Valódi tavaszhírnök: a medvehagyma

Ha az aktuális időjárási viszonyokból nem is, a szezonális zöldségekből, gyümölcsökből lehet tudni, milyen évszak van. Az egyik ilyen jelző növény a márciusban népszerű medvehagyma, ami mostanra ellepi az összes valamirevaló piacot.

Levesnek, szósznak, sós süteménynek is megállja a helyét. Az íze erőteljes, valahol a fokhagyma és az újhagyma között lehet félúton, és túlzás nélkül állíthatom: egy harapás belőle egy falat tavasz. Akinek felkeltettem az érdeklődését, az jobban teszi ha rögtön vesz belőle pár csokrot, mert pár hét múlva már hűlt helye lesz, áprilisban ugyanis már virágzik, és onnantól leállnak a szedésével. Én két nagy adagot vettem, amiből rögtön két fogás is született. Ha szeretnénk üvegbe zárni egy kis tavaszt, akkor szívből ajánlom, készítsenek belőle pesztót, annyit, amennyit nem szégyellnek. Mivel ez egy olajos krém, elég sokáig eláll, pirítóstra kenve, pácként vagy raguként is felhasználható. A pesztóhoz készítsün elő minden hozzávalót, a medvehagymát mossuk meg és szárítsuk meg a leveleit. A napragforgómagot vagy fenyőmagot szárazon pirítsuk meg egy serpenyőben. A paprikának vágjuk ki az ereit és a magjait, majd karikázzuk fel. Először a hagymát, a magokat és a paprikát tegyük az aprítóba és pürésítsük egy kicsit. Utána jöhet bele a reszelt sajt, a fűszerek (só, bors), és annyi olívaolaj, amennyit felvesz. Többször keveset pépesítsük, és persze közben kóstolni sem árt. Én, aki a hagyományos bazsalikomból készült pesztó ízéhez voltam szokva, először meglepődtem mennyire erőteljes, friss és kicsit csípős íze van a medvehagymából készültnek.

Nem tagadom, az idei első adagot nem tettem el, inkább rögtön vacsora készült belőle. A nászútunkat Észek-Olaszországban töltöttük, ahol egy csendes kis tengerparti étteremben kósoltunk egy számomra először furcsa fogást: kis sodort tészta, krumplival és pesztóval. Minden friss hozzávalókból készült, az ízek pedig fantasztikusan harmonizáltak. Még akkor beszereztem azt a speciális tésztafajtát, aminek fogalmam sincs mi a magyar megfelelője, de a ‚pasta di semola di grano duro‘ nevet viseli. Hagyományos módon kis olajos és sós vízben megfőztem, mellette egy másik edényben pedig a kockára vágott burgonyát is. Egy nagy serpenyőben összegorgattam mind a kettőt a friss pesztóval, tetejére kis reszelt sajt, és már mehet is a falatozás.

Medvehagyma-pesztó

• 10 dkg medvehagyma

• 1 dkg napraforgó- vagy fenyőmag

• 5 dkg kemény sajt (parmezán pl ) reszelve

• 1 db hegyes erős zöldpaprika

• só, bors ízlés szerint

• 0.5-0.8 dl extra szűz olívaolaj, vagy amennyit felvesz

A másik csokor medvehagymából pedig egy gyors vendégváró pogácsa készült. Szerintem az összes jó receptet az alkalom szüli, vagy egy gyors telefon egy a barátoktól, hogy akkor most felugranának. Azért szeretem ezt a pogácsát, mert nincs vele sok fakszni, nem kell kelesztgetni, pihentetni, csak begyúrni és megsütni. Először a hideg vajat morzsoljuk el a tálba szitált liszttel. Utána jöhetnek bele a tojások, a felaprított medvehagyma, a reszelt sajt, a tejszín, só, esetleg kis bors. Gyors mozdulatokkal gyújruk össze. Ha megolvadt volna a vaj a kezünk megelétől és ragadna a tészta, akkor se lisztezzünk utána, inkább csavarjuk az egészet fóliába és tegyük a hűtőbe 15-20 percre. Ha nem ragad, akkor 1.5 centisre nyújtsuk ki, és egy pogácsaszaggatóval (vagy egy feles pohár szájával, ahogy én szoktam) szaggasuk ki a pogácsákat, tegyük sűtőpapíros tepsire, tetejüket kenjük le egy tojással, és mehet a közepesen meleg sütőbe. Ha szép barna akkor már jó, de lehet tűpróbát is tenni vele. 20-25 perc elég neki.

Medvehagymás pogácsák: