Egyszer egy öreg tibeti orvos azt mondta, hogy "Rendező legyél az életben, és ne színész." A színész belülről látja a jelenetet, a rendező pedig kívülről az egész színdarabot.

Amikor elmész a moziba, kiválasztasz magadnak egy filmet, megveszed a jegyet, és befészkeled magad a kényelmes székbe, addig te is rendező vagy. Rendező, aki korábban megdolgozott a mozijegy áráért, szabadidőt teremtett magának, hogy most a kedvenc rágcsálnivalóival a kezében várja az élményt.

Néha azonban a film végével ugyan kijössz a moziból, de a filmed, amit magadnak belül vetítesz, forog tovább. Sőt, életet adva a film képeinek, megszereted a benne szereplő embereket, szenvedsz értük, vágyódsz utánuk, esetleg a megmentésükre sietsz, elfelejtve, hogy ők más dimenzióban léteztek, és figyelmen kívül hagyod azt a tényt, hogy a megjelenő kép csupán fény, akár a mozivásznon jelenik meg, akár az elmédben. A különbség talán annyi, hogy a moziban nem rohansz oda a vászonhoz, hogy megérintsd a szereplőt, és nem sértődsz meg ha nem randevúzik veled, az életben pedig kikészülsz, amikor harmadszorra átver, megcsal, vagy megaláz életed szerelme.

Nem is tehetne mást azon a tudatossági és felelősségvállalási szinten, ami lehet, hogy fényévekre van az általad idealizált állapottól, amit te annyira látni akarsz benne. Ahhoz, hogy egy térben lehessetek, neki kéne kilépnie a filmből, bélépve a te valóságodba, vagy neked kéne beírni magad a filmbe, és fény formájában megjelenni a mozivásznon.

A saját életedben az események megváltoztatásához nem kell ismerned az előzményeket, és nem kell tudnod az okokat. Ha ez előfeltétele lenne a változásnak, és a változtatásnak, akkor soha semmi nem változna, hiszen lehetetlen valaminek az összes előzményét felkutatni és az összes okát megérteni. Óriási kerülőút lenne a cselekvéshez.

Te vagy a kiindulópontja és végeredménye is minden cselekvésnek, úgyhogy miután minden tőled telhetőt megtettél, hogy javíts a pillanatnyi élethelyzeteden, és ha mégsincs eredménye, nézz rá arra, és ismerd fel, hogy nem önző dolog kilépni egy szahar helyzetből. Időnként tedd fel magadnak a kérdést: Az életem filmje mozi vagy valóság?

Te egyszerre vagy az aranyműves és az arany. Sose azonosítsd magad az aranyékszerrel. Ha nem tetszik amit készítettél, olvaszd be, és alkoss újat. Senki sem kényszeríthet arra, hogy olyan ékszert viselj ami selejtes, vagy amit nem tudsz büszkén viselni.

• élet motiváció Pilát Gábor szabadidő tudatosság

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!