Utazás a Bernina Expressen
A közelmúlt egyik legkiemelkedőbb úti élményét jelentette számomra a Bernina Express nevű, elképesztő panorámát nyújtó csodavonat, amellyel az észak-olaszországi kisvárosból, Tiranóból utaztam a Svájcban található St. Moritzig. Íme, néhány praktikus infó, ha te is megtennéd ezt a hihetetlen bombasztikus szemgyönyörködtető utat.
Megközelítés
Természetesen lehet egyénileg utazni, de vannak szervezett kirándulások is a Bernina vasúthoz. Ilyen szervezett túrák indulnak Milánóból, Zürichből, és a Comói-tó keleti partján található Varenna nevű városkából is. Ha egyénileg szeretnél eljutni a vonathoz az olasz oldalról, akkor a legegyszerűbb Milánóból vagy Bresciából utazni Tiranóba (ha Veronából vagy a Garda tó partjáról jönnél mondjuk, akkor Brescián keresztül gyorsabb lehet, mint Milánóig elmenni és ott átszállni). Ha St. Moritzban, tehát a svájci oldalon szeretnél felszállni, akkor Zürichből egy átszállással (Churban) lehet tudtommal eljutni ide vonattal (én amúgy az olasz oldalról, Milánóból indultam, és bár alapvetően jobban szeretek egyénileg megtervezni ilyen utakat, de ezúttal egy szervezett kirándulás keretében mentem, méghozzá azért, mert így egy irányban tettük csak meg a Bernina Expresszel az utat, St. Moritzban egy kis szabadidőt követően pedig már várt a busz, amivel mentünk vissza Milánóba, és ez sokkal olcsóbbnak bizonyult, mint a Bernina Expressen retúrban utazni).
Ha inkább az egyéni utazást választod, akkor javaslom, hogy előre foglalj jegyet a Berninára, sokszor már előre megtelnek a vonatok és előfordulhat, hogy a helyszínen foglalva már nem tudsz abban az időpontban menni, mikor szeretnél. Ezt a hivatalos honlapon megteheted.
Tirano
Ha az olasz oldalról indulsz, akkor Neked is Tirano lesz a kiinduló pont, ahol felszállsz a vasútra. Ez egy cuki olasz kisváros, amit ráadásul szerencsére teljes tavaszi, virágba borult állapotban csodálhattam meg. Igazából Olaszországban nem jártam még olyan helyen, amiben ne találtam volna valami szerethetőt – bár Tirano egy kicsi település és valószínűleg a Velence-Róma-Firenze szintű városokhoz mérten nem a világ legizgalmasabb helye, de én nagyon hangulatosnak találtam, körülbelül másfél órányi lődörgésre jutott itt időm, és ebbe egy szuper ebéd is belefért, a városka központjában lévő Bistrot Merizzi nevű helyen, amit csak ajánlani tudok mindenkinek! Bár Olaszországban kaja-szinten sem lehet nagyon mellélőni, de itt egy olasz standardban is kimagaslóan finom, spárgás-rákos-tejszínes tésztát ettem.
Az út legkiemelkedőbb részei
Az út elején (Olaszországból indulva, rögtön a svájci határt elhagyva) a Brusio viadukt, ezt követően a Poschiavo-tó (lásd a fenti képen), majd Poschiavo kis települése és a hófehér Lago di Bianco tartoznak az út leghíresebb szakaszai és látványosságai közé, de igazából az egész vonal annyira változatos, mesebeli tájakat vonultat fel, hogy egy másodpercre sem unatkozik az ember. Hegyek, völgyek, tündéri pici falvak, hihetetlenül gyönyörű az egész.
St. Moritz
Én március második felében jártam itt, ekkor St. Moritz, a svájci végpont (vagy kiindulópont) még egy nagy lepel csillogó hóval volt beborítva nagyjából, és itt is volt egy kis időm nézelődni. Ez is egy nagyon hangulatos városka, természetesen – hisz Svájcról beszélünk – remek csokiboltokkal (amiket én cukorbetegként mondjuk nem maxoltam ki, de mindenki más odavolt meg vissza), de természetesen – hisz ismételten Svájcról beszélünk – elképesztően magas árakkal. Konkrétan ez volt az egyik legdrágább hely, ahol valaha jártam, úgyhogy azért is javaslom, hogy inkább Olaszországból érdemes talán indulni, mert St. Moritz még Svájcon belül is egy elbaszott drága roppant költséges hely (a brit felső tízezer kedvelt síelős úticéljai közé tartozik például), ezért itt csak egy néhány órás kis megállót érdemes szerintem tartani, mielőtt az ember iszkolna vissza Olaszországba.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez