Nem érdemes beleragadni!

Jobb ha az ember nemet mond mindenkinek, akiről már az első pillanatban tudja, hogy nem az igazi, mert az igennek általában az a vége, hogy egy szemvillantás alatt kikötsz egy olyan kapcsolatban, ami senkinek sem jó.

Könnyű beleragadni egy olyan kellemes, kényelmes kapcsolatba, amely valamennyire ugyan működik, de nem tesz boldoggá és középszerű. Nem kétséges, hogy a hosszú ideje tartó magány könnyen ráveheti az embert arra, hogy beleszeressen valakibe, akiről tudja, hogy messze nem az igazi. A probléma az, hogy általában bele is ragadunk ezekbe a kapcsolatokba és nem tudunk szabadulni. Az ilyen viszonyokban az idő csak telik, holott mindkét fél tudja, hogy valójában esélytelen a közös boldogság. Persze előfordulhat, hogy találkozol valakivel, aki ugyan nem az igazi, de a vele való kapcsolat kiválóan alkalmas arra, hogy átsegítsen egy boldogtalan párkapcsolaton, ám legtöbbször ezek a viszonyok nem adnak semmit, csak akadályt jelentenek az igazi megtalálásában. Ráadásul viszik az energiánkat, növelik a belső feszültséget, kikezdik az életkedvet, aláássák az önbecsülésed. Ha jobban belegondolsz, már maga egy ilyen kapcsolat önértékelési problémákról tanuskodik, hiszen minden nap azzal kell szembesülsz, hogy ismét nem döntöttél jól, és hogy képtelen vagy a változtatásra. A biztonságérzeted tévesen azt diktálja, hogy maradj, amíg a boldogtalanságod érzésével nem tudsz megküzdeni és szenvedsz. Hogy is tudnál a változás mellett dönteni, hiszen alapvetően kedveled a másikat és vagy egy tucat érvet fel tudsz sorakoztatni amellett, hogy miért csinálod ezt az egészet. Szerintem arról van szó, hogy a legtöbben elszalasztják azt a pillanatot, amikor még viszonylag egyszerűen el lehetne engedni a kapcsolatot. Idővel elborítják az embert a kapcsolat előidézte problémák, és később már fel sem vetődik a gondolat, hogy ki kellene lépni a viszonyból. És hogy mégis mikor kell nemet mondani, felállni és lezárni mindent? A legjobb, ha akkor, amikor végigmérve a listánkat megállapítod, hogy nem őt keresed. Még akkor sem, ha sok szempontból kielégítőnek találod az együttlétet. Persze felállni egy kapcsolatból nehéz, de ez még nem indok arra, hogy ne tedd meg, és tovább szenvedj.

Jómagam is átestem már néhány hasonló nehéz helyzeten, egyszerre félelmetes, kínos, lehetetlennek tűnő és gyötrelmes volt végigcsinálni. Hosszas kínlódás után a gyors befejezést választottam. A lehető legrövidebben, tiszteletteljesen közöltem a tényeket, igyekeztem őszinte de sohasem sértő lenni. Igazából soha sem bocsátkoztam részletekbe, nem indokoltam meg hosszasan, hogy miért nem akarom tovább folytatni a kapcsolatot, inkább a lehető leggyorsabban távoztam a színről, hisz ha valami egyértelműen nem működik, nincs miről beszélni. Olykor előre elpróbáltam, hogy mit is fogok mondani, hogy felmérjem saját magam, nem akarom-e rögtön a szakítás után rossz irányba vinni az eseményeket pl. szánalomból megvigasztalni az illetőt, vagy újabb “baráti” találkozóra hívni – ugyanis ezekkel a jószándékú megnyilvánulásokkal csak önmagam hitelességét és valódi elszántságomat veszélyeztettem volna. És végül a legfontosabb tudnivaló: ha végre a szakítás mellett döntesz, ne hibáztasd magad a másik fájdalmáért, nem segít senkin, sem rajta, sem rajtad, egyszerűen menj tovább! Ez az élet rendje.

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!