Nagy visszhangja volt a tegnapi Facebook leállásnak, hiszen nem csak a Facebook, de mellette az Instagram, a Messenger sem működött. Órákon keresztül nem volt lehetőség használni ezeket a közösségi platformokat, és ma reggel számos helyen az a kérdés jelent meg, hogy ki, mit csinált tegnap, amíg nem működtek programok?

Belegondolunk abba, hogy valahol már önmagában a kérdés is elszomorító és egyben nevetséges is. Hiszen jó néhány évvel ezelőtt, amíg ezek a közösségi médiás oldalak nem léteztek, mi mind tudtunk mit kezdeni magunkkal. Nem okozott nekünk gondot egy könyvet elolvasni, beszélgetni élőszóban, filmeket nézni, dolgozni, főzni valamit, vagy bármilyen teljesen normális emberi tevékenységet folytatni.

Persze mindezt most anélkül kellett megtenni, hogy nem tudta senki azonnal kiposztolni. 

Engem elgondolkodtatott ez az egész. Amikor észrevettem, hogy valami probléma áll fenn és nem működik a Messenger, sem az Instagram, elsőre furcsa volt, majd egy mély nyugalom lett úrrá rajtam. Már az is vicces, hogy furcsa érzés tölti el az embert, ha nem léphet be ezekre az oldalakra. Gondoljunk bele mekkora függőség is ez valójában.

De a nyugalmam mégis erősebb volt, és mindez abból fakadt, hogy végre nem ér annyi inger. Végre nem kell kényszeresen görgetni az Instagramot vagy a Facebookot. Végre megélhetjük kicsit a való életet. Mert ez a való élet, amit megélsz, megtapasztasz. Nem az, amit folyamatosan posztolsz.

Amikor azzal vagy elfoglalva, hogy ki és mit pakol ki a közösségi oldalaira, vagy hogy te éppen mit tölthess fel, akkor elmegy melletted az élet. Nincs rendben az, ha függővé válunk a közösségi médiától, és mégis ki kell mondani, hogy bizonyos szinten társadalmunk jelentős része függő. 

Én mindenesetre megértettem valamit, és ez a valami annyi, hogy a való életet választom. Kevesebb közösségi média, és sokkal több valódi pillanat.

• facebook leállás közösségi média közösségi oldalak

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!