Csak úgy töltik be a fejünkbe a programot, hogy mi az ami vonzóvá tesz és mi az, amin változtatni kellene ahhoz, hogy a nagy Ő egyszer csak beállítson az ajtónkon és ne is távozzon a jövőben.

Azon tűnődtem, hogy vajon érdemes ténylegesen változtatnunk magunkon azért, hogy megtaláljuk a párunkat vagy élhet a párunk hasonló defektekkel is, ami illeszkedik a miénkhez?

Mert ugye ha én nem akarok neki saját teret adni, mert nekem nincs rá szükségem, az nem túl kellemes, kivéve ha találok egy másik olyan valószínűsíthetően kötődészavaros embert, akit ez egyáltalán nem zavar és tökéletesen tudunk működni egy párként. Ha elkezdene magán alakítani, magára erőltetné, hogy engedjen sok szabadidőt és elvesztené annak a lehetőségét, hogy megtalálja az igazi párját.

De annyifélék vagyunk, hogy nem igazodhat mindenki egyféle sablonhoz. Meg lehet marha unalmas is lenne az emberiség, ha ugyanazokkal az elvárásokkal és viselkedésformákkal keresgélnénk a tárunk után. Egyben sokkal könnyebb is, mert rengeteg ugyanolyan megfelelő célszemély is élne. Ez szerencsére vagy sajnos nincs így.

Szerintem mindenkinek akad legalább egy ismerőse, aki olyan fura. Nincsen vele semmi baj, csak olyan más és érdekes. Aztán megtalálja a párját aki szintén olyan furcsa. Ezért lesznek ők tökéletes pár. Végső soron nincsen semmi baj a hatalmas változatossággal és egészséges kapcsolatdinamika sem illik mindenkire. Akik eltérnek az átlagtól akkor nekik egész egyszerűen meg kell találni a nem átlagos párjukat és nem megnyomorítva magukat, szürke leplet álruhaként felhízva, színeiket eltakarva játszani, hogy márpedig ők az átlag kategóriába tartoznak átlagos elvárásokkal.

Semmi szükség a maszkokra. Nincsenek háromnapos szabályok, hogy mikor hívd fel vagy hogyan kell meghódítani a szívét. Van akinek tetszik a túlnyomulás, van aki a világból kiszalad. Szerintem a fontos lényeg az, hogy mindezt őszintén tegyük és tiszta szívből. Csak adjuk önmagunk és az vagy kell vagy nem. Hihetetlen érzés amikor az embert azért szeretik amilyen és nem azért amilyenre kreálta magát. Az is lehet, hogy taszító leszek az illetőnek és legkevésbé sem én vagyok a zsánere, de hát ez megesik. nem zavar, mert akkor én sem őt keresem, ez tiszta sor. De ha nem kellek, akkor azért ne kelljek aki vagyok és ne azért kapjanak utánam akit eljátszok.

• érzések lélekhangok lélekhangokból szerepek

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!