Nélküled

Hány ki nem mondott szó, el nem töltött pillanat, csak ez maradt meg nekem? Nélküled, mondd, mivé is válhatnék? Ha itt lennél, csak arra kérnélek újra, mesélj még nekem. Csak ölelj át, bújj hozzám szorosan, még egyszer. Ha csak egy percnyi időt kaphatnék, végtelen erővel megállítanám az idő kerekét és soha többé nem engednélek el.

De megértettem, nincsen visszaút. A történetünk, az utunk véget ért. De most már tudom nem volt hazugság. Nem, te nem hazudtál nekem. Nem hazudtad az "örökké"-t, mert tudom, mindig velem leszel majd, minden egyes ölelésben, minden egyes kedves szóban, és minden esőcseppben, a nap szikrázó sugaraiban, és érted ígérem, napról-napra erősebb leszek.

"Magamban hordom a szívedet, a szívemben hordom.
Mindig itt van velem. Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz, Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt, mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb, mert Te vagy a világ, igen.
Íme a titkok titka, mit senki se tud:
gyökere minden gyökérnek, rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán, mely maga az élet.
Mely magasabbra nő, mit a lélek remélhet,
vagy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája.
A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben."

/E.E.Cummings: Kötődés/

Széthúzom a függönyt, új napra virradt. Ma reggel a te kedvenc pöttyös bögrédből ittam meg a kávémat. Belebújtam az itt maradt pulcsidba, és most itt állok, kezemben a rózsákkal, sírköved felett, és akarom, hogy tudd, amíg világ a világ, én örökké szeretni foglak téged…

További írások itt!

Instagram ITT

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Mounaji Barbi

Az írás, mint kifejezőeszköz mindig is jelen volt az életemben. A szenvedélyemmé vált, és ennek köszönhetően a lehető legtöbbet szeretnék átadni ebből másoknak.