Sorozatok az új évre
Én sem hiszek az újévi fogadalmakban, de ha te lennék, minden kételyem és hitetlenségem ellenére is megfogadnám (és persze be is tartanám), hogy amint tehetem, egy hatalmas tál popcornnal ölemben bámulnám végig az összes évadát az alább említett sorozatoknak. Figyelem, egy elfogult néző sorozatajánlója következik.
Aranyélet
Megkockáztatom kijelenteni, ráadásul mindennemű filmes képzettség nélkül, hogy az HBO sajátgyártású drámája a valaha volt legprofibb magyar sorozat. Az alaptörténet a következő: a Miklósi család látszólag tökéletes budai életének mindennapjaiba nyerhetünk betekintést, ahol is a családfő pitiáner csalásokból tartja el családját, egyben fenn a fényűzést. Apja halálának hatására Attila elhatározza, hogy felhagy bűnöző életmódjával és tisztességes munkával keresi meg ezentúl a kenyérre valót. Tervét természetesen keresztülhúzza a magyar realitás, amivel párhuzamosan, a család többi tagjának élete is elindul a lejtőn. Az alapötlet jó, amire rátesz egy lapáttal a színészek kiváló, a hétköznapokat keserédesen, végre hitelesen bemutató játéka, és a sorozat képi világa, amiért külön emelem kalapom az operatőrök előtt. Meg úgy általánosságban bárki előtt, aki akár a legkisebb mértékben is hozzájárult az alkotáshoz. Egy szóval: kötelező, mindenkinek. (Bocs, ez kettő lett.)
Orange Is The New Black
Igen, tényleg leszbikus nők börtönéletéről szól a széria. Éppen ez, a hétköznapi ember számára abszurd, valójában csak zárt ajtók mögött zajló valóságrészlet az, ami egyedivé és kiemelkedővé teszi az amerikai sorozatot. Megtörtént eseményeken alapszik a cselekmény, miszerint Piper Chapmant, a normális harmincast, 15 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélik, amiért évekkel ezelőtt, fiatalon és naivan, drogot csempészett akkori barátnőjének. A képernyőn felbukkanó összes karakter egyéniség, érdekes történettel maga mögött, ami a sztori előrehaladásával a szemünk elé tárul és magyarázatot ad a nem mindennapi viselkedésekre, sőt szinte minden esetben empátiát ébreszt a nézőben. Ezek mellett a visszaemlékezések mellett, a történet természetesen kanyarodik jobbra-balra, mi, nézők pedig azon kapjuk magunkat, hogy a legőrültebb nőszemélyeket kedveljük meg és válunk velük önazonossá.
Válótársak
Még egy hazai alkotás, ami túlmutat a főműsoridőben vetített Zs-kategóriás sorozatok 12789. epizódján. Már a szereplőgárdán átfutva is nagy reményeket fűzünk a Válótársakhoz, ugyanis főszereplői Stohl András, Lengyel Tamás és Scherer Péter. A vígjátéksorozat ennek a három férfinak a magánéletébe enged betekintést, ami összedőlni látszik, mert vagy kidobta őket az asszony, vagy fordítva. Szerethető karakterekkel és szórakoztató humorral szakítják ki a nézőt a hétköznapok szürkeségéből a heti rendszerességgel megjelenő epizódok. (Már csak eltérő műfajukból adódóan sem érdemes összehasonlítani a fentebb említett, szintén magyar Aranyélettel.)
How to get away with murder – Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?
Shonda Rhimes, a Grace klinika és a Botrány rendezőnője ismét nagyot alkotott. Öt, mindenre elszánt jogtanonc lehetőséget kap, hogy közvetlen közelről figyelhessék a tekintélyes, roppant sikeres védőügyvéd munkáját, sőt jobbkezei legyenek bonyolult eseteinél. A gyilkossági ügyeket megoldó csapat nehézségeit bemutató cselekményszál önmagában nem feltétlen lenne ígéretes, de ezzel párhuzamosan egy másik történeti szál is elindul. A rövid, zavaros képkockák hatására csak találgatni tudunk, de abban az első részek után is biztosak lehetünk, hogy gyilkosság történt a jövőben, amihez valamilyen módon az összes szereplőnek köze van. Az alapcselekmény kronologikusan bontakozik ki a megszokottak szerint, míg egyre többet tudunk meg a jövőben történt gyilkosság részleteiről, a végére pedig, gondolom, nem árulok el nagy titkot, összeáll a kép.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez