A lefejezett csapat
Már több, mint két hete nincs szövetségi kapitánya a magyar labdarúgó válogatottnak.
Sajátos történetnek lehetünk szemtanúi a nemzeti csapat (pontosabban: a Magyar Labdarúgó Szövetség) háza táján. Decemberben még az |olaszverő| Várihi Péter volt a favorit (a közvélemény és a szakma egyaránt a folytatás mellett foglalt állást), az újévben viszont már más szelek fújnak: a tréner Kisteleki István MLSZ-elnök szemében immár a |vésztartalék| nem túl hízelgő pozíciójába soroltatott vissza.
Miért tötrténik mindez? Nos, a válasz szerintünk egyszerű: azért, mert az MLSZ elnöksége és Kisteleki István így akarja. A furcsa események sora már decemberben elkezdődött: az MLSZ elnökségi ülése december 13-án egyhangúlag elfogadta a Várhidi Péter által benyújtott évértékelő beszámolót, ami szimbolikusan a kapitány addigi munkájának elismerését is jelentette. Ami legalább ennyit nyomott a latban, az a mértékadó internetes sportoldalak szavazásainak konklúziója volt, magyarra lefordítva: a köztudottan kritikus magyar futballbarátok meghatározó többsége Várhidi Péter maradása mellett tette le a voksát. A szakma és a szurkolók pozitív visszajelzései után tehát logikusnak tűnt, hogy a válogatottnál nincs, nem lehet edzőkérdés, Várhidi Péter december 31-én lejáró szerződésének prolongálása csak idő kérdése. Valaki(k) azonban másképp gondolták.
A hétköznapi ember fejében a képlet egyszerű: aki edzőként jól dolgozik, elnyeri méltó jutalmát, és folytathatja a munkát. Vannak azonban olyan tényezők, amelyek egészen más megvilágításba helyezhetnek egy amúgy sikeres szakembert, különösen akkor, ha a válogatottról van szó. Az egyik ilyen tényző a kapitány reklámértéke, de említhetnénk a lehetséges támogatók, szponzorok visszajelzéseit is (leginkább külföldi illetőségű mecénásokról van szó). E tekintetben Várihidi Péter valóban nem nevezhető ideális jelöltnek, hiszen -olaszverés ide vagy oda- egy nemzetközileg ismeretlen egyénről van szó. Várihidi ellenpéldája ebből a szempontból Lothar Matthaus, aki üstökösként csapódott be a magyar futball világába. Latabár Kálmán után szabadon, |a rivaldafény ott van, ahol én vagyok| - lehetett volna akár ez is a német mottója, hiszen érkezésétől kezdve a magyar média egyik kedvence volt, és nemzetközi kapcsolatainak, továbbá ismertségének, hírnevének köszönhetően labdarúgásunk is több figyelmet kaphatott szerte a világon. Tagadhatatlan, hogy igencsak pezsgett a magyar futball akkoriban; eljöttek a brazilok, megmérkőztünk Argentínával, sőt a németek elleni barátságos mérkőzésen (az |54-es berni vébé-döntő 50. évfordulóján) sima győzelmet arattunk Lothar Matthaus vezetésével. Pénzt és rivaldafényt tehát igen, tétmeccseken elért futballsikereket azonban nem hozott |Lothar| regnálása (2006-os vébé-részvételt ígért, az eredmény ismert...), így 2006. elején megköszönték a német edző munkáját. Az MLSZ akkori elnöke, a Matthaus kénye-kedvét leső Bozóky Imre is távozott posztjáról, őt követte a mai presidente, Kisteleki István. A kapitányi tisztséggel Bozsik Pétert bízták meg, aki a máltai vereséget követően lemondott, ekkor jött Várhidi, aki elődeivel ellentétben ütőképes, szerethető csapatot kovácsolt a magyar válogatottból (ez a megállapítás a legutóbbi Eb-selejtezőcsoportban elért ötödik helyezés ellenére is megállja a helyét).
A sajtóban tett kinyilatkozatások után az a következtetés vonható le, hogy bár az MLSZ elégedett Várhidi munkájával, a jövőben mégis egy nevesebb külföldi trénerre bíznák a megkezdett munka folytatását. Ha úgy tetszik, Várhidi Péter kikaparta a gesztenyét, amit egy másik szakember süthet ropogósra; még akkor is, ha nekünk, sportbarátoknak nem lesz feltétlenül szimpatikus a leendő kapitány. Hogy ki is lesz ez a személy? Erre leghamarabb január 22-én kaphatunk választ, ekkor fogja az MLSZ-elnök az általa legalkalmasabbnak vélt személy kilétét az elnökség tudomására hozni. Amennyiben a testület nem emel kifogást, az elnök jelöltje ülhet le a válogatott kispadjára.
|Járt utat járatlanért el ne hagyj| - tartja a mondás. Mi mégis megtesszük, és közben reméljük, hogy Kistelekiék nem egy újabb Matthaus-lufival kívánják megváltani a magyar labdarúgást.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez