenni, hogy a Drumbuire bázisból már abban az időben nagyon hatásos és népszerű köhögés elleni szirupot gyártottak.

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!