Tapintatnak hívják, meg még sok mindennek, de lehet, hogy csak szeretetbe csomagolt félelemről van szó – félelem a másik embertől és annak reakciójától. Sokszor jó szándék vezérel, sokszor ez tűnik helyesnek, sokszor választjuk ezt. Ugyanakkor sokszor dobnám el jó messzire.

Mert képes egy őszinte beszélgetés útjába állni, képes egy kapcsolatot lekötni, nem engedni fejlődni vagy szintet lépni. Megmérgezni mindazt, amitek van. Megkérdőjelezni az eddigieket.  Ki mondja meg neked, ki lesz őszinte veled, ha nem a hozzád legközelebbiek?

A tapintat sokkal inkább szól rólad, mint a másikról. Félelemről szól, valamilyen szándékról, hogy jól akarod csinálni. Nyilván nem akarod megbántani, megsérteni a másikat. Ezért sokszor azzal, hogy nagyot hallgatsz, elárulod a másikat. Félsz, hogy megharagszik, hogy sírni látod, hogy valamire neked kell felhívnod a figyelmét. Hogy te leszel az, aki egy pillanatra megbolygatja a világát. Arra mégsem gondolsz, hogy hálás lesz? Tapintatos vagy egy idegennel, vagy valakivel, akit még csak alig ismersz. Így van ez a távoli ismerősökkel is, mindenkivel, aki nem annyira fontos. Az igazi játék ott kezdődik, amikor a szeretteidre kerül a sor. Velük kell igazán őszintének lenned.

Tudod az ő érdekükben a kemény szeretetet választani? Mert ez róluk szól, nem pedig rólad. Senki nem meri elmondani, senki nem meri megkérdezni, senki nem ül le velem, és senki nem firtatja. Hogy miért? Mert a tapintat melegebben ölel az őszinteségnél. De a végén, amikor átgondolom, hogy kire is számíthatok, csak állok ott megbántva, mert nem tartanak ennyire. Nem tartanak annyira, hogy vállalják értem a kellemetlenséget, a potenciális konfliktust, a bizonytalanságot. Azt, hogy esetleg nőni tudjunk mindannyian, mert ha valami értékes van köztünk, akkor az ilyesmi úgyis csak épít: bármit reagáljon is, elmondom, mert megérdemli, hogy tudja.

• félelem kapcsolat lélekhangok őszinteség

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!