Akkor kezdem az elején. Ma reggel elmentem a piacra. A tegnap esti furcsa szél úgy kicsinált, hogy kosárral a kezemben kóvályogtam a paradicsomok és káposzták között. A végső döfést a hentes pultból rám kacsintó csirke adta, aki a szemembe nézett és gyilkosnak nevezett.

Még a csőre is mozgott. Fújj! Miután csendben elmormoltam érte egy fohászt és megint megfogadtam, hogy nem eszem soha többé semmit, ami mozog, kicsit szédelegve eltipegtem a megnyugtató zöldséges pulthoz, titkon remélve, hogy a répák nem róják fel egyik bűnömet sem. Mert most nem bírnék többet, az biztos.

Napszemüveg mögül kikandikálás, lassan, félve, csak jót remélve. Nem beszélt hozzám egyik zöldség sem! Megnyugodtam. Semmi észvesztést okozó illat és még a furcsa szél sem fújt meg. A : Kedvesem baj van, egészen kipirult!- mondatra tértem némileg magamhoz, ami hirtelen mentett meg a kar, láb, csípő zsibbadásával kezdődő, a piacon valószínűleg nagy feltűnést kiváltó produkciómtól.

És akkor megláttam. Ott nevetgélt a cseresznye és az őszibarack között. Láttam rajta, hogy biztosan tudja, milyen érzéseket okozott bennem azokkal a hihetetlen szép kisebb és nagyobb pöttyeivel. A hegek a testén szinte kiemelkedtek. Tudta, hogy imádom, hogy ellenállhatatlan vágyat kelt bennem így szemtelenül, már-már ártatlanul. Közelebb hajoltam hozzá és becsuktam a szemem. Az illata! Az-az illat! Végem volt. Elég furcsán nézhettem ki ott az ajkamba harapva, türelmetlenül toppangatva, hogy végre megkapjam és hazavigyem. Szinte suttogva, elcsukló hangon rebegtem a bácsinak, aki vélhetőleg komplett őrültnek nézett: - Két kiló sárgabarackot kérek!

Már hallom is magamban, ahogy a barátaim egyik legkedvesebbike kacagva mondja azzal a pimasz mosollyal az arcán:

- Te nem vagy komplett Bébi!

És tényleg nem. Gondolhatnánk azt, hogy ez a nem komplett téma hihetetlen jó álca az egyébként szanaszét tépett, sebes lelkemnek. Nyilván ez is benne van, és ha végre rászánom magam egy jó pszichoanalízisre, majd tudósítok. Bár ha most jobban belegondolok, gyanítom ez soha sem fog megtörténni, mert ha elmesélném, hogy erotikus fantáziáim vannak egy sárgabarackról, akkor nem beszélgethetnénk itt többet, mert hátra lennének kötve a kezeim. Nem hiszem, hogy valaha is találnék olyan dokit, aki ezen őszintén tudna nevetni, mert látná a boldogságot a szememben, amit mindez okoz. Nem sanszos. Ezért dobjuk is ezt a témát. Nem hagyhatom ki drága barátnőm oly sokszor hallott megnyugtató szavait! Amikor néhanapján aggódom a furcsa állapotom miatt, mindig ezt mondja:

- Hülye, aki normális! Ezzel nem lehet vitatkozni!

Térjünk vissza az én csodaszép csupa pötty, csupa seb titkos szeretőmhöz. Miután megkaparintottam és magamhoz tértem ettől a kis bizarr előjátéktól, végre hazavittem. Nem, nem fektettem az ágyamba. A konyhában csináltuk. Kértem, fürödjön meg, sőt meg is mosdattam. A kis cseppek olyan csinossá tették. Finoman fektettem rá a fa deszkámra, selymes cukrot szórtam rá. Pár csepp citrom, lila szirmú levendula. Illatok, ízek, érintések.

• érzések lélekhangok mindennapok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!