Az olimpiák történetének egyik legméltatlanabb "prológja" zajlik napjainkban. A szent és sérthetelen olimpiai lángot Párizsban eloltották, eközben a rendező ország karhatalmi szervei olyan tüntetőket vernek, lőnek halomra, akik éppen az olimpiai láng üzenetének jegyében dacolnak Kínával.

Az események megértéséhez, megítéléséhez elevenítsük fel az olimpiai láng "történetét", e gyönyörű hagyomány kezdeteit! A láng meggyújtásának, majd az aktuális olimpiai színhelyre történő "elvándoroltatásának" bevezetése a görögökhöz fűződik, akik mindig az olimpia évében, március 25-én gyújtják meg az olimpiai fáklyát. Ez a dátum kettős ünnepet jelöl göröghonban: 1821-ben ezen a napon kezdte meg a görög nép a többszáz éves török uralom elleni sikeres szabadságharcát, de a keresztény kultúrkör is ugyanekkor emlékezik meg az angyali üdvözletről, vagyis arról a jóslatról, melyben Gábriel arkangyal tudatja Szűz Máriával, hogy ő lesz az isteni gyermek édesanyja.

Az olimpiai láng első alkalommal 1936-ban lobbant fel Olümpiában, az ókori templomban, a Berlini Olimpiai Játékokat megelőzően. Akkoriban a láng még "direkt" útvonalon haladva, célirányosan vándorolt az olimpiai játékok helyszínére. Ez csak 2004-ben változott meg, ekkor ugyanis Zsanna Angelopulosz, az Athéni Nyári Olimpia szervezőbizottságának tagja, hivatalosan bejelentette, hogy a láng - jelképezve az öt földrész egységét - mostantól Afrikába és Dél-Amerikába is eljut majd. A hagyomány tehát további, még magasztosabb szimbolikai értéket kapott. Ezt hűen kifejezi Athén akkori polgármestere, Dora Bakojánni ünnepélyes beszéde, mely a láng első világkörüli útjának megkezdése előtt hangzott el. A teljesség igénye nélkül, álljon itt egy kisebb idézet az elhangzottakból:

Eme történelmi városból, ahol a demokrácia eszméje megszületett küldjük most felhívásunkat a világ tájai felé! (...) Mindenkit, aki ebben az eszmében hisz, meghívunk, ezen a nyáron ünnepeljen velünk, itt vagy ahol él! Világítsa meg a magasztos eszmény az emberek lelkét és űzze ki szívükből a gyanakvást, ellenségeskedést, az erőszakot. (...) nem fogjuk engedni, hogy kihaljon az a remény, mely elhiteti velünk, hogy végül az egész világon a szabadság, jólét és igazságosság fog uralkodni.

Szép szavak, de a történelem már 1920-ban bebizonyította, hogy az olimpiai játékok eszmeisége, üzenete könnyedén áldozatául esik a politikai szembenállásból fakadó sajnálatos eseményeknek. Abban az évben a belgiumi Antwerpenben megrendezett játékokra nem hívták meg az I. Világháború vesztes országait (Ausztria, Bulgária, Magyarország, Németország, Törökország), igaz, '24-ben már "csak" a németeket tartották nemkívánatosnak a francia házigazdák. A '30-as években a nácik a Berlini Olimpiai Játékokból (1936) csináltak "felsőbbrendűségi próbát", ekkor néhány amerikai sportoló már szándékosan bojkottálta az olimpiát (a demokrácia és az emberi jogok eszméjét fennen hirdető nagyhatalmak ugyanúgy nem zavartatták magukat a nürnbergi faji törvényektől, mint most a tibeti fejleményektől), ezt követően a II. Világháború következtében, "érthető okokból" elmaradt az '40-es, ill. '44-es olimpia, igaz, sorszámot ezek is kaptak (XII. és XIII.) . '48-ban Londonban ismét megrendezték az ötkarikás játékokat, de Németország és Japán meghívása nélkül.

Már a hidegháború éveiben, 1952-ben történt, hogy Kína - Tajvan indulása miatt - nem engedte el sportolóit a helsinki olimpiára. Ezt követően terrorcselekmény (München, 1972), ill. tömeges bojkottok következtében vesztette el eredeti értelmét az olimpia; '76-ban 16 afrikai ország maradt szándékosan távol a kanadai Montrealban zajló olimpiai küzdelmektől a dél-afrikai apartheid elleni tiltakozás jegyében, majd '80-ban az amerikaiak és több, mint 50 (!) egyéb ország bojkottálta a moszkvai olimpiát. Válaszul '84-ben a keleti blokk országai, élükön a Szovjetúnióval, távol maradtak a los angeles-i ötkarikás játékoktól.

1988-ban, talán az enyhülés egyik jeleként, mindkét politikai tábor felsorakozott Szöulban, ezt követően az olimpiák végre megszabadultak (?) a kétpólusú világ megosztottságából fakadó feszültségektől. Idén azonban ismét vannak olyan hangok, melyek Peking bojkottját tartanák kívánatosnak. Egyet azonban ne felejtsünk el. A bojkott már nem jöhet szóba abban a korban, amikor az olimpia minden ország (különösen a "nagyok"), továbbá számtalan multinacionális cég számára reklámfelületet, bizniszt, afféle "kommerciális aranybányát" jelent.

"Nap mint nap egyre inkább görögökké válunk", mondta a Kínában még ma is népszerű Karl Marx. Közben az olimpiai lángot újra meggyújtják, és az majd folytatja útját, mintha mi sem történt volna.

Zeller Zoltán

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!