Persze, tudom, ő az, akit mindig is kerestél. Akinek az összes titkod elmondanád, akivel hajnali háromig szövögetheted a világmegváltó terveid a takaró alatt. Ő az, akivel minden olyan mesés lenne, ha végre melletted tenné le a voksát.

Tudom, ismeri a módját pontosan, hogy hogyan húzzon közelebb magához, pont, mikor már menni akarnál. Hogy ott van, amikor szükséged van rá, hogy azt mondja, mindig vigyázni fog rád, még akkor is, ha nem hagyod. Tudom, hogy erre vársz már évek óta, hogy már akkor eldöntötted, hogy őt akarod, amikor az első biztonságot adó mondatok kiestek a száján.

De ő valamiért mégsem tud dönteni.

Figyel rád. Hiszen megmondta- nem gondolja, hogy ami köztetek van az általános, vagy nem elég fontos. Ha választania kellene, hogy kivel beszéljen a nap minden órájában, te lennél az első, aki eszébe jutna. De valamiért mégis bizonytalan, valamiért mégis eltolja a kezed magáról elalvásnál, és szinte hallod, ahogy a kérdőjelek egyre hangosabban cikáznak a feje fölött kettőtökkel kapcsolatban.

Megvannak a kibúvói. Nem megfelelő az időzítés, nem áll készen rád, nem akarja elrontani, ami köztetek van. Hamar talál indokot, amit takaróként húzhat a füléig, de nem igazán akarja belátni, hogy esélyt kellene adni arra, hogy valami igazi alakulhasson kettőtök között. Ahol nincs mentegetőzés, se kiskapuk. Amiben tényleg benne vagytok.

Te csak vársz, időt adsz neki újra és újra, hisz nem akarod siettetni, nehogy megint csak egyet lépjetek előre és kettőt hátra. De tudod mi az igazság? Hogy olyan embert érdemelsz, aki tudja, mit akar. Aki történetesen téged akar, lesz, ami lesz.

Olyat, aki nem egy lehetőségnek tart a sok közül, hanem egy különleges személynek, aki nélkül nem szeretne lenni többé.

Olyat érdemelsz, aki téged választ. Minden egyes alkalommal.

Aki értékeli és felismeri, hogy pluszt adsz az életéhez, és nem nehézségnek gondolja a kapcsolatot veled. Olyat, aki felfogja, hogy nincs mindenre mindig végtelen idő, és pont ezért kihasznál minden percet, amit veled tölthet.

Hiszen sosem állunk teljesen készen semmire. Egészen addig nem, amíg bele nem vetjük magunkat, és esélyt nem adunk a dolognak.

Persze rendben van, ha még várnál, érthető ha reménykedsz. De nem hagyhatod, hogy valaki minduntalan ellökjön, amikor te felé nyújtanád a kezed. Lehet, hogy hiába okoz fájdalmat, el kell fogadnod, hogy ez az ember egyszerűen nem neked való. Lehet, hogy a görcsös ragaszkodás helyett okosabb lépés lesz az elengedés, hisz a továbblépéssel együtt esélyt is adsz arra, hogy olyasvalaki álljon majd melletted, aki téged választ. Pont itt, pont most.

Aki nem burkolódzik üres ígéretekbe, hogy egyszer majd jó lesz. Hanem tesz is érte.

• döntés elengedés kapcsolat továbblépés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!