Nyilvánvaló, hogy nem tudom befogni. Bár életem számtalan pillanatában hallgathattam végig azt, hogy minden ultra szuper lett volna, ha én befogom, de ez olyan szintje a másikra kenésnek, hogy tuti, hogy soha nem fogom elfogadni. Amúgy meg mivel már hivatalosan sem kell befognom, és mivel már ezerszer bizonyítottam, az emberség melyik oldalán állok, így meg pláne nem.

Nem akarok most azzal jönni, hogy a sok személyes tapasztalat. De mégis. Én nem tudom, mi van itt, de ami itt van az téboly! Burkolózhatnék most a nagy spiri cuccba, hogy mekkora bennem a belső béke, ami alapvetően a legtöbb ember számára azt jelenti, hogy halálra szívathatják. De nem fogok. Pont azért nem, mert tényleg akkora bennem a belső béke, hogy nem kell álszentként úgy tennem, mintha mindent lehetne. Egyeseknek. Amúgy meg mióta Jézus kizavarta a kufárokat a templomból, már felfoghattuk volna, hogy a szeretet nem azt jelenti, hogy az egyik rész mindent eltűrve szeret, a másik meg ezt kihasználja.

Jézus is kiakadt. És én is ki vagyok akadva. De nagyon.                            

Ki vagyok akadva, mert ami itt megy az emberi kapcsolatok szintjén az rohadtul nem menő! Inkább szánalmas, és talán ha a nagy szercsi, libcsi, lávcsi cuccról lejönnénk, nem döglenénk bele, mert talán néhányan elszégyellik magukat. És "úram bocsá" össze is kapják.

Persze van az emberi kapcsolatoknak egy szépséges szintje is, ahol emberek nem egymás megalázásában lelik örömük, vagy vezetik le a paráikat. Ez a normális. Ezt hívjuk úgy, hogy kapcsolat.

De mostanság valójában azt látom, hogy a gyenge, tisztességtelen, becstelen, a céljaikat nem lelő internetes szoknyavadászok szánalmas léte, valami trend lett. Jó mocskos trend. Trend, de közben kicsit sem menő.

Sajnos arról nem tudok beszámolni, hogy a csajok között milyen az ugyanilyen csak női oldal, mert nem csajozom.

Viszont a pasi oldal nagy része valami szánalom.

Nehogy azzal jöjjön valaki, hogy férfigyűlölő, feminista, kielégítetlen fa..na vagyok, mert azzal komolyan megetetem az új könyvemet! A férfi-nő mítoszt. Azt amiben arról írtam, hogy engedjük el a fájdalmaink és tegyük félre a különbségtételt férfi és nő között, lássuk be a hibáinkat és rehabilitáljuk magunkba a férfiakat. Én magam is megtettem és azóta, számtalan csodás, tisztességes férfival sodort össze a sors. Hálás vagyok a példamutatásuknak és köszönöm nekik. De sajnos ez kicsi szelete a valóságnak és itt van egy sokkal nagyobb szelet, a becstelenség. Sajnos.

Amit látok, hogy telített a piac. Ebből adódóan, kegyetlen is. Ami ma dívik az a vetítés, a hazugság, az aljasság és a többségnek nem számít hány lelket kell feláldozni az Ego azon bizonyos oltárán.

A Tinder hunterek azt hiszik, hogy vadászok. De valójában szánalmas, rémült fiúcskák, akik a nagy dömpingben virágról-virágra repkednek, felelősséget nem vállalnak és példát sem mutatnak. Az dívik, hogy házasságokban, kapcsolatokban szexelgetünk titokban, mert ahhoz nincs gerincünk, hogy kilépjünk a trutyiból, vagy változtassunk rajta. Az dívik, hogy van több nő, akivel hentergünk, de ahhoz nincs vér a pucánkban, hogy megmondjuk, csak szexre kellesz! Persze, hogy nincs, mert azért a lelkünket is kell szeretgetni egy kicsit, hátha csak később kell azzal szembesülnünk, hogy azt már rég elhagytuk valahol, egy másik lélek tönkretétele közben. Az dívik, hogy belekergetjük a másikat a kétségbe, ha éppen már meguntuk, nem veszünk róla tudomást, ha rájött a játszmáinkra, nem tiszteljük meg emberi viselkedéssel, majd lelépünk. Az dívik, hogy a saját nyomorunk miatt nem tiszteljük a másikat.

• ismerkedés lélekhangok társkeresés tinder

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!