Egyénenként is más szakítási szokásaink vannak, nőként és férfiként pedig határozottan elkülönül a bevett gyakorlat. Én például akárhányszor szakítottam életemben, mind igazi, amolyan végső elhatározásból született döntések voltak, amikből nem volt visszaút.

- Kimondtam az utolsó szót, és már hátat is fordítottam. Persze hosszas és alapos gondolkodás, mérlegelés előzte meg a dolgot, de amikor előálltam a döntésemmel, már túl voltam a kapcsolaton. És az általános női szokásokkal ellentétben nem volt soha másik férfi az életemben, sem a terveimben - talán született kos természetemből fakadt, hogy csak a szabadságra gondoltam. De ez csak én vagyok, mert léteznek általános bevett szokások, amelyeket mind a férfiak, mind a nők betartanak, ha nem is fogalmazzák meg magukban szabályként, és ha nem is tudatos döntések a kérdésben.

 A nők nem bízzák a dolgokat a véletlenre, állapítja meg a társaság, ahol a témáról beszélgetünk. Amikor a kapcsolat, amiben élnek rossz irányba halad már egy ideje, és nem látszik megoldás, nem csak azon kezdenek gondolkodni, hogy mikor és hogyan szakítsanak, hanem azon is, hogy kivel folytassák az életüket. Persze ez inkább olyan esetekben fordul elő, ahol a nő nem érzi úgy, hogy legalább egy időre elege van a másik nemből. A többség, ha lehet, arra az időpontra időzíti a szakítást, amikor már azt is biztosan és pontosan tudja, hogy kivel költözik össze. Nem szeretnek lemondani azokról a dolgokról, amit egy férfi adhat számukra. Igazi túlélők vagyunk, állítják a férfiak, képviseljük magunkat, és az érdekeinket ahogy csak bírjuk.

- A férfinak gyakorolni kell a szakítást, mert megviseli a dolog. A nő és a párkapcsolat elvesztése igazi űrt hagy maga után, ezért sokkal ritkábban kezdeményezi a szakítást. Egyszerűen érzelmesebbek vagyunk – mondja a társaság egyik férfitagja – mármint olyan értelemben, hogy nagyon sajnálnánk, ha mindaz, amit a nő, akivel épp együtt élünk, adni tud nekünk, egyszer csak eltűnne az életünkből, ezért inkább nem szakítunk. Az is előfordul, hogy szakítás előtt teszünk egy próbát pár napra, hogy lássuk, kibírjuk-e egyáltalán nő és szex nélkül vagy sem. Ha úgy találjuk, hogy nem, és nagyon nagy erőfeszítésekbe telik egy új partnert találni (mert azt ugye meg kell találni, udvarolni kell, meghódítani és legtöbbünk számára az rettenetes macera) inkább az egészet hagyjuk. Sajnáljuk elveszíteni a kényelmünket, és azt sem szeretjük, ha szex nélkül maradunk – ennyi bőségesen elég ok ahhoz, hogy ne szakítsunk. Az más, ha nálunk is felmerül annak a lehetősége, hogy egy másik kapcsolatban folytassuk az életünket, de ez a ritkábbik eset.

• férfiak nők szakítás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!