Rácsozzuk be a nyarat!

Régen nem volt pite, pedig ha van valami, amiért megveszek, az ez. A családi tűzhely hangulatát, közös ebédeket, délutáni nagy beszélgetéseket idézi. Büszke vagyok rá, vagy legalábbis jól esik, ha hozzánk jön valaki, akkor mindig van a konyhában belőle egy szelet. Kivétel ebből a mostaniból, ezt ketten egy este alatt elpusztítottuk. Pedig elvileg nem is szeretem az édességet.

Mutattam már jó pár pitét, volt aminek morzsa volt a tetején, volt aminek egész tészta, ezt most berácsoztam, és talán ennek a látványa esik a legjobban a szememnek, megmosolyogtat. Az egész süti másfél óra alatt megvan, de ha kellene, tovább is szívesen elbíbelődnék vele. A tésztája a szokásos linzer alap, ezzel kezdjük a műveletet. A hideg vajat morzsoljuk el a kétféle liszttel, majd jöhet bele a tojássárga, porcukor, tejszín. Gyors mozdulatokkal dolgozzuk össze, aztán tegyük fél órára a hűtőbe. Addig készítsük elő a gyümölcsöket. Illetve voltam már olyan árusnál, akinél a rebarbara a zöldség résznél volt, szóval mindig elbizonytalanodom, tulajdonképpen hova is soroljuk ezt a savanykás növényt. Az viszont bizonyos, hogy most van szezonja, úgyhogy mindenképpen érdemes beszerezni, mert amellett, hogy egészséges, kompótnak, öntetnek, süteménynek is kiváló. A rebarbarát mossuk meg, és a leveles szárát vágjuk le. Ha nagyon rózsaszín lenne, akkor érdemes meghámozni, ugyanis az azt jelenti, hogy túlzott oxálsavat tartalmaz, aminek a fogyasztása viszont csökkenti a kalcium felszívódását az emberi szervezetben. Nyilván nagy mennyiségben, de ha tehetjük, akkor válasszuk le a rózsaszín héját. Minél öregebb, érettebb a rebarbara, annál színesebb, és annál könnyebben válik le a külső réteg. Ha kész, akkor vágjunk belőlük tíz centis darabokat. Az epret csak mossuk meg, csumázzuk ki, és vágjuk félbe, vagy ha nagyobbak, akkor negyedbe. A tésztát ha eléggé lehűlt, válasszuk ketté egyharmad-kétharmad arányban. A nagyobbik részt nyújtsuk akkorára, mint a pite formánk, helyezzük bele és szurkáljuk meg villával. Súlyozzuk le a tésztát valamivel (lencse, bab, dió) és süssük elő 160 fokon negyed óráig. Addig készítsük el a krémet. A vajat egy lábasban olvasszuk fel habzásig. A pekándiót egy tepsibe szórjuk, és 180 fokos sütőben kb. tíz perc alatt megpirítjuk - közben egyszer átforgatjuk. Ha kész, aprítóba tesszük, és teljesen pépesre daráljuk. Csurgassunk a pekándiós masszához mézet, és keverjük jól el. Szedjük át egy kisebb tálba az egészet, keverjünk el benne 2 tojást, és 5-6 dkg cukrot (attól függ, mennyi mézet adtunk hozzá), az olvasztott vajat és jól keverjük el.

Az elősütött tésztán először a rebarbarát helyezzük el körbe, úgy, hogy a tetejük érjen össze. Az epreket a rebarbarák közötti résekbe dobjuk bele, de mindenki úgy rendezze el, ahogy neki tetszik. Öntsük le a pekándiós krémmel, és a maradék tésztából készítsük rácsokat a tetejére. 155-160 fokon süssük 30-35 percet, és még langyosan kóstoljuk meg. És ez szigorú ajánlás :).