Négy nő: Gazdag fiúk, szegény lányok - 15. rész

A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.

A nyaraláson nem történt semmi különös. Vagyis a sok különös közül, amiket akkor tapasztaltam először, semmi nem volt kirívó. Ismeretlen nevű halakat ettünk, kagylókat meg kalamárit. Azt se tudtam addig, hogy létezik a földön kalamári. Feküdtünk egymás mellett a vízen, ringott velünk a hajó és forróbbak voltak az éjszakák, mint a nappalok, pedig fordítva kellett volna történnie. Nem tudom, hogy szerelmes voltam-e. Egy ragyogó családi kép lebegett a szemeim előtt, sok gyerek és otthon. Vége lehet most tényleg a csavargásnak, újra családra lelhetek, amiben olyan régen nem volt már részem. Majd én megcsinálom Miklóssal a családot, mert bár Mamika és Papika az én apukám és anyukám, azért az mégsem ugyanaz. Majd én leszek anya, jó anya leszek, és nem halok meg idejekorán.

Megtanultam mindent Mamikától, hogy kell sütni a lapcsánkát, meg hogy kell csinálni jó húslevest, vagy csuszát, én mindent megtanultam, megtanultam még a habarást is. Biztos jó háziasszony leszek. Aztán, amikor láttam, hogy Miklósnak egészen más az ízlése, megijedtem.

Fura dolgai voltak. Például reggelire frissen préselt leveket ivott, meg kávét. De nem a kotyogósból a jó illatút, hanem rövidet és krémhabosat. Étkezés előtt a kenyeret olívába mártogatta, úgy itta a bort, mintha víz volna, mint ahogy odahaza isszák a kocsmában az iszákosok, de nem rúgott be tőle. Nem hétköznapi borok voltak azok, ez igaz. Hanem különlegesek. Szép volt a címkéjük is. Lehet, volt bennük valamiféle gyógyító erő, ami nem engedte meg az embernek a durva másnaposságot. Így képzeltem el.

Miklós nem tudta, mi az a lapcsánka. Meséltem neki arról, miket tudok főzni, de kinevetett. Azt mondta, majd ő megmutatja, mi az igazi konyhaművészet. Rettenetesen szégyelltem magam. Akkor először életemben szégyelltem a vidéki kis helyet, ahol felnőttem, szégyelltem Mamikát és Papikát is. Rémes érzés volt. Akkor még nem tudtam, hogy nem csak egyszer fogom magam ilyen nagyon szégyenletesen érezni Miklós miatt.

Mikor hazajöttünk, nem történt semmi. Nem lett szerelmes. Úgy jártam be dolgozni, mintha ott se lennék. Nem akartam látni, nem is néztem rá, és ez őt bosszantotta. Annyira bosszantotta, hogy nem törődtem vele, hogy inkább elkezdett udvarolni újra. Akkor elindult a lavina. Elkezdődött a rémes szenvedés. Azt hittem, hogy az a szerelem, de ez nem szerelem volt, hanem valamiféle gyötrő kínzás, amit csak a gazdag fiúk tudnak gyakorolni a szegény lányokon.

Timi

Az előző rész ITT, a teljes webregény pedig ITT olvasható!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szentesi Éva

Négy évvel ezelőtt kezdtem el írni a Rúzs és Tükör nevű blogom, amelynek kapcsán lehetőséget kaptam a Style.hu-nál egy külön rovat vezetésére. Később főszerkesztővé léptem elő, mely pozícióban 2015 januárjáig tevékenykedtem. Jelenleg szabadúszó vagyok, a Stylemagazinnál állandó szerzőként vagyok jelen. Szerzői védjegyem alatt új rovatot is írok, melynek címe: Négy nő. A Négy nő egy folytatásos webregény. A nők mesélnek, mi pedig megismerünk általuk életeket, fájdalmakat, és örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. A webregényen kívül társadalmi jelenségekkel, párkapcsolati kérdésekkel, férfi és nő viszonyáról publikálok még, illetve divatról szubjektíven.