Variációk linzertésztára

Ennek a desszertnek egy álmos szombat délután szövődött a története. Pont elfogyott minden édesség, én meg nagyon vágytam valami könnyű finomságra. Délelőtt vettem egy pár deka epret - persze még import árut. Nem tehetek róla, ahogy betör a piacra az eper, málna, cseresznye, én addig veszem, amíg látok. Most ez volt az idei első beszerzés, és még nyilván aranyárban mérik, de nem kell már sokat várni, hogy friss, hazai áruval töltsék meg a polcokat. Legalábbis remélem.

A linzer tésztát összedobni a világ legegyszerűbb dolga. A lisztet a hideg vajjal morzsoljuk el, utána jöhet a tojás, porcukor, vaníliás cukor, egy citrom héja, és pár gyors mozdulat, hogy homogén legyen. Én most annyira siettem, hogy nem pihentettem a hűtőben, de kiválóan ki tudtam nyújtani így is. Kellene már vennem ilyen kis mini sütőformákat, amik kifejezetten ilyen kosárkák elkészítésére valóak. Ennek hiányában a szokásos muffin tepsiben sütöttem a tésztát, és szerintem ugyanolyan szép lett - a finomságát meg nem befolyásolja. Egy borospohárral szaggattam ki a csónakok alját, utána a maradék tésztából csináltam nekik széleket. Kicsit megszurkáltam az aljukat villával, és már ment is a sütőbe. 180 fok, 10 perc kb. Erre is érvényes, hogy ne süssük túl a tésztát, mert akkor nagyon törni fog. Nekem kicsit most vastagabbra sikerült a nyújtás, ezért muszáj volt tovább bent hagynom a melegen, így a szélei kicsit megbarnultak, talán jobban is, mint kellett volna. Nem kell megijedni, a töltelék megpuhítja az alapot, a kosárkák meg a napon is lebarnulhattak, ebben a gyönyörű időben meg pláne.

Ami igazán feldobja ezt az édességet, az a sűrű, krémes vanília krém. Nem pudingporból készült, gyári verzió, az meg sem közelíti ízben az eredetit, ráadásul a zacskós verzió ha kihűl, olyan állaga lesz mint a kocsonyának. Nekem kissé bizarr. A főzött, házi vanília krém ezzel szemben a hűtőben tárolva is krémes marad, amíg el nem fogy. Egy lábasba üssünk bele 4 tojássárgáját, és verjük fel a cukorral. Ha kész, adjunk hozzá vanília kivonatot. Egy tálba mérjünk 2 teáskanál keményítőt, és egy kevés tejjel keverjük csomómentesre. Ezt is adjuk a sárgájás masszához. Tegyük a tűzre, és folyamatosan kevergessük. Nem kell forralni, csak egységesen melegíteni. Folyamatosan adjunk hozzá még 3 dl tejet és 1 dl tejszínt. Addig kevergessük, amíg megfelelő sűrűséget el nem éri. Ha több folyadékot adunk hozzá, hígabb lesz, ha kevesebbet, sűrűbb. Ha kész, hagyjuk kicsit hűlni, majd töltsük meg vele a tészta kosárkákat.

Verjünk fel 2 dl habtejszínt, tegyük sima csöves nyomózsákba, és 1-1 gombócot nyomjunk a krém mellé. A megmosott eperből vágjunk hosszú szeleteket, és darabonként kettőt helyezzünk a kosárkák tetejére. Frissen, de lehűtve is isteni. Ráadásul mindennel együtt fél óra alatt elkészül!

Epres-vaníliás kosárkák: