Megtalálni azt az embert, akit igazán szeretünk, és akivel boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban élhetünk, igazi ajándék az élettől. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy az élet nem mindig fenékig tejfel, és bizony egy párkapcsolat is lehet mérgező és problémákkal teli. Ez előbb-utóbb szakításhoz vezet, aminek fájdalom lesz a vége, majd ismét elkezdünk ismerkedni, lehet, hogy valami balul sül el, és ez így megy tovább... így cseppet sem furcsa, hogy az egyedüllét időnként sokkal kevésbé ijesztő, mint a randizás.

Milyen sokan szoktak azzal érvelni, hogy az egyik legcsodálatosabb dolog egy harmonikus párkapcsolatban, hogy valaki mellett boldogan ébredhetünk minden reggel, ezzel szemben milyen ijesztő tud lenni, amikor arra érünk haza, hogy senki sem vár ránk, majd pedig magányosan hajtjuk álomra a fejünket, és így is ébredünk. Viszont mennyivel ijesztőbb lehet egy olyan ember mellett ébredni, aki nem is érdemel meg minket, és a törődésünket. Mennyivel szörnyűbb az, amikor egy átmulatott éjszakán magunkkal rángatunk valakit csak azért, mert magányosnak érezzük magunkat, majd másnap mindketten borgőzös fejjel bámuljuk a plafont.

A szerelem maga nem ijesztő, hiszen az egyik legcsodálatosabb érzés, amit átélhetünk életünk során, azonban az már sokkal több kérdést vet fel, hogy valóban a megfelelő ember iránt táplálunk-e gyengéd érzelmeket.

Vajon tényleg összeillünk? Le tudjuk majd együtt küzdeni a nehézségeket? Tényleg szeretni fog annyira, emennyire én őt?

Ez csak néhány kérdés azok közül, amik ilyenkor megfordulhatnak a fejünkben. A randizásban nem az az ijesztő, hogy szerelem lehet belőle, hanem az, hogy ezek az érzések nem a megfelelő ember iránt fognak bennünk kialakulni.

Nem szabad elfelejteni, hogy egy párkapcsolatban is érezhetjük magányosnak magunkat, és a társas magánynál nem is létezhet rosszabb dolog. Hiszen mi fájhat annyira, mint amikor valaki fizikailag velünk van, lelkileg mégis annyira távolinak érezzük, és hiába próbálunk belé kapaszkodni, egyre messzebb sodródik tőlünk.

Az egyedüllét szabadsággal jár, ami nem azt jelenti, hogy ész nélkül bármit megtehetünk, hanem azt, hogy időnk van arra, hogy minél jobban megismerjük saját magunkat. Viszont bármennyire is ismerjük magunkat, nem annyira egyszerű mások előtt is elismerni ezt, nem olyan könnyű dolog felvállalni magunkat, az érzéseinket és gondolatainkat. Pedig ha ismét randizni kezdünk, akkor előbb-utóbb szükség lesz erre, ami az egyedüllétnél is sokkal ijesztőbb tud lenni.

Szó sincs arról, hogy attól félnénk, hogy nem kellünk senkinek!

Inkább az az ijesztő, hogy nem biztos, hogy megtaláljuk azt az embert, aki igazán szeretni és értékelni fog úgy, ahogy vagyunk, anélkül, hogy görcsösen meg akarna változtatni és a saját kedve szerint formálni vagy használni.

• magány önértékelés randi

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!