Szeretni valakit egy életen át? Az élet hosszú, a szerelem múlandó dolog. Csak sajnos ezt leírni nagyon könnyű és túl sablonos is lehet. Azonban megélni nem ilyen egyszerű, sem a szerelmet, sem pedig az életet.

Túl kell élni a szerelem elvesztését. Mind túl is éljük. Pedig valakit, akit igazán szerettünk, elveszíteni lelkileg majdnem olyan rossz érzés, mintha egy szeretted hunyna el. Elképzelni, hogy a megszokott dolgok lezárulnak és nélkülük kell kezelned az életedet. Nincs többé melletted az, akit szerettél volna, akiben hittél, akivel tervezted a végtelen jövőt. Mi lesz így veled?

Külön élet vár ezentúl rád, mintha valaki az eddigi elképzeléseidet, terveidet a kukába dobta volna érzéketlenül… Nehezen kezded az új életedet, mintha újra kéne tanulnod járni. Nem elölről, hanem leghátulról. Mintha nem a nulláról próbálnál építkezni, hanem egy erős mínuszról. Ezért gyakran visszaesünk elménk játszotta szép múltunk képzeletét előidézett világába, ami (sajnos) már sohasem lesz a jelen része. Hisz a múlt az múlt... Időnként még hittél benne, hogy megváltozott- ő maga-, hogy ugyanolyan szép lesz és jó minden, mint régen volt. Ezért hazudtál inkább magadnak, hogy kell még neked. Olyankor nem gondoltál bele, hogy mennyi fájdalmat okozott neked és mennyire nem érdekelte, hogy mi lesz ezután majd veled. Mert hitegetted magad, mindig előröl kezdve. Sajnos ahhoz, hogy ellenállj ezeknek a helyzeteknek, rengeteg idő kell és még több erő. Hisz legbelül tudjuk, hogy rossz lesz, ha újra belemegyünk, mert könnyen lehet, hogy egy este újra vele csodálatos, mint régen, lehet még a holnap is vagy egy hét, egy hónap, de utána megint elbuksz! Mert hidd el, elfogsz bukni. Majd felállsz csalódottan, és nem tanulva semmiből kezded újra. Egyszer talán megunjuk ezt a kőrforgást és belefáradunk. Talpra kell állnod, és nem visszanézni, hanem felismerni a jó és a rossz közötti különbségeket. Felismerni azt, ami előre visz, és nem lehúz a mély sötétségbe. Ismerd fel a fényt! Találd meg a jó utat! Felesleges, rossz dolog ezekre pazarolni az élet csodaszép pillanatait. Hisz nem is olyan hosszú ez az élet. Elvesztegetett pillanatok, percek, évek és életek. Ne vágyj a szenvedésre, zárd le és dobd ki a múltad. Gondolj arra, hogy a szép múltat megmérgezték, és ezért elrohadt belőle az összes belőle fakadó szépség. Csak előre tarts, mert vannak melletted, mert van, aki támogat, és az idő majd begyógyítja a szívedet. A szép emlékek már csak porszemek lesznek, melyek elszálltak mikor rend lesz a lelkedben. Már csak a rossz élményekre fogsz emlékezni, amik erősebbek maradtak benned. Hisz azok a szép emlékek mindig is csak porszemek voltak, csak te láttad őket hegyeknek.

Ezért már ha kéne, se tudnál vele lenni, hisz kitisztult fejjel már nem is annyira szép és jó.,. ő, akiről elhitted. Már nem vágysz rá, nem gondolsz rá soha, ha az utcán elsétál melletted majd, észre sem fogod venni. Te csak tiszta lélekkel tartasz majd előre egy valóban szép jövő felé, nincsen semmi, ami visszahúzhatna, mert nem is vágysz már rá. Erősebb lettél, immár nehezebben adod a lelked másnak, de legalább újra hiszel és bízol… magadban és másokban is.

• elengedés érzelmek lélekhangok régi szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!