Romboljál kislány!

Feladtam én, ezerszer, de mindig mély meggyőződéssel: nincsen vége, csak teremts, csak csináld, hogy egy napon a valóság a tiéd lehessen. Ezért, talán sosem adtam fel. Pedig meg kell értened, vég nélkül nincsen kezdet, és semmilyen folytatás sem. Vagy meggyászolod, megéled a fájdalmadat, vagy örökké átjáróház maradsz, egy szürke, könyörtelen valóságban - félig itt, félig egy másik világban. Ha kihagysz egy lépést, akkor nem táncolhat veled az élet. Ha kihagyod a rombolást, kihagyod a teremtést és a megtartást is. És kilépni az élet kerekéből azt jelenti, hogy kint is maradsz. A történéseken kívül, az áldásos változásokon kívül, egy megfagyott valóságban egy szeretett fantáziával, mely a régről maradt szennyek miatt, egyszerűen képtelen a manifesztálódásra..
Pedig, középen biztonságban lenni az élet kerekében más, mint kívülállóként mindenről lemaradni. Szemlélődni, miközben történik veled a bolond mizéria, s felemelni a fejed, nagyon más, mint valamit soha át sem élni. Esetleg eleve bele sem menni, hiszen az elméletet túlságosan is jól ismered.

Gondoltam békés harcosként megúszom az egészet, s ezúttal járom az utat bölcsen, dráma mentesen. Eléggé céltudatosan ahhoz, hogy semminek ne kelljen eltörnie bennem, s egy nap majd megölelhessem a saját teremtésem. Máris építettem, de el, egy percre sem engedtem. Pedig ha tört volna, ha csak egy kicsit is kopott volna a kötelék bennem, a felszabadulásom megígért volna minden lehetőséget. 

Milliónyi szürkés nap után, valahogy tényleg azt érzem, hogy kissé hibádzik az elméletem. S bár az álom, teremtőszándék és vágy továbbra is végtelen bennem, az élet rendjét követve most igenis rombolok egy keveset. Megélem a fájdalmam, félelmem, elengedésem a maga reménytelenségével, akkor is, ha titkon ez mindig ellentétes lesz a bizonyossággal a szívemben.

További írásaimat a honlapomon és a Facebook oldalamon olvashatod. 

• elengedés teremtés teremtőerő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szentes Flóra Babett

Abban hiszek, hogy mindannyiunkban megtalálható ugyanaz. Rejlik bennünk valamiféle közös mélység, mely sokszor úgy tűnhet, érthetetlenül terül elénk csupán. Mégis azt gondolom, hogy minden érthetetlen könnyen értelmet nyerhet a megfelelő hívószavakra. Minden mozzanatommal azon vagyok, hogy megtaláljam ezeket a szavakat, s írásaimmal megszólíthassam olvasóimban azt, ami mindegyikünkben benne van. További tartalmakért látogass el a „Flóra Babett” néven futó Facebook oldalamra – várlak, s köszönet, amiért velem tartasz!