A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.

„Ribanc, tudom, hogy mire gondolsz!” – üvöltötte Zoli volt felesége artikulátlanul a telefonba, miután a hétvégi láthatást lemondta az exura sms-ben. Én vettem fel az otthoni telefont, Elza meg őrjöngött, a mai napig nem bírta kiheverni, hogy elhagyták. Na, de ne rajtam töltse ki a férje iránti dühét. Azt se tudtam, mit mondjak neki hirtelen, próbáltam csitítani, észérvekkel győzködni, de mindez vajmi keveset hatott, és amikor leribancozott, akkor úgy éreztem, nekem is vissza kell vágnom. „Tudod mire gondolok, Elza? Szerintem nem tudod, de most elmondom neked: arra a hétvégére gondolok, amit kettesben fogok eltölteni a volt férjeddel Monacoban, éppen akkor, amikor a közös gyerekeiteket kellene pesztrálnia.” És letettem a telefont.

Azt hiszem ez hatott, mert Elza nem telefonált vissza. Undorítóan kegyetlenek bírnak lenni a nők, ha egy pali felett marakodnak. Pedig sokszor legszívesebben visszaadnám a feladónak az exét. Na de ezt neki nem kell tudnia. Fő a látszat, arra mindig gondosan ügyelek, hogy úgy higgye, rendben van itthon minden. Egyikőjük sem sejtené, hogy fél éve csalom a cégünk új ügyvédjével. Ez van, ezt kell szeretni, ahogy anyám is mondaná. Az ügyvédet Lacinak hívják. 33 éves és extra durván áll rajta a fehér ing. Imádom az illatát, imádom ahogy csókol. Zolival gyakorlatilag soha nem volt ennyire jó a szex, mint vele, még a kapcsolatunk elején sem. Persze nem válnék el tőle soha, Laci amúgy is túl tejfeles szájú hozzám, nem igazán bírom vele elképzelni a jövőmet. Milyen jövőt, haha, röhögök is magamon gyorsan egyet. Hiszen itt van minden, elértem, amit akartam. Akkor mégis mit akarok még? Kertes ház, kutya, két gyerek, egy férj, akivel vacak a szex ugyan, de azért megteszi. Tényleg erre vágytam?

38 éves vagyok, és valójában fogalmam sincs, hogy mit akarok még az élettől. Megszereztem a férfit, megszereztem a pozíciót, megszültem a gyerekeket, felépítettem a házat. És akkor most? Akkor most mi lesz? Kefélgetni fogok egy öt évvel fiatalabbal, addig, amíg meg nem unom? Szerelem? Ugyan, mi az a szerelem? Jöjjön ide valaki és mondja meg nekem, mit jelent. Mert én nem tudom. Egyszer sem éreztem igazán szerelmesnek magam. Csak megszoktam a férfiakat, akik körülöttem voltak. A küzdés a dolgokért, mindig is az doppingolt igazán. De egyetlen férfiért sem tudtam önfeledten és elvakultan rajongani.

Nem gondolom, hogy érzéketlen lennék, csak túlságosan kemény vagyok a dolgaimmal kapcsolatban. Az érzelmeket meghagyom a gyerekeimnek, a férfiaknak nem kell annyi belőle. Valószínűleg ezért is rajongtak értem annyira mindig is.

Nóra

Az előző rész ITT olvasható!

• négy nő szentesi éva

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!