Rehab
Találkoztunk néhány év után és azt gondoltad, a sebesülések, amiket okoztál, eltűntek rólam nyomtalanul. Butaság volna azt gondolni, hogy a bonyolult és sérülékeny lelki hámról ugyanúgy el lehet tüntetni a hegeket, mint ahogy a köldököm alatt húzódó 22 centis pontos vágást elhalványítja a rózsaaromás Contratubex.
Ültünk a konyhában, a mosogatógépbe nem pakoltuk be az edényeket, két filmet is kivettél a dvd lejátszóból, egyik se tetszett. Régimódinak gondoltál a különös szokásom miatt, hogy én még mindig veszem a filmeket, amik tornyokban állnak a síkképernyős készülék mellett, nem pedig letöltöm. Nem tudok filmet letölteni, nem értek hozzá, ez neked volt szokásod, különben sincs adminjogom a régi közös csatornához. Sosem szerettük ugyanazt a mozit, neked mindig az akció tetszett, és ha beraktam valami romantikusat, akkor egyből húztad a szádat, de nem mondtad meg soha, hogy inkább néznéd a Terminátort. Ilyen voltál, magadban tartottál mindent, későn értesültem arról is, hogy nagy a baj, de akkor én már beteg voltam és nem tudhattad, hogy mivel hagysz magamra. Sokáig nehezteltem rád a közönyöd miatt, persze azt még jobban utáltam, hogy különböző az ízlésünk a filmek terén. Tudod, ilyesmit nem lehet áthidalni.
Még ma is van úgy, hogy eszembe jutsz, és olyankor semmi kedvem elmosogatni, vagy összerakni a lakást, hagyok mindent szerteszét, hagy ússzon a konyha, ülök a kupi közepén, szerelmes dalokat hallgatok, Rúzsa Magdit, meg Tóth Verát, és rád gondolok, de ezt senkinek nem árulom el. Itt hagytad nekem ezt a hervadt virágos melankóliát, nem mondom azt, hogy nem esik kellemesen rólad ábrándozni, várom hogy jöjjön valaki, aki felráz, aki tisztességgel átveszi a helyed és nem kell többet rendetlenséget csinálni a lelkemben, vagy a házban. Ilyenkor mindig keresek egy filmet, egy olyat, amit utáltál és nem tudtam veled soha végignézni. Bosszút állok ezzel is rajtad, úgy, hogy itt se vagy, de ez a kicsinyes húzás csak félig elégít ki, vagy talán még annyira se. Jövőhéten majd randevúzom újra, és hozzád fogom mérni a humorát, de már a vacsora közepén felállok valami mondvacsinált indokkal, hogy el kell gyorsan rohannom, de ha netalán haza kísérne valaki, biztos nem engedném neki, hogy szájon csókoljon.
Tudod Miklós utánad maradtak bizonyos gátak, meg a betegségnek is köze van mindehhez, vagy ahhoz hogy nem hatott még kelőképpen a Contratubex. Szégyellem a heget, kissé szégyellem magam is, hogy nem úsztam meg ezt az egészet nyomtalanul, megcsonkítva hagytak az orvosok, úgy ahogy te hagytál, félig lélekkel. Az utóbbit pontosan olyan nehéz rehabilitálni, mint visszanöveszteni a kimetszett szervet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez