Vannak érdekes sztorik, meg vannak, amivel nem tudunk mit kezdeni igazán...

Egy ismerősöm mesélte a már-már bizarr, vagy éppen feldolgozhatatlan történetet. Egy erdőben történt, igazából csak egy rövid kis valami, ami nem tudni, hogy kihez, vagy mihez szól, és sokkal szomorúbb, mint azt első olvasásra, vagy hallomásra gondolnánk.

Egy nap, illetve hajnalban akasztott embert találtak az erdőben, illetve felakasztottat, aki az élet helyett a túlvilágot választotta. A fény helyett a sötétséget, mert valamiért nem ment tovább idelent.

A lábánál, illetve a földön ott voltak a válási papírjai, amelyekből állítólag kiderült, hogy nagyon friss volt az élmény, azért nem is tudott mit kezdeni vele, ezért döntött úgy, hogy elbúcsúzik mindentől, ami szép és szerethető idelent, illetve talán neki semmi sem maradt többé, amiért érdemes maradni.

Pár napra rá megérkezett a felesége a gyermekeivel és egy koszorút helyezett el a jelképes sírnál, mert annak ellenére, hogy már nem voltak egy pár, mégis szerethette, ha most éppen nem is, valaha egészen biztosan, és bár a sors kiszámíthatatlan, és sokszor érthetetlen megoldásokkal szól bele mindenbe, azért ez a végkifejlet vagy brutális csavar mindenki számára szomorú és előre eltervezhetetlen.

A faágat levágták, senki sem tudta, hogy az lényegében egy jelképes sír, vagy egy olyan könnyesen jelképes emlékmű, amelyről senki sem tudhatja igazán, mit is jelent valójában.

A fa alatt egy pad állt.

Pár napra rá egy szerelmes pár csókolózott a padon.

Az ismerősöm megállt egy pillanatra, és elgondolkodott.

A világ sok mindent elvesztett.

A férfi az életét.

A felesége talán a legfontosabbat.

A gyerekeik szinte mindent.

A pár pedig éppen ott találta meg a boldogságot.

Sok minden nem az, aminek első ránézésre látszik.

Sokszor el sem hinnénk...

Bokros László

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!