Nem találsz nálam jobbat!
A legtöbb házasságban vannak problémák, igaz, mindenhol más van éppen terítéken: az egyik pár ezt nem tudja megoldani, vagy csak nehezen, a másik pedig azt...Persze nagy általánosságban a megoldhatatlan feladatokat be lehet sorolni kategóriákba, amelyekkel aztán hosszú évek, és a párkapcsolatok tapasztalata alapján vagy tudunk kezdeni valamit, vagy nem.
Nehéz dolog, és egy kicsit értelmetlennek is tűnik kívülről, elvált nőként figyelni a folyamatot. Azon pedig mindig megdöbbenek, hogy minden házasságban elhangzanak ugyanazok a mondatok, amiknek nem kellene. Mindenki tudja, mindkét fél tisztában van vele, hogy nem old meg vele semmit, csak olaj a tűzre, mégis mondja…
- Nem találsz nálam jobbat! Úgysem találsz mást! Kinek kellenél? – idézi a férjét az egyik barátnőm.
S erre összeugrik a gyomrom, mert pontosan tudom, hogy ezek azok a mondatok, amivel kivétel nélkül minden nőnél, feleségnél megnyomják a piros gombot. Vagy óriási kiabálásban, szitkozódásban, fenyegetőzésben folytatódik a vita, vagy rosszabb. Csönd következik. S annál nincs rosszabb. Mert amikor egy feleség inkább csöndben marad, akkor mindenki tudja, hogy valami nagyon rossz készülődik. Nem értem a férjet, aki ezzel a mondattal dobálózik, mit is szeretne valójában üzenni. Azt, hogy úgy gondolja, tényleg nem létezik nála jobb, vagy inkább fél, s mivel tudja, hogy nincs igaza, menteni a menthetőt alapon inkább fenyegetőzik, ijesztgeti a másikat, hátha az elhiszi az elhangzottakat és visszavonul.
Nem tudom mi derül ki később (már a következményeket illetően), de én magam nem sok olyan nőt láttam életemben, aki erre a mondatra ne válaszolt volna úgy rendesen... Vagy kiderült a félrepélése, vagy a legközelebbi alkalommal mosolyogva legyintett csak, a lényeg, hogy ezzel a lekicsinylő megjegyzéssel minden nőt bosszúálló nősténnyé lehet változtatni. De gondolom a férfiakkal ez ugyanígy lehet. Bennük is megszólal a bizonyítási vágy, hogy na, most aztán majd megmutatja, majd figyeljen csak a másik, lesz itt olyan nővadászat és elejtett vad, hogy mindenki szája tátva marad.
Csak egyet nem értek! Minek ez az egész? Mire jó? Mi a célja? Mit szeretne vele megoldani az, aki sértegeti a másikat? Mi szükség erre a mondatra egy párkapcsolatban, házasságban, ahol elvileg azért teszünk meg mindent, hogy a másik boldog legyen? Mire jó az, ha szándékosan megbántjuk azt az embert, akivel le szeretnénk élni az életünket? Miért jó úgy viselkedni, mintha nem egy csapat lennénk, ha nem közös életért dolgoznánk? Rájött már erre valaki?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez