Golyózápor
Kellemes karácsonyi hangulat, Cliwe Owen, Monica Bellucci és rengeteg hulla főszereplésével. A mindig tökéletességre törekvő zenész ismerősöm mondaná, nem egy agyműtét a film, de élvezhető.
Az eddig nem sok maradandót alkotó, másodvonalas rendező, Michael Davis (Túl sok nő, Monster Man) most megemberelte magát, és alkotott egy igényesebb filmet, a Golyózáport. Az igényesebb erősen idézőjeles jelző, hisz ebbe az opuszba sem sikerült túl sok észt csempésznie Davisnak. Lássuk, mi is a történet, röviden. Könnyű lesz, a filmnek ugyanis nem nagyon van. A rendkívül fantáziadús nevű Mr. Smithnek (Clive Owen) egy kisbabát kell megmentenie, miközben egy kurtizán (Monica Bellucci) minden képességével a segítségére siet... Összeállt tehát az ideális amerikai családmodell, márcsak egy ellenség kell. Ő pedig elő is áll, Paul Giamatti (Kerülőutak, Agyament Harry) személyében. A rengeteg hulla és a tocsogó művér alatt, hiábavaló küldetés lenne bármiféle mondanivalót keresni, ne is próbálkozzunk vele. Hogy mégis miért adta a nevét három ilyen kaliberű színész a filmhez? Mert az igazság szerint Davisnak most az egyszer (először) sikerült megtalálnia a saját hangját. Ironikus hangulat, vicces és egyedi akciójelenetek, kifigurázott akciók- és akcióhősklisék. Ha valaki már unja a magát véresen komolyan vevő (főként) amerikai akciófilmeket, az most jól szórakozhat. A magányos, és persze szótlan cowboy, az érzelmileg (és fiziológiailag) igencsak felkavaró örömlány, illetve a teljesen defektes és pojáca gengsztervezér mind-mind tökéletesen eltalált, viszont karikaturisztikusan eltúlzott karakterek. A babát alakító színész/nő teljesítményében az őszinteséget és az eredetiséget tudjuk kiemelni. A nevét sajnos lapzártáig nem derítettük ki, de még sokat fogunk hallani róla, ebben biztosak vagyunk.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez