SIR Paul Smith
30 éves szakmai múlttal a háta mögött a nagyra becsült divatdiktátor, Paul Smith még mindig egy „szimpatikus fickó” benyomását kelti, aki mellesleg egy jól menő világméretű divat-birodalmat irányít, és megvan az az irigylésre méltó tulajdonsága is, hogy - az ő szavaival élve - képes jól nevelt módon polgárt pukkasztani.
Egy csikorgóan hideg, mégis napfényes délután a Covent Gardenben található elegánsan kopott bemutatóteremben Sir Paul Smith pusztán megjelenésével, szavak nélkül is elbűvöli a bámészkodókat. Az Arena magazin fotósának kedvéért leveszi cipőjét, és miközben a kamerába mosolyog, egyszerre két-három beszélgetésben is részt tud venni. Ezáltal olyan hatást kelt, mintha csak egy kedélyes bácsival találkoznánk, aki egyszer csak majd egy pénzérmét varázsol elő a fülünk mögül, úgyhogy szinte fel sem merül bennünk annak a gondolata, hogy ennek a kedves embernek bármi köze lehet a divatszakmához. És bár mindenki próbálja visszatartani nevetését, mégis van valahogy ebben a férfiben egy nagy adag csintalanság. Minden egyes alaklommal, amikor elsüt egy röpke poént, érezni lehet, ahogy az emberekből kikívánkozik a nevetés. És ez nemcsak azért van így, mert ő épp ezt a hatást akarja kelteni- neki egyáltalán nem ez a célja, nem az a fajta-, egyszerűen csak ezt váltja ki az emberekből.
Vannak olyan emberek, akik tiszteletből szinte földig hajolnak előtte, amikor megszólítják, a többség felé mégis olyan közvetlenséget sugároz, hogy olyan érzésük támadhat, hogy bármikor a térdére veheti őket, és kiporolhatja nadrágjukat. Nem nehéz Paul Smith varázslatos személyiségének hatása alá kerülni, ahogy lila zoknijában végigvonul a kiállított tenyérnyi bikini kordonja előtt -még akkor is így van ez, ha még csak nem is rendelkezik olyan pökhendi természettel, mint a nagyobb hangú tervező kollegái. Smith nemcsak nagyon magas és nagyon gazdag, de ő honosította meg a mindennapok divatjában a boxeralsót, a filofaxot és a sokszínű csíkos anyagokat is, ráadásul ő minden idők legsikeresebb brit divattervezője is.
A cége 170millió font összértékben forgalmaz divatos-, és ezt nyomatékosan kiemelnénk- karcsúsított zakókat és rafinált kiegészítőket több mint 40 országban világszerte. Valamint arról sem szabad megfeledkezni, hogy nemrégiben a birodalom lovagjává is ütötték, így a királynő varrónőjétől, Hardy Amies-től eltekintve ő az első divattervező, akinek sikerült elnyernie ezt a címet.
A riport alatt egy élénk színű Arne Jackobson - széken izeg-mozog, csontos ujjaival végigszánt bozontos haján, otthonról hozott notthinghami tájszólással utánuk kiáltva jó hétvégét kíván fiatalabb alkalmazottainak, egyébként pedig egy tengerészkék színű eredeti Paul Smith öltönyt visel kigombolt nyakú inggel, arcán pedig pajkos ráncok futna végig. Nála a szokottól eltérően fordítva kezdődött a karrier, mivel ő üzletvezetőből lépett elő divattervezővé, ettől függetlenül Paul Smith mindig kiemelkedett a brit divattervezők közül. Első látásra nem tűnik olyan laza, kedélyes fickónak és soha nem vonultatna fel manökeneket a kifutón moly lepte bundákban vagy félig kilógó mellekkel, mint teszi azt például McQueen. 1970 óta, amikor üzleti partnerével, aki azóta már felesége, Pauline Denyerrel (az olvasóknak csak Lady Pauline) megnyitotta első notthingami üzletét, az általa képviselt stílus mindig is a brit visszafogottságot tükrözte. Mégis van benne pimasz pajkosság, amitől a nagyvárosi férfiak kicsit fesztelenebbnek érezhetik magukat egy Paul Smith öltönyben, például olyan nyakkendőket kreál, amelyek messziről klasszikus mintás daraboknak tűnnek, közelebbről megnézve azonban látszik, hogy az apró minták szörföseket ábrázolnak. Hát ilyen ruhákat tervez Paul Smith, amelyek bár nem kerülnek magazinok címlapjaira, mégis világszerte sok millió ember ruhatárának állandó darabjait képzik. Ettől lett Paul Smith a hétköznapi divat királya.
Tehát önt most mindenki Sir Paulnak szólítja?
Mostanában egyre többen. Ettől kicsit zavarban is vagyok. Ez olyan felnőttes dolog, és én nem tekintem magam igazán felnőttnek.
Rögtön gondolkozás nélkül elfogadta a felajánlott lovagi címet?
Persze, mert azt sem tudom, pontosan mivel jár ez. Bár sok ember számára ez a cím csak annyit jelenthet, hogy több pénzt kereshet magának.
Ön szerint mivel szolgált rá erre a címre?
Eleinte úgy éreztem, hogy nem kellene elfogadnom, de aztán arra gondoltam, hogy 30 évig keményen dolgoztam, és a szüleim meg a munkatársaim biztos büszkék lennének rám.
És, ez, ugye, jól passzol a Paul Smith márkanév „britségéhez” ?
Nem hiszem, hogy ennek van jelentősége, szerintem a lovagi cím nincs különösebben pozitív hatással a munkámra. Véleményem szerint egyedül csak azzal érdemeltem ki, hogy a magam alázatos módján valamennyire hasznára voltam a társadalomnak, hiszen sok diákot és tervezőt foglalkoztatok, a párizsi és tokiói brit nagykövetségnek is dolgoztam már, sok üzletet kötöttem szerte a világban, de sohasem a pénz motivált. Alapjában véve egy kedves fickó vagyok, és ebbe az image-be a lovagi cím is belefér, de ez nem volt könnyű döntés.
Meghatotta önt a ceremónia a Buckingham Palotában?
Nem igazán, inkább unalmasnak találtam. Az ember persze libabőrös lesz az izgalomtól, de egy óra 20 percig kellett várnom, hogy végre rám kerüljön a sor. Én voltam a harmadik a sorban, előttem volt Paddy Ashdown, utánam pedig egy hölgy várt arra, hogy lovaggá üssék. A várakozás közben szóba elegyedtem Paddy-vel. Azt hiszem, ő egy kicsit furcsának találta, miért ütnek lovaggá valakit, aki ruhákat tervez, mert ez szerinte nem egy igazi felnőtt foglalkozás.
Úgy hallottam, a ceremóniáról készült videofelvételt meg is lehet vásárolni. Önnek van már ilyen?
Bonham-Carterék készítették a felvételt, övék a forgalmazás kizárólagos joga. Természetesen én is rendeltem egyet, hogy megnézzem, jól pukedliztem-e, és a hosszú fehér ruhám megfelelően állt -e rajtam.
Mit viselt a ceremónia alatt?
Magas sarkú Jimmy Choo- cipőket. Á, dehogy, csak vicceltem! Egy idétlen szerelésben kellett ott bohóckodni. Még sosem volt rajtam ilyen ruha azelőtt, úgyhogy jól össze is gyűrtem, ezért útban a Buckingham Palotába be kellett ugranom egy vasalásra. Az volt a baj, hogy a ruha uszályát nem hajtottam oldalra, amikor beültem a kocsiba.
Lady Pauline is elkísérte önt a ceremóniára?
Igen, és szerinte is nagyon unalmas volt. Ráadásul nagyon semmitmondó zenét játszottak közben, úgyhogy kb. az „Ezt a férfit ki akarom mosni a hajamból” szintű szám ment a ceremónia alatt. Szerintem Paddy Ashdownt valószínűleg a Beatles Michelle, My Belle című számra ütötték lovaggá.
Gondolom a királynő feltette önnek az ilyenkor szokásos kérdéseit…
Engem Károly herceg ütött lovaggá, és a következő szavakat intézta hozzám: „Tegnap itt járt Tom Snowdon, és ez Paul Smith inget viselt.” Erre én azt mondtam: „Igen, tudom, jól ismerem őt.” Erre ő: „Mondtam neki, hogy ön is be fog nézni valamikor.” Károly herceg mindenkivel szóba elegyedett, ezért kb. 25 perccel tovább tartott az egész ceremónia, mintha a királynő tartotta volna.
Ez a „kedves fickó” image teszi önt leginkább érdemessé a lovagi címre. Ezt a képet magáról pusztán a érdekében tartja életben?
Nem, egyáltalán nincs szó erről. Tudom, ha 25 évesen mondanám ezt, akkor elég elbizakodottan hangozna, de így, 54 évesen már azért merem határozottan állítani, mert alapjában véve én tényleg egy kedves fickó vagyok.
Önnek nincsenek tipikus divattervező allűrjei vagy szeszélyei?
Egyáltalán nem. Jó természetem van, jól ki lehet jönni velem.
De ha Paul Smith, mondjuk, olyan kicsapongó életet élne, hogy a hányásában fetrengve részegen látnák, az rossz hatással lenne tervezői munkájára?
Természetesen kerültem már én is ilyen helyzetbe egy szilveszteri buli után. De nem a saját hányásomban fekve ébredtem, hanem egy bokor alján. Az a helyzet, hogy én a jó modor híve vagyok, a jó modor pedig, mint tudjuk, mentes az olyan elhajlásoktól, mint a kábítószer vagy az alkohol. És szerintem ez az általam tervezett ruhákon is megmutatkozik. Sok tervező által kreált ruha direkt módon figyelemfelkeltő céllal készült. Ilyen ruhákat pedig elsősorban azért készítenek, mert vannak emberek, akik szeretnek radikális színben feltűnni, divatosak lenni vagy épp a gazdagságát látszatát kelteni vagy esetleg a hovatartozásukat kifejezni. Ami pedig az én ruháimat illeti… Ma egy tengerészkék öltöny van rajtam, de ennek is megvan a maga kis titka. Ugyanis belül pöttyös anyaggal lett bélelve, hajtókái alatt pedig élénk orgona lila színű varrás van. Én olyan embernek tervezek ruhákat, akik jól érzik magukat a bőrükben, és jó humorérzékkel vannak megáldva.
folyt. köv.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez