A legelső szerelmes találkozásban százezer perc várakozás rejlik, hormonok tombolása, egymás tekintetében elmerülés, és színtiszta vegytan. A szerelem kezdetben valóban rózsaszín, mámoros köd, és gyomortájon repkedő pillangók, és ez a kegyetlenül édes drog, függővé tehet, csak ízleljük egymást telhetetlenül, újabb és újabb szerelemmámor adagért esdekelve.

Az adrenalin szint az egekbe szökik, a szíved kalapál, és zúg, tolul a vérben a szerelemhormon. Aztán mi történik? Euforikus, módosult tudatállapotban e csodavegyület hatása alatt állunk, úgy minimum hat hónapig, de legfeljebb két éven keresztül. Az emberi szervezet ugyanis sajnos ennyit bír el a tartós eufóriából, nem többet. A szerelem pozitív stressz, nem viselhető el hosszú távon.

Folyton ezer fokon égni, mindig őrülten szerelmesnek lenni nagyon egészségtelen volna

A szerelemnek múlnia kell, nem egészen két év és a szerelemhormon kiürül a szervezetből, elpárolog, elillan, mint egy testünkre fújt feromon permet. De kár keseregni, mert csupán a kezdeti bódult, összeolvadó, tomboló, eufórikus szimbiózis-szerelem időszak szűnik meg, hogy kapcsolatunk magasabb osztályba léphessen. Szerelmünk szinte észrevétlenül megszelídül, lecsendesül, eljönnek a hétköznapok, és a bolygók ismét elfoglalják megszokott helyüket. Lejár a maratoni szexelések ideje, és visszaáll az alapértelmezett állapot. Sok kapcsolatnak sajnos ilyenkor szakad vége. A tűz lanyhulásával szerelemfüggő ember úgy viselkedik, mint egy gyermek, ha elmúlik a karácsony. Hol a csillogás? Hol az izgalom, a várakozás öröme? Hol van a perzselő tűz a kapcsolatból? Menekülőre fogja, sietve új tűz, új bizsergés után kutatva, kiüresedést, és végtelen unalmat érezve. Szomorúan legyintve állapítja meg, már nem működik a kémia. De kár az ilyen szerelmekért!

Engedd megszelídülni az érzést!

Ritkul a napi száz turbékoló üzenet, de ez nem a kapcsolat lassú halála, ez így törvényszerű, és nem tragédia. Beáll a hétköznapi rend, ám nem szökött meg a szerelem, nagyon is ott van, él és virul, mert nem bizonyíték az elköteleződésre a napi nyolc telefonhívás, és az amőbapárként létező folytonos szimbiózis. A tartós kapcsolatok nem épülhetnek folytonos, eszeveszett szenvedélyre. Gyakran ott követjük el a hibát, hogy nem adunk az induló kapcsolatnak elég időt, nem engedjük végighaladni a fejlődési szakaszokon, nem hagyjuk, hogy szárba szökkenjen, majd virágba boruljon, és végül egyáltalán nem, vagy pedig csak félgőzzel gondozzuk. Sokan próbálták már feltárni a titkot, hogy meddig tart a szenvedélyes szerelem állapota. Rossz hír, de maximum kettő-négy évig, és gyakran sokkal rövidebb ideig, mégis ezután a szerelemhormon állítólagos kiürülésével egy sokkal mélyebb, intimebb zónában létezünk, ahol felbecsülhetetlenül fontos számunkra az elköteleződés érzelmi biztonsága.

• párkapcsolat szenvedélyszerelem társszerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!