Üzenet

Elképedve tapasztalom, hogy nők százai alázkodnak meg. Feladják önmagukat, eszüket vesztve rohannak a ”hülye, szemét pasi” után, aki ”csak kihasználja” őket. És mesélik mindezt könnyekkel küszködve a megértően bólogató barátnőknek.

Az a véleményem, hogy az a nő a hülye és szemét önmagával(!) szemben, aki hagyja, hogy idáig fajuljon a helyzet. Egy nő ugyanis ebben a pillanatban szűnt meg nőnek lenni. Egy általam igen nagyra becsült kortárs magyar költő kellő őszinteséggel írta meg, hogy miről is szól ez az egész, ez a nagy hajsza… Baranyi Ferenc - Hajsza Csak épp megálltam. Beérsz. Természetes. Örök vagy. Az esztelen futással az ember néha fölhagy s megáll egy pillanatra szétnézni: jössz-e még? Bírod-e még a tempót? S nyugodtan áll odébb, meggyőződvén, hogy jössz még utána, mint az árnyék, odavet egy megállást s elégülten továbblép. Meddig bírod, ó meddig? Elég neked csak ennyi? Elég neked, hogy olykor megállok megpihenni?

Elég neked, hogy néha, elfáradván az útban, azért esek karodba, hogy magamat kifújjam s utána futni kezdjek más nők, más vágy nyomán, megújuló erővel, erőddel s - ostobán? Meddig bírod, ó meddig? Két éve, hogy követsz már, két éve, hogy kifulladt szerelmem néha megvár, mégis rohansz utánam. Rohansz, szíved dobog, mert jól tudod: időnkint úgyis megfordulok... Mi lenne, hogyha egyszer megállanál örökre? Mi lenne, ha mögöttem belevesznél a ködbe s nem érezném nyomomban holtbiztos követésed s eltűnnék egymagamban süllyesztőjén a térnek?

Biztos vagyok felőled, amíg rohansz utánam, de ha megállnál egyszer, megbénulna a lábam, akkor tudnám valóban: nélküled mit sem érnék, ha végképp nem lehetne nyomomban tudni Téged.... Futunk. Konok futással. Én előtted - Te hátul. Te kétségbeesetten - én esztelen, galádul. Sokan futnak előttem. Előtted én futok. Ó irgalmazz magadnak! Állj meg! S megfordulok.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!