Gabrielle Coco Chanel

"Csak egy Mademoiselle van a világon, és az én vagyok, csak egy Madame, az Rubinstein, és csupán egy Miss, aki nem más, mint Arden." A héten mutatták be Coco Chanel életéről szóló filmet, Audrey Tatou főszereplésével - ebből az alkalomból idézzük fel a francia Haute Couture nagy asszonyának nem éppen vidám élettörténetét.

A század elején egy kifogástalan úri hölgy természetesen minden nap belegyömöszölte magát lélegzet fojtogató fűzőjébe, amelyre komplikált, suhogó taftruha került, a lábára szűk cipellő magas sarokkal, a fejre pedig cicomás organdi és tollkalap-költemény. Ebben az öltözékben maga a járás is komoly egyensúly gyakorlatnak bizonyult. Az apró termetű, éppen húszéves Gabrielle Chanel kisasszonynak azonban elege lett abból, hogy csak tipegni tudjon ruhájában. Elsőnek a szűk fűzőt vágta sutba. Elment egy ismeretlen falusi szabóhoz, csináltatott magának egy csak vádliig érő szoknyát és egy dísztelen kabátkát. Felvett hozzá egy világos férfiinget, amihez laza csokornyakkendőt kötött. Fejére csak parányi filckalapot vagy lapos szalmakalapot tett. udvarlója, Etiemel Balsau elámult barátnője átváltozásán, s a dolognak híre ment. A férfiak csodálták, a nők meg lázasan utánozták...

A divat forradalmasítója, a nőket a fűzőktől és a többi szorító ruhadaraboktól megszabadító Coco Chanel averne-i parasztszülőktől született egy vasúti fülkében. A nehéz sorsú lány annyi társához hasonlóan Párizsba ment szerencsét próbálni. Hamarosan egy mulatóban tűnt fel, és egyik dalától kapta élete végéig hordott becenevét, a Cocót. A Moulins-ből egy textilgyáros vette ki, kastélyába vitte, és hurcolta magával az előkelő társaság mulatságaira. Elkövette azonban azt a hibát, hogy megpróbálta "idomítani" a kis termetével ellentétben nagy akaratú mademoiselle-t. Az elégedetlen Coco egy pireneusokbeli rókavadászaton "átszállt" egy dúsgazdag angolra, aki minden szeszélyét teljesítette. Így segítette abban is, hogy 1911. augusztus 5-én délután 5 órakor megnyissák a Chanel-házat, ahol bemutatta első kollekcióját. Az 5-ös a szerencseszáma lett, kölnijét, a Chanel 5-öt Marilyn Monroe pályája csúcsán úgy népszerűsített, hogy bevallotta: esténként csak ez van rajta... Az első kollekciójában a fiatal nők számára készült frappáns öltözetek, a kockás kiskabátok, a matrózszabású, bő blúzok, az egyenes vonalú szoknyák, a kényelmes cipők és a szalmakalapok a korabeli kritika szerint "luxusrongyoknak" számítottak, de a közízléssel dacoló, könnyű anyagokból készített, egyszerű vonalú modellek lázba hozták Párizst.

Pártfogója autóbalesetben meghalt, de Chanel végig magáénak vallotta életelvét: "az élet művészet, amelyet szenvedéllyel kell mívelni". Ebből kiindulva falta a férfiakat, akiket egyébként kevesebbre tartott ruháinál... Dimitrij Pavlovics nagyherceg (II. Miklós unokafiére) után Reverdy, a szomorú költő a hosszú lista első, rövid állomásai. Aztán "összebútorozott" Anglia leggazdagabb emberével, a westminsteri herceggel. A jó főrend elvette volna, de a divatkirálynő elutasította: "westminsteri hercegnék voltak, vannak és lesznek, de Coco Chanel csak egy van..." A sajtó tele van a házasságukról szóló híresztelésekkel, a vonzó, fiatal nő azonban vetélése óta meddő, s nem tud örököst szülni a hercegnek. Hat év után különválnak. Így ahelyett, hogy Westminster kastélyába költözne mint hercegné, a divat királynője lesz. Coco Chanel a harmincas évek elején 4000 embert foglalkoztat, és milliókat keres. Egyszerre tölti be a művészetek mecénása és a divatdiktátor szerepét. A szerelemben azonban nem talál boldogságra. A politika soha nem érdekelte, így közömbösen fogadta, amikor 1940-ben a német csapatok bevonulnak Párizsba. Egy német férfinak újra sikerül szenvedélyre lobbantania: a 46 éves Hans Güntner von Dincklage lesz a szeretője. Chanel majdnem három évig Párizsban marad a jóképű, kedves diplomatával és teniszjátékossal kitartja az elszegényedett nemest, s közben együttműködik a németekkel. Ezt Franciaország rossz néven veszi tőle, így 1944 őszén, a németek kivonulása után hosszú svájci száműzetés kezdődik számára. Ott egy ideig ismét von Dincklagével él. Morfiumfüggőségben szenved és gyorsan öregszik. Kénytelen tétlenül nézni, ahogy Christian Dior meghódítja a divatvilágot.

1953-ban a 70 éves Chanel visszatér a Szajna partjára, s másodszorra is fergeteges sikert arat. Ezt kétszínű, tweedből készült kosztümjeinek köszönheti, amiket Chanel-kosztüm néven szerte a világon előszeretettel másolnak- mind a mai napig. Sokan vádolták azzal, hogy önmagát ismétli, nem tud újat kitalálni. Éles nyelve erre sem hagyta cserben: "A testek sem változtak, amelyekre a ruháimat szánom.." Öltözékeiben a legapróbb részleteknek is jelentősége volt. "A zsebek nem díszítő elemek, hanem arra szolgálnak, hogy a kezeket beledugják. A díszgombok, amelyekkel nem lehet semmit begombolni, értelmetlenek" - nyilatkozta. A legtipikusabb viselet már akkor is - mint napjainkban- a kosztüm volt: megrövidített szoknya, rövid, kissé férfizakóra emlékeztető tweed kabáttal, sötét színű sportos pulóverrel, vagy egyszerű formájú blúzzal- Chanel módra. Öltözékeinél a bizsutéria egyre nagyobb jelentőséget kapott, négysoros gyöngyeit pulóverhez és nadrághoz is viselte. Az ékszer szépsége különösen jól érvényesült a többnyire sima, egyszerű formákon, amelyeket nagyon szeretett. A francia nők ragaszkodtak Cocohoz. Hogy miért? Mert csalhatatlan volt a szeme és a hozzáértése.

"Minden nőnek féltékenyen kell őriznie egyéniségét, és nem szabad utánoznia a manökeneket kizárólag azért, mert tetszett, amit azok viseltek. Egy kollekció bemutatása csak tájékoztatás, nem pedig utasítás. A ruhakiválasztás legfőbb alapelve, hogy kiemelje a szóban forgó személy legelőnyösebb fizikai tulajdonságait, és e célt a legegyszerűbb holmik szolgálják a legjobban." Coco még meréri, hogy Jackie Kennedy Chanel-kosztümöt visel a végzetes napon, amikor 1963-ban Dallasban az elnök merénylet áldozata lesz. Coco Chanel állandóan egy általa mindig megújuló játék könnyedségével ontotta magából kiváló, mesteri ötleteit. Az elegancia és kifinomultság utánozhatatlan jegye mindenen meglátszott, amihez csak hozzáért. A "divat nagyasszonya" 1971 januárjában, magányosan halt meg Párizsban, a Ritz szállodában lévő lakosztályában.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!