Nincs nő, aki ne ismerne legalább egy olyan történetet, melynek főszereplője egy olyan erős akarattal és önbizalommal megáldott nő, aki aléltan omlik össze, amikor egy férfi érdeklődést mutat iránta. Valljuk be, rengeteg nő osztozik ezen a gyengeségen, mert ez egy olyan mindenekfelett álló késztetés, amely arról szól, hogy megosszuk az életünket egy férfival.

A férfi megjelenése életünkben szinte valamennyiünket sebezhetővé tesz. A társas kapcsolatok elismert szakértője, Dyalle Deanna Schwartz értékes tudással ajándékoz meg bennünket: a „Minden férfi disznó, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik” című könyvében ugyanis felfedi, mit is akarnak valójában a férfiak a nőktől, és hogy a nők közül sokan mit meg nem tennének, csak hogy párjuk kedvében járhassanak. Dyalle tanfolyamain és csoportterápiás foglalkozásain arra tanítja a párokat és az egyedülállókat, hogy másképp viszonyuljanak a férfiakhoz és a társas kapcsolathoz, és igyekezzek gazdagabbá, színesebbé tenni életüket.

Mi harcoljuk ki a csalódást
Az egyik alapvető különbség férfi és nő között, hogy a férfiak próbálják minél inkább leegyszerűsíteni a kapcsolatot, míg mi nők pedig próbáljuk minél bonyolultabbá tenni. Az egyik legalapvetőbb problémánk, hogy hajlamosak vagyunk már az első pillanattól kezdve túlságosan komolyan venni a férfit – véli a kapcsolatok szakértője. Mivel társas lények vagyok, ezért nehéz tudomásul vennünk, azt a tényt, hogy ha a férfi élvezi a társaságunkat, attól még nem feltétlenül akar randizni velünk. Attól, hogy szépeket mond, még ne vegyük biztosra, hogy újra találkozni akar velünk. Túl sokat olvasunk ki a férfiak reakcióiból, minden apró kijelentésnek hatalmas jelentőséget tulajdonítunk. Épp ezrét mi, nők egy kellemes randevú után körbetelefonáljuk a barátnőinket, mindent részletesen kitárgyalunk, és tervezgetni kezdjük a közös jövőt. A férfi ezzel szemben nem tesz semmit, hiszen ő egyszerűen csak jól érezte magát. Mivel túl komolyan veszünk minden pozitív dolgot, amit a férfiak csak mondanak, így lényegében mi harcoljuk ki magunknak a csalódást. Sok férfi egyszerűen csak élvezi a nők társaságát és kész. Mi meg annyira vágyunk már valakire, hogy túl komolyan vesszük, amikor még alig tudunk róla valamit. El kellene engedni magunkat és csak élvezni a helyzetet. Úgy gondolni a másikra, mint valakire, akinek a társaságában jól érezhetjük magunkat, és nem úgy, mint a jövendőbelinkre. Így nem lennének csalódásaink!

Vérmes reményeink
Nem titok, hogy a férfiak gyakran csak a pillanatnak élnek, s nem érdekli őket más, csak a szórakozás- nem ettől lesznek disznók. El kell fogadnunk a tényt, hogy ha egy férfi lelkesnek is tűnik a megismerkedéskor, abból nem következik, hogy akar is valamit. Nekünk pedig nem szabad, pontosabban szabadna vérmes reményeket táplálni olyan valami iránt, ami még nem létezik. Mert valljuk be, hogy egy beszélgetés az még nem kapcsolat. Ezért nem keverhetjük össze a reményeinket a valósággal: nem szabad túl sokat kihallani a férfi szavaiból, mert könnyen félreérthetjük a szándékát. „Ha nem vesszük komolyan a másikat, míg erre érdemesnek nem bizonyul, még mindig jobban járunk, mintha beleélnénk magunkat az egészbe, aztán pedig el kell viselnünk a csalódást, hogy olyasvalakibe botlottunk, aki túlságosan is könnyen gondolja meg magát” – írja Daylle Deanna Schwartz a könyvében.

Megbocsátásaink
A másik nagy hibánk azon túl, hogy nem tudjuk elengedni magunkat, hogy hihetetlen hamar megbocsátunk. Amikor már kiforrott, vagy kiforróban van valami, azaz fel tudunk mutatni egy potenciális férfit, akit MI érdekelünk, akkor hajlamosak vagyunk szemet hunyni a füllentéseik felett. Épp ezrét minden gond és baj homályba vész egy szál virág láttán, egy kedves szó hallatán vagy egy kis gyengédségért cserébe. Aztán a tüske mégis bennünk marad, pedig mi vagyunk azok, akik elolvadunk az elcsépelt bókoktól, egy kedves mentegetőzéstől vagy egy gyengéd érintéstől. Azon viszont érdemes elgondolkoznunk, hogy ilyenkor tényleg ők a disznók, vagy mi vagyunk balekok? Egy nő, ha odavan egy férfiért, szinte mindent megtesz érte: többek között mos, főz és takarít, lábujjhegyen jár, vagy akár szellemként lépdel a lakásban, hogy ne zavarja a potenciális hímet. Mivel mi vagyunk azok, akik szépen elkényeztetjük őket, így ne is csodálkozzunk, ha elkényeztetett kisfiúként viselkednek. Higgyük el, hogy nem fognak jobban függeni tőlünk, ha mindent megteszünk: sem a házimunkával, sem pedig a pitizéssel nem lehet szeretetet kicsikarni! S hiába kiálltjuk világba, hogy mi igenis kedvességből, szeretetből teszünk meg neki (és helyette) mindent, de ha ő ezt megszokja, azzal hosszú távon csak magunknak ártunk. A férfiak egyébként hamarabb elfogadják azt a nőt, aki önálló, mint azt, aki pincsikutya…

Riadó
Vágyunk a tökéletes párra, azonban lássuk be, ilyen nincs. Nem létezik, hogy egy másik emberi lény minden tekintetben megfeleljen az elvárásainknak, és ha ezt nem tudjuk elfogadni, folyton csak csalódni fogunk. Megcsókolhatunk mi ezer békát is, nem fog átváltozni herceggé. Attól viszont nem lesz egy férfi disznó, hogy nem úgy csinálja a dolgokat, ahogy szerintünk csinálnia kéne. Épp ezért ne akarjuk megváltoztatni a másikat. Ha állandóan a férfi megreformálásán fáradozunk, ahelyett hogy elfogadnánk őt olyannak, amilyen, mi magunk fogunk belefásulni a kapcsolatba. Vagy mielőtt ez megtörténne, sikeresen elüldözzük őt. A férfiaknak attól még nem kell megváltozniuk, mert nekünk pontos képünk van arról, milyennek is kellene lenniük. Ha nem akarunk csalódást magunknak, akkor állítsuk fel a riadó rendszerünket: ha néhány randi után egy papírra feljegyezzük, hogy mennyi időt- és energiát ölünk bele, abba, hogy a barátainknak panaszkodunk RÓLA, mennyivel kevesebbet alszunk, mert azon agyalunk, hogy mi borit ki VELE kapcsolatban, mennyi erőfeszítésünket emészti fel, hogy eldöntsük, mi legyen VELE – akkor szembesülünk a valóval. Egy olyan mérleget kapunk, amit nem is gondolnánk át akkor, ha leírva nem látnánk. Figyeljünk tehát a jelekre, amelyek ott vannak:

-Ne keressünk helyette kifogásokat – a mentségekre nincs mentség

-A szeretet azt jelenti, hogy nem elég annyit mondani, hogy sajnálom – ez a szócska nem törli el a fájdalmakat.

-Pedig olyan rendes fickó – ez a frázis szolgál az egyébként negatív viselkedési normák mentegetésére.

-Olyan csodálatos lenne, ha – az álmok és a jó szándék, kevés egy jó kapcsolathoz.

-Tudod te, mi van odakint – sokan azért mennek bele egy-egy kapcsolatba, mert úgy gondolják, inkább ez, mint a semmi.

-Te ezt nem értheted – ezzel a kijelentéssel bizonyosodik be, hogy nem olyannak látjuk ŐT, amilyen a valóságban.

El kell ismerni, hogy valóban sok disznó rohangál odakint, de ezek javarészét mi teremtjük, és mi hagyjuk, hogy ilyenek legyenek. Lássunk a tettek és szavak mögé, és a nehéz pillanatokban mondogassuk magunkban, hogy minden férfi disznó, míg másnak nem bizonyul. Mert sokan bizonyítják az ellenkezőjét…

Szalay Rita

• csalódás férfi nő párkapcsolat randevú szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!