Tégy a nők elleni erőszak ellen!

A napokban nagy port kavartak a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság kisfilmjei, amelyben azt kívánják ábrázolni sajátságos módon, hogy a nők ellen elkövetett nemi erőszakról nem kizárólag az elkövető tehet, hanem esetlegesen az áldozat is, ha teszem azt éppen ledéren öltözött fel. Nőjogi civil szervezetek tiltakoznak a videók ellen, ma pedig különösképpen aktuális, hiszen a Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapja van.

A minap történt az eset, amikor fáradtan zötykölődtem hazafelé a buszon. Elsőre semmi különleges: két srác beszélgetett néhány széksorral arrébb egyetemről, csajozásról. Szóval csupa pasis dologról. Igazából csak azért figyeltem fel rájuk, mert olyan hangosan beszéltek, hogy a busz másik végén is tisztán lehetett hallani. Aztán persze mindent hallottam, amit nem szerettem volna. Feminizmus ide vagy oda, nőként sokkoló volt az élmény, mivel két intelligensnek tűnő egyetemistától nem várta volna senki, hogy ennyire undorítóan beszéljenek a lányokról. Röpke negyedóra alatt megtudhattam, hogy „mindegyik egy nyomorult ribi”, ha nem adja magát oda egy vacsora után. Flört, érzelmek szintén nem léteznek, hiszen „mi az, hogy nem akarja, ha már ennyire felhúzott az a kis lotyó”? A mellek, a fenekek és a női lélek mind csak tárgy, ami a férfi vágyaiért van. És akkor most nagyon szépen fogalmaztam. Ez csak egy aprócska story a sok közül, amik mind azt szemléltetik, hogy a látszólagos emancipáció mennyire gyerekcipőben jár még. Számos olyan dolog történik nap, mint nap, amit a nők azért szenvednek el, mert nők. Akár egy fütty, egy burkolt célzás vagy egy laza csekkolás megnehezíti a legszebb napokat is, pedig nem kellene így lennie. Sosem szabadna megszokni. És ez egy fikarcnyit sem számít feminizmusnak: a megbecsülésről, elfogadásról és a tiszteletről szól.

Akárcsak a Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapja (Stop Violence Against Women), amire 1981 óta minden évben sor kerül november 25-én. Ekkor rendezték ugyanis a latin-amerikai és karibi térség első feminista konferenciáját. Ennek résztvevői határozottan elítélték a nemi megkülönböztetésen alapuló erőszak minden fajtáját: a családon belüli erőszaktól a nemi erőszakon és a szexuális zaklatáson át egészen az állami erőszak különböző formáiig, beleértve a női politikai foglyok kínzását és bántalmazását is. A dátum gyakorlatilag a feminizmus vértanúinak, a Mirabal nővéreknek (Patria, Minerva és Maria Teresa) állít emléket, akiket 1960-ban pontosan ezen a napon gyilkolt meg a Rafael Trujillo vezette diktatúra a Dominikai Köztársaságban.1999 óta már az ENSZ egyik hivatalos világnapja is. Hogy miért szükséges mindez? A durva statisztikák alátámasztják: a világon minden percben 3 nőt bántalmaznak, Magyarországon pedig minden ötödiket életük során. Bár vannak különböző védelmi törvények, a legtöbb áldozat néma marad, mert fél, vagy fel sem fogja, mi történik vele. Szörnyű, de sokszor meg a rendőri segítség hiánya az, ami hátráltatja a lépéseket. Ha van testi sérülés, akkor az orvosi vizsgálat jó megoldás lehet. A látlelet ingyenes, viszont az ambuláns lapon mindenképpen fel kell tüntetnie az orvosnak, hogy mitől keletkezett a sérülés, ennek birtokában pedig már be lehet menni a rendőrséghez.

Egy tucat olyan dolog erőszaknak minősülhet, amiről elsőre fel sem tűnik, mennyire megkeseríti az életet. Létezik szóbeli erőszak, testi erőszak, lelki erőszak, szexuális erőszak, reproduktív erőszak (például a fogamzásgátló használatának tiltása) szabadságkorlátozás, félelemkeltő viselkedés, vagy gazdasági/anyagi erőszak – szóval minden, ami egy kicsit is fájdalmas vagy megalázó. A kategorizálás a felismerést segítheti. A különféle formák általában együttesen, váltakozva jelennek meg egy bántalmazó kapcsolatban. Nyilván a nő is lehet ludas olykor a dologban, mert hergelheti a másikat, de olyan nincs, hogy valaki egy verést vagy egy nemi erőszakot „kiprovokáljon magának”. Természetesen a világnap célja az is, hogy az emberek fejébe vésse: ilyen egyszerűen nem létezik! Hiszen a gyerekekkel és az állatokkal szemben sem szabad visszaélni a testi fölénnyel – és, a nők ellen sem!

Erőszak tehát lehet a családban, lehet a párkapcsolatban, de csak addig, amíg fel nem szólalunk ellene. Márpedig akarjunk tenni, merjünk változtatni! Ha egyedül nem megy, szülőktől, barátoktól, osztálytársaktól, szakemberektől – bárkitől kérhetünk segítséget. Ott van például a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen), ami azzal a céllal jött létre 1994-ben, hogy fellépjen a nők és a gyerekek elleni erőszak ellen, de az ORFK honlapján is lehet tájékozódni. A lényeg, hogy törjük meg a csendet!

Bántalmazott nők és gyerekek segélyvonala a következő: 06-80-505-101

Helle Robertina

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!